Menü
Ági vagyok BLOG

 2018-09-13

Fiatalok a Hegyvidéken - Török Orsi, marketinges, hobbi cukrász

Fiatalok a Hegyvidéken - Török Orsi, marketinges, hobbi cukrász

Az első beszélgetésünkkor engem két dolog fogott meg Orsiban, az egyik az, hogy érezni lehetett mennyire szeret itt élni a Hegyvidéken. 

Varga Ági (VÁ): A másik dolog pedig ami megfogott benned az, hogy még csak nemrég kezdtél el foglalkozni a „hobbicukrászkodással”. Emlékszel rá, hogy mikor érezted, jó döntés volt elindulni ezen az úton?

Török Orsi (TO): Már akkor jó döntésnek éreztem, amikor másfél évvel ezelőtt megsütöttem azt az első süteményt, ami elindított ezen az úton. Korábban nem sütöttem, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány alkalommal vágtam bele desszertkészítésbe! Ebbe beletartoznak a karácsonyi mézeskalácssütések és az első saját muffin készítése is (ami szénné égetve a kukában végezte). Azóta az első süti óta folyamatosan azt érzem, hogy megerősítéseket kapok: jó döntés volt erre az útra lépni.

VÁ: „Civilben” egy fehérneműmárka marketingese vagy. Miből áll a munkád?

TO: Négy éve erősítem a cég csapatát, ahol több országért felelős termékmenedzserként dolgozom. Valahol a marketing és a sales területe közé helyezném magam: nekem kell meghatároznom, hogy a „global” nemzetközi kollekcióból milyen termékeket milyen színben, milyen méretállásban vegyünk fel a hazai és a környező országok kollekciójába. Szóval van egy jelentős Excel-táblás, elemzős része a munkámnak, de szerencsére színesebb feladatok is akadnak benne!

VÁ: Ezt a munkát mennyire befolyásolja, hogy cukrászkodsz? Szereztél olyan tapasztalatot, amit marketingesként is fel tudsz használni? Milyen hatással volt rá a tévében való szereplésed?

TO: A munkámat nem befolyásolja, mivel hobbisütisként tényleg csak munkaidő után veszem fel a kötényt, a saját örömömre. Ellenben másnap a kollégáim nagyon szokták értékelni, ha az eredményt beviszem és tesztelhetik!

Folyamatosan szerzek olyan tapasztalatokat, amik marketingesként is építenek engem. A desszertjeimről képeket készítek az Instagramra, a Facebookra videókat teszek fel, a blogomon recepteket osztok meg. Mivel mindent magam csinálok, ezért megtanultam videót szerkeszteni, folyamatosan fejlesztem magam az online marketing területén, és törekszem az egyre jobb tartalmak készítésére.

A tévés szereplés hatalmas lendületet adott, és valahol emiatt is kezdtem mélyebben foglalkozni az online marketinggel: sokkal tudatosabban használom az Instagramot, enélkül valószínűleg nem, vagy jóval később vettem volna bátorságot a bloghoz és a saját Facebook-oldalhoz.

VÁ: A Viasat tévécsatorna Idesüss! című műsorában több hozzád hasonló hobbicukrásszal mérhetted össze a tudásod. Visszanézve mi volt a legjobb élményed a felvételek során?

TO: Az egész forgatás nagy élmény volt, bevallom, eleinte fel sem merült bennem, hogy van esélyem bekerülni. Amikor felhívtak, hogy kiválasztottak, reflexből visszakérdeztem biztosan nem nézték-e el egy sorral a nevet, és tényleg engem Török Orsit akartak-e felhívni? laugh Nagyon kevés tapasztalattal indultam ennek a műsornak, a felvételek alatt is többször elmondták, hogy 9 hónap sütési tapasztalat volt mögöttem. Ez azt jelenti, hogy nekem semmi sem volt rutin, nem voltak begyakorolt sütijeim, trükkjeim, rengeteg dologról csak olvastam vagy videót láttam. Igy már az is élmény volt, hogy egyáltalán bejutottam, hogy nem estem ki az elején, hogy 10 adásból 7 adásig eljutottam.

Élmény volt látni milyen egy forgatás, látni, hogy Hajós András éppolyan laza és jófej, mint amilyennek a tévén keresztül tűnt. Nagyon feszített tempóban ment a forgatás, de így is rengeteget tudtam tanulni, fejlődni. Egy nagy élményként emlékszem vissza az Ide Süssre.


