Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2020-10-19

Páratlan párok – a banánszoknyás táncosnő

Páratlan párok – a banánszoknyás táncosnő

A képzelet szárnyán időutazásra kelve számos lenyűgöző művésszel, páratlan egyéniséggel találkozhatunk a múlt század első felében. A zenetörténész Bősze Ádám rendszeres vendég a MOM Kulturális Központban. Izgalmas kortárskereső sorozatával nem csupán érdekes történelmi eseményeket és tragédiákat mutat be, de olyan lenyűgöző alakokat is, mint Josephine Baker.


Az előadás-sorozat októberi rendezvényei későbbi dátumokon kerülnek megrendezésre, további információkat majd a www.momkult.hu honlapon és facebook-oldalukon találhatnak. Jegyvisszaváltással kapcsolatban írjanak a program@momkult.hu címre.

Ha valaki szeretné közelebbről megismerni a 20. század első felének érdekességeit, nem mindennapi személyiségeit, akkor érdemes lesz ellátogatni a MOM Kulturális Központba. Bősze Ádám, a rádiós és televíziós műsorokból jól ismert zenei szerkesztő, műsorvezető, valamint a szakértő László Ferenc várja házigazdaként az érdeklődőket. Sorozatuk a Páratlan párok címet viseli. Meghallgatva előadásaikat megtudhatjuk, hogy a száz évvel ezelőtt alkotó tudósok és művészek milyen túlélési technikákat alkalmaztak a nagy történelmi tragédiák árnyékában. Érdemes közelebbről is megismerkednünk Josephine Bakerrel, a magyar közönséget is elbűvölő, vad és egzotikus „Bronz Vénusszal”.

Amerikából jött

A csillogó karrierre vágyók általában Európából kelnek útra, hogy az USA-ban, a határtalan lehetőségek földjén találjanak szerencsét. Ettől gyökeresen eltért a St. Louisban született Josephine Baker életútja.

A fiatal Josephine vagyis Freda Josephine McDonald innen indult el, hogy harmincéves korában ne csak a világ egyik legismertebb erotikus táncosnője, hanem francia állampolgár is lehessen. 

Az USA középnyugati részén fekvő Missouri államban százhúsz évvel ezelőtt nem volt könnyű az afroamerikai lakosság helyzete. Ritkaságnak számított, hogy egy sötét bőrű ember kiemelkedjen a szegénységből, híres legyen, ráadásul a tehetségét széles körben elismerjék. Mindez az elsők között sikerült az 1906-os születésű Jospehine-nek, aki honfitársaitól a Fekete gyöngy és a Kreol istennő becenevet is megkapta. Nemcsak azért néztek fel rá, mert nagyszerűen táncolt és énekelt, de bekapcsolódva az amerikai emberjogi mozgalomba, nagyon sokat tett a színes bőrű lakosság felemelkedéséért.

Ezenfelül ő volt az első olyan afroamerikai származású nő, aki nemcsak mellékszerephez jutott egy igazi nagy költségvetésű filmben, hanem főszerepet kapott. Nem csupán tehetséges volt, rendkívül bátor is. Új hazája, Franciaország, három évvel azután, hogy állampolgárságot adományozott Josephine Bakernek, súlyos vereséget szenvedett a második világháború elején. Párizs német uralom alá került.

A lassan megszerveződő francia ellenállás tagjai örömmel tapasztalták, hogy Josephine személyében elszánt segítőjük akad. A világháború során tanúsított vakmerőségéért, a háborút követően elnyerte a legmagasabb francia katonai érdemrendet. A történelem során ő volt az első olyan amerikai nő, aki kiérdemelte ezt a nagy megtiszteltetést. Az idáig vezető életútja azonban távolról sem volt egyszerű. 
 
Az utcáról a világhírbe

Josephine születésének körülményeit számos titok övezi. Nem lehet pontosan tudni, hogy ki volt az édesapja, és számos vitát váltott ki az, hogy melyik etnikai csoportba tartozik. St. Louis egyik szegényebb negyedében élt, ahol a legkülönfélébb bőrszínű emberek találtak otthonra. A környéken rengeteg kocsma, bár és bordélyház működött. A lakások nagy részében nem volt se fürdőszoba, se vécé. Az anyja mosónőként próbálta meg eltartani örökké éhes gyermekeit. Josephine már nyolcéves korában kénytelen volt cselédként dolgozni gazdagabb családoknál.

