Versek az újrakezdésről és a bizalomról

A költőkről jól tudjuk, hogy éles szemű és érzékeny emberek. Odafigyelnek a változásokra, műveikben pedig megörökítik a tapasztalataikat, az érzelmeiket. Olyan gondolatokat vetnek a papírra, amelyek vigasztalással és útmutatással szolgálhatnak a hasonló élethelyzetbe került olvasóik számára is. Az elmúlt évszázadok nagy művészei örökérvényű igazságokat ragadtak meg, míg a kortárs költők műveiben sok olyan problémával és ezek megoldásával találkozhatunk, amelyeket mi is számos alkalommal átéltünk már a kihívásokkal teli világunkban.

 

Van fény az alagút végén

Az ilyen versek megmutatják, hogy nem szabad félni az újrakezdéstől. Előfordulhat, hogy valaki szomorú, és elkeseredve arra gondol, hogy nincs fény az alagút végén. A költők azonban pontosan tudják, hogy a sötét órák nem tartanak örökké, és a ragyogó napfény elűzi a nyomasztó álmokat. Ki lehet mászni a szakadékból, hogy önmagunkban bízva megújuló erővel haladhassunk tovább a gondviselés által számunkra kijelölt, nagy célok felé. Mostani összeállításunkban költők olyan verseit találhatják, amelyek helytállásra ösztönöznek, valamint arra, hogy soha ne adjuk fel az önmagunkba vetett hitet.

 

Arany János: Toldi estéje (részlet)

 

Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár -

Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;

Változik a világ: gyengül, ami erős,

És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.

 

 

Petőfi Sándor: Miért zárjátok el az útamat? (részlet)

 

Fölnézek a nyárdéli napba és

Nem fáj szemem,

Lenézek örvény fenekére és

Lenézek bátran, nem szédül fejem.

 

Közönséges napokban csak megáll

Más is helyén,

De majd ha minden ember tántorog,

Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!

 

 

Ady Endre: Új Vizeken járok (részlet)

 

Szállani, szállani, szállani egyre,

Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,

Röpülj, hajóm,

Szállani, szállani, szállani egyre.

 

Új horizonok libegnek elébed,

Minden percben új, félelmes az Élet,

Röpülj, hajóm,

Új horizonok libegnek elébed.

 

 

Babits Mihály: Jónás könyve (részlet)

 

Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.

Ninive nem él örökké. A tök sem,

s Jónás sem. Eljön az ideje még,

születni fognak ujabb Ninivék

és jönnek uj Jónások, mint e töknek

magvaiból uj indák cseperednek…

 

 

Alexandr Blok: Hegedűszó

 

Légy, mint a füvek, bölcs, szakadj

a céltalan fényóceánba,

repítsd elnyújtott hangodat

nem földi hegedűk honába.

(Lator László fordítása)

 

 

Emily Dickinson: VI. 

 

Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem:

nem éltem hiába;

ha könnyítek egyetlen életen:

nem éltem hiába;

ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára:

nem éltem hiába.

(Károlyi Amy fordítása)

 

Wass Albert: Úttalan utakon (részlet)

 

Úttalan utakon...

De túl lélek-határon,

túl gondolaton, túl minden álmon

valami messze vár reánk,

egy fénysugár e rút világon:

talán egy „mindent felejtés”.

Talán egy „mindent újrakezdés”

a végső sziklaszálon.