VÁ: 
A blogodat és az Instagram oldaladon nagyon jó írásokat, ötleteket lehet látni. Ezeket a felületeket akkor is elindítottad volna, ha nem szerepelsz a műsorban?

TO: Örülök, hogy tetszenek az oldalaim! smiley Az Instagram az egyetlen, amivel kapcsolatban magabiztos igen a válaszom. Ha nincs a műsor, az az extra alkotási lendület, amit merítek belőle, akkor nem lett volna blog és Facebook oldal. Kicsinek és kevésnek éreztem volna magamat hozzájuk még nagyon sokáig. A műsor és az arra való készülés hatalmas belső motivációt adott, és mondhatni szinteket ugrottam mind a fejlődésben mind magabiztosságban az alatt a pár hét alatt, majd az utána következő nyugalmasabb időben is.

Végül is egy óra alatt felépítettem egy 30 cm-es croque-en-bouche tornyot, később mézeskalácsból megépítettem a római Pantheont, sokszor életemben először alkalmaztam élesben, forgatás közben sütési technikákat… ha valaki 1,5 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy erre képes vagyok, akkor azt vagy kinevetem, vagy nagyon furcsán nézek rá. Ma azt mondom, hogy a sütés szeretete mellett kitartás, tanulás és elhivatottság kérdése mindez.

VÁ: Vannak példaképeid? Ha igen, akkor kik azok, és miért épp ők?

TO: Igen, vannak: a szüleim. Ők azok, akik mindig mellettem álltak, támogattak, irányt mutattak, de hagytak döntéseket hozni, akiknek köszönhetően azzá váltam, aki ma vagyok. Klasszikus értelemben véve nincsenek nagyon példaképeim, ellenben nagyon sokan inspirálnak. Ezért szeretem az Instagram világát is: sokszor a hétköznapi emberek adnak olyan inspirációt, aminek hála egy gondolatmenet elindul, és ihletet kapok a következő süteményemhez vagy tervemhez.

Megnevezhetnék számos külföldi vagy hazai cukrászt, ismert embert, de nem teszem. Mindenki példakép valahol, valakinek, és lehet egy számára apró, jellegtelen mozzanattal ad épp inspirációt valaki más számára.


VÁ:
Hol szeretnél tartani, mondjuk 5 év múlva? Szerinted a sütemények akkor is a mindennapjaid részei lesznek?
 
TO: Egy dolog biztos: a sütemények és a desszertkészítés az életem részévé vált, és egyre inkább azzá válik. Nehéz kérdés, hogy hol szeretnék tartani 5 év múlva, mert ki tudja milyen lehetőségeket hoz az élet.

Abban hiszek, hogy a kitartó munka eredményt hoz, sokszor olyan lehetőségeknek nyit kaput, amikre épp nem is gondolnánk. Ezért nem ragaszkodom egy konkrét, nevesített célhoz (például hogy 5 év múlva saját cukrászdám legyen), hanem tanulok, fejlődöm, lelkesen folytatom a hobbimat, és meglátjuk hova vezet ez az út. 

VÁ: Képzeld azt, hogy üzenhetsz valamit a frissen érettségizett önmagadnak, mi lenne az üzeneted?

TO: Azt üzenném, hogy „Orsi, higgy magadban! Jóval többre vagy képes, mint amit Te gondolsz magadról”. A bejárt utamon nem változtatnék, minden lépésnek megvolt a maga helye. Viszont a magamba vetett hiten, ha tudnék, változtatnék. Sokszor kétkedtem magamban még akkor is, ha a környezetem biztos volt a sikerben. Ez egy olyan szokás, hozzáállás, ami nem segít az életben, hanem visszahúz. Azt mondanám az érettségis önmagamnak, hogy az alázat és a szorgalom, a folyamatos tanulás, fejlődés igénye maradjon meg, de a kishitűség szálljon csak tova. Erre biztatnék másokat is, mert rengeteg olyan embert ismerek, aki sokkal többre képes, mint amit gondol magáról.
 

 

Orsit ezeken a felületeken tudod követni: 
 

Instagram: trk.orsi


Facebook: Török Orsi – Sütimesék


Blog: sutimesek.blog.hu

Ajánló