Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2020-07-06

A nyár ezer csodája – válogatás a magyar líra gyöngyszemei közül

A nyár ezer csodája – válogatás a magyar líra gyöngyszemei közül

A szép magyar verseket bemutató sorozatunk új részében az év legmelegebb évszakának szépségét, és időnként felbukkanó váratlan meglepetéseit járjuk körbe. Cseppet sem meglepő módon kiderül az is, hogy sok magyar költő a nyári nap lángolását a szerelem forróságával kapcsolta össze. 


A magyar költők műveiben gyakran találkozhatunk a nyári napfényben fürdőző táj leírásával. Néha az erdők, a hegyek vagy a folyó partja is megjelenik a költeményekben, ám a legjellegzetesebb képeken a végtelen Alföldet, az érett kalászok súlya alatt meghajló búzaszálakat, a gabonaföldeket, és a gazdag termés miatt jókedvű, szorgalmas földműveseket láthatjuk. A forróság sem tudta elszomorítani őket, hiszen a szemük láttára teltek meg a csűrök, a pincék, a gabonatárolók az új élet ígéretét magukban hordozó kincsekkel.
 
Ilyenkor még a szerelem tüze is nagyobb lánggal lobogott. Mindezek a csodálatos élmények jól tetten érhetők neves és a ma már kevésbé ismert, ám a maguk korában nagy népszerűségnek örvendő költök munkáiban.

Ezekből a művekből nyújtunk most át egy újabb csokrot az olvasóinknak. 
 
A költőóriások neve önmagáért beszél, mindenki jól ismeri Petőfi Sándort, Szabó Lőrincet, Weöres Sándort, Radnóti Miklóst vagy éppen József Attilát. Néhány esetben azonban pár magyarázó szót tettünk az olyan poéták verse mögé, akikről feltételezhető, hogy napjainkra már megfakult az egykori hírnevük, vagy még nem ismerhette meg őket a hazai verskedvelő közönség szélesebb tábora.
 
Petőfi Sándor: Víz és bor (részlet)
 
Nyári hévben a virágszál
Sanyarogva nő;
A virágot új életre
Kelti langy eső.
Csüggedésben, tikkadásban
Langy esőm a bor;
Permetegje enyhe csöpjén
Vérem ujra forr.
 
Szabó Lőrinc: Nyár
 
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
 
József Attila: Nyár

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
 
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
 
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
 
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
 
Radnóti Miklós: Július
 
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
 
Weöres Sándor: Nyári este
 
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
 
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
 
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
 
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
 
Görzsönyi Vargha Gyula (Káva, 1853–Budapest, 1929) a maga korában ismert statisztikus, költő, műfordító, a jog- és államtudományok doktora volt. Nem csupán miniszteri tanácsos, de a Magyar Királyi Központi Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja is lett, valamint beválasztották az MTA tagja közé.
 
Nyári dél (részlet)
 
Fényes, vakító, forró nyári dél;
Majd hogy ki nem gyúl fenn a házfödél;
Az ablak mind befüggönyözve áll,
Hogy elbúhasson a riadt homály.
 
A fénytől kinn halálra üldözött
Homály meg is bú a négy fal között.
Álomra hívó csend van ott belül,
A légy se repdes, csöndesen elül.
 
De bezzeg úr a tágas udvaron.
Künn a kamrában nyugszik a barom,
Azaz nyugodnék, ámde nem lehet,
Csapdosni kell farkával a legyet.
 
A kút körül nagy lició-garád,
A vén kakas ott tartja udvarát,
Árnyék van ottan és finom homok,
Fészket fürödnek a tyúk-asszonyok.
 
A nyárfa ágán illegett elébb,
Most lenn a porban fürdik a veréb;
De párja pajkos, nyomban ott terem,
S tovább röppennek játszva, hirtelen.
 
A kas szájánál zsong a méheraj,
Mezőre ki csak egy-kettő nyilal,
Mézgyüjtő méh mit is keresne ott,
A nap fölitta rég a harmatot.
 
Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855–Budapest, 1889) újságíró, költő és író. A nagy színésznő, Jászai Mari bensőséges, meghitt barátja. Baudelaire műveit ő fordította le először magyarra.
 
Nyári est
 
Szállj le halkan a vidékre,
Nyári alkonyat!
Szőjj a drága lány szivébe
Színes álmokat.
 
Bontsd ki fátylad' s hintsd a földre
Balzsamos lehed',
S szárnyaiddal född be, född be
Titkos üdvemet.
 
Titkos üdvem, mint az illat,
Hangtalan legyen;
Csak ragyogjon, mint a csillag
Derüs éjjelen.
 
Néma hold, csak te tekints le
Meghitten reám;
Mig mélázó szemeimbe
Könnyet csalsz, leány.
 
Andók Veronika kortárs költő, kézműves és szövegíró verseivel, meséivel számos formában találkozhatunk. A mai kor elvárásainak megfelelően már az interneten, a népszerű közösségi oldalakon is elolvashatjuk vagy meghallgathatjuk őket.
 
Vakáció
 
Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!
 
Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Ajánló
Ajánló
Küzdelem a boldogságért – könyvcsokor hölgyeknek

Küzdelem a boldogságért – könyvcsokor hölgyeknek

Összeállításunkban remek olvasnivalók várják mindazokat, akik kedvelik a különös,...

Strandoljunk-e idén, a járványveszély árnyékában?

Strandoljunk-e idén, a járványveszély árnyékában?

Bár a veszélyhelyzet hivatalosan megszűnt hazánkban, azért figyelmeztettek minket, hogy ne...

Újra Színházi Szemle a Városmajorban

Újra Színházi Szemle a Városmajorban

Ismét a legjobb vidéki és határon túli szórakoztató, klasszikus, magas művészi igénnyel...