Nem sikerült beilleszkednie az iskolába, ezért tizenkét évesen hátat fordított a tanulásnak. Az utcán élt, a szegénynegyedekben koldult és a szemétből keresett ennivalót magának. Tizenöt éves korában viszont már egy kórusban énekelt, majd átment a távoli New Yorkba, ahol egy revücsapatban táncolt. 

Egészen fiatalon férjhez ment, de az első házassága rövid idő múlva válással végződött. Az anyja határozottan ellenezte, hogy a lányából előadóművész legyen. Kettőjük kapcsolatán az sem javított, hogy Josephine 1921-ben ismét férjhez ment. Ekkor vette fel a Baker nevet. Ez a házassága négy évig tartott.

A szórakoztatóipar meghatározó alakjai már ekkor felfigyeltek a rendkívül tehetséges fiatal nőre. Az igazi nagy áttörést azonban az hozta meg, amikor hajóra szállt, és a Revue Negre együttes tagjaként Párizsba utazott. Kirobbanó sikert aratott a színpadon, és azonnal a közönség kedvence lett, nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában.
 
Az elbűvölt rendőrfőnök

Az egzotikus külsejű táncosnő telt ház előtt lépett fel a kontinens jelentősebb nagyvárosaiban. Az elkényeztetett európai közönség döbbenten bámulta erotikus táncát és fantasztikus banánszoknyáját. Későbbi fellépései során ott volt vele a színpadon gyémántos nyakörvet viselő kedvenc gepárdja. A nézők imádták emiatt, ám a zenészeket kifejezetten idegesítette, amikor a nagymacska néha „vadászni” indult a zenekari árokban.

A magyarok is odavoltak érte, amit azzal hálált meg, hogy 1928-ban ellátogatott hozzánk. A parlamentben durva vita robbant ki miatta, mert a konzervatív képviselők nem akarták beengedni „a vérlázító” táncosnőt az országba. Külön előadást kellett tartania a budapesti rendőrfőkapitánynak, ami igencsak jól sikerült, mert nemcsak Budapesten maradhatott, de egy teljes hónapon keresztül felléphetett a híres Orfeumban. A rajongói itt egy népszerű dalt is írtak neki, amit annyira megszeretett, hogy francia szöveggel maga is szívesen énekelte. 
 
Sztárok és hősök barátja

A színpadon kívül is sikert sikerre halmozott. Lenyűgözte Hemingwayt, Picassót és Jean Cocteau-t. Turnéi során gyakran okozott botrányt. Zágrábban le kellett mondani a fellépését, mert a helyi papok ellene uszították a lakosságot. Feltűnt a filmvásznon is, mivel főszerepet játszott a Trópusi szirén című francia némafilmben. Tíz évvel később elnyerte egy milliomos szívét. Hozzáment feleségül, és új hazájában francia állampolgár lett. A második világháború elején beszervezte a francia katonai titkosszolgálat, és hírszerzői munkáját a német megszállás idején is folytatta. Közben fontos dokumentumokat jutatott el a külföldi ellenállóknak. Utazásai során a bugyijában és a melltartójában csempészte külföldre a titkos iratokat. 

Szülőföldjén sokan támadták, mert bátran szembeszállt a faji megkülönböztetéssel. Nem volt hajlandó olyan helyen fellépni, ahová feketéket nem engedtek be, és ez azzal járt, hogy majdnem tíz évre kitiltották Amerikából. Időközben olyan nagy hírnévre tett szert, hogy Martin Luther King meggyilkolása után felajánlották neki, hogy álljon az amerikai emberjogi mozgalom élére. 

A magánélete is legalább ennyire fordulatos és viharos volt. Számos férje, valamint számtalan híres és kevésbé ismert szeretője volt. 1975-ben ünnepelte karrierje ötvenedik évét. A közönség soraiban ott ült Sophia Loren, Diana Ross, Lisa Minnelli és Mick Jagger. Nem sokkal az utolsó fellépése után, hatvannyolc éves korában hunyt el. Katonai tiszteletadással temették el Monacóban.

Ajánló
Ajánló
Szemünk világa – a homályos látás okai

Szemünk világa – a homályos látás okai

Szemünk érzékenyen reagál a külvilág káros hatásaira, a füstös, poros környezetre, a...

Mindig az a perc – MAO Big Band koncert

Mindig az a perc – MAO Big Band koncert

A klasszikus, a jazz és a népzene rajongóira egészen különleges élmény vár a MOM...

Jóga – miért jó a sportolóknak?

Jóga – miért jó a sportolóknak?

Ha a fő sportunk más, mint a jóga, akkor is érdemes jógaórákon részt vennünk, hiszen...