Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2020-05-07

Ha május, akkor szerelem!

Ha május, akkor szerelem!

Az idén tavasszal azzal szeretnénk kedveskedni olvasóinknak, hogy különböző témakörökben csokorba gyűjtjük és átnyújtjuk a hazai és a világirodalom legszebb verseiből készült válogatásainkat. Májusban mi más lehetne az új sorozat első témája, mint a csodálatos, az életünket fénnyel, ragyogással, bizsergető pezsgéssel és néha bizony könnycseppekkel megtöltő szerelem? Szívhez szóló, szép sorok következnek.

 
A szerelem azóta az irodalom fontos, központi témája, hogy az első költő papírra, papiruszra, agyagtáblára vetette vagy éppen kőbe faragta a szívét megdobogtató, az elméjét megmámorosító érzelmeit. Biztosra vehetjük, hogy a szerelem mindaddig a társunk lesz, míg él ember a földön, sőt, ha eljutunk a Naprendszer más bolygóira, akkor a csodálatos érzelmek oda is elkísérnek minket.
 
 
William Shakespeare: Az vagy nekem
 
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(fordította: Szabó Lőrinc)
 
 
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
 
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
 
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég…
 
Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...
 
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
 
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
 
 
Juhász Gyula: Milyen volt...
 
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
 
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.
 
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

 
Szabó Lőrinc: Szeretlek
 
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
 
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
 
 
Ady Endre: Őrizem a szemed
 
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
 
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
 
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
 
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
 
 
Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
 
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
 
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
 
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
 
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
 
 
Rabindranáth Tagore: Ne menj el
 
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: „Álom ez?”
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
(fordította: Áprily Lajos)

Ajánló
Ajánló
Meglepő mesék, talpraesett hősök és macskakalandok – könyvajánló gyerekeknek

Meglepő mesék, talpraesett hősök és macskakalandok – könyvajánló gyerekeknek

Az elmúlt hetek során mind több szülő jött rá arra, hogy a gyerekeket milyen jól le lehet...

Kertészkedjünk a gyerekekkel!

Kertészkedjünk a gyerekekkel!

A kisgyerekek ösztönösen szeretik a természet közelségét, szívesen játszanak a...

TRX, a mobil edzőterem

TRX, a mobil edzőterem

Ha egy univerzális, kinn és benn egyaránt használható edzőeszközre vágyunk, ideje...