A zongorista és az újságíró – Cziffra György életének titkai

A MOM Kulturális Központban március 22-én második alkalommal ülnek le zenetörténészek, egyetemi tanárok, művészek és kritikusok, hogy egy tudományos műhelytalálkozó során valós képet festhessenek Cziffra György pályafutásáról és életéről, amelyet online a nagyközönség is figyelemmel kísérhet. Az év legjelentősebb magyar kulturális rendezvénysorozata a zongoraművész születésének századik évfordulója alkalmából szervezett Cziffra 100 fesztivál.

Ennek fontos része A zongorista és az újságíró – Cziffra György emlékezete címet viselő rendezvény. A résztvevő szakemberek, Fazekas Barbara, Gombos László, Juhász Zsuzsa, Kiss Eszter Veronika, Németh Kira Gabriella, Németh Zsombor, Szabó Balázs, Váradi Judit, Windhager Ákos és Zipernovszky Kornél célja, hogy megtisztítsák a köztudatban élő Cziffra-képet, szétválasszák egymástól a legendákat és a valóságot, majd így mutassák be egy csodálatos tehetség tragikus életét. Cziffra életéről természetesen nem lehet a zenéje felelevenítése nélkül beszélni. A műhelytalálkozón éppen ezért Balázs János zongoraművész működik közre zongorán. 

 

Egy nehéz kor gyermekei 

Cziffra György pályafutásáról és életéről számos szakmunka, tudományos mű, sőt film is született. A róla írt könyvekből rengeteg dolgot megtudhatunk a pályafutásáról és mindazokról a nehézségekről, amelyeket a sors mért rá. A nagyvilágon kevés olyan magyar előadóművész van, akit külföldön is olyan nagy elismerés övezne, mint az 1921-ben, Budapesten született Cziffra Györgyöt.

Tizenhárom éves korában már csodagyereknek tartották. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy kitörhessen a szegénységből. Kénytelen volt szórakozóhelyeken játszani, miközben az előkelő koncerttermekben újra és újra le tudta nyűgözni még a legigényesebb közönséget is. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet által szervezett műhelytalálkozón a közönség megismerkedhet a Cziffra pályafutását alakító jelentős hazai zenészekkel.

Meghallgathatjuk, hogyan tanult Liszt Ferenc tanítványánál, Thomán Istvánnál Cziffra György meghatározó tanára, Ferenczy György, aki ismerte a romantikusok, Chopin és természetesen Liszt zenéjét. Tanítványával megismertette egy letűnt korszak szépségét, és kaput nyitott Cziffra György előtt Liszt zenéje felé. Az ötvenes évek elején döbbenten értesült arról, hogy a tehetséges zongorista nem léphet fel koncerteken, hanem kénytelen a budapesti éjszakában bárokban zongorázni. Úgy döntött, hogy megmenti őt. Ez tette lehetővé Cziffra életmódváltását: az éjszakából visszatérhetett a napfénybe, hogy jó körülmények között dolgozzon és gyakoroljon. Élete végéig kapcsolatban maradt Ferenczy Györggyel.

A műhelytalálkozón lehetőség lesz arra is, hogy összevessük Cziffra pályafutását más magyar zenészekével. Nyíregyházi Ervin példaképül szolgálhatott a nála tizennyolc évvel fiatalabb Cziffra számára. Ő maga is csodagyereknek számított, és Budapesten ugyanúgy Thomán István tanítványa volt, mint Ferenczy György. A nevét már az első világháború előtt megismerte a nagyvilág.

A pályafutásuk azonban egészen eltérően alakult. Nyíregyházi előbb Németországba, majd Amerikába költözött, de holtvágányra jutott az élete, alkoholista lett, hajléktalanná vált. Ugyanakkor lenyűgöző személyisége miatt megbarátkozott Lugosi Béla színművésszel, Rudolf Valentinóval és az ugyancsak magyar származású Harry Houdinivel. Hatalmas kihagyás után, az élete alkonyán tért vissza a színpadra, ahol tehetségével ismét lenyűgözte a közönséget. 

 

A nagy vetélytárs? 

A múlt század magyar zenei életében rengeteg pletyka terjengett arról, hogy a korszak egyik legnagyszerűbb hazai zongoraművésze, Fischer Annie miért lett Cziffra György ádáz ellensége. Az ilyen hírek legtöbbje teljesen megalapozatlan volt. Akik jól ismerték mindkettőjüket, tisztában voltak azzal, hogy Fischer és Cziffra valóban ki nem állhatta a másikat, de nem gyűlölték egymást.

Szembenállásuk valószínűleg arra vezethető vissza, hogy két teljesen eltérő zenei irányzatot képviseltek. Fischer Annie a második világháború idején Svédországba menekült a férjével. 1946-ban visszatért Magyarországra, és nagyon jól sikerült beilleszkednie a háborút követő új világba.

Az ötvenes és a hatvanas években hazánk „utazó zenei nagykövetének” tartották. Munkásságát három Kossuth-díjjal jutalmazták. Egészen másként szemlélte a világot, mint Cziffra György, aki a világháborúban hadifogságba került, 1945 után nélkülözött, és megtört a pályafutása. A kommunisták kényszermunkatáborba zárták, ahol majdnem tönkrement a keze.

Sokan idegennek tekintették a magyar zenei életben, és féltékenyek voltak a tehetségére. Fischer Annie elismerte, hogy Cziffra milyen tehetséges, de nem tetszett neki, ahogy túl gyorsan, a technikára összpontosítva játszik. 1956 után már nem titkolták kölcsönös ellenszenvüket. Ebben szerepet játszott az is, hogy a rosszakaróik előszeretettel hergelték egymás ellen a két művészt.

Egy széles körben elterjedt álhír szerint, amikor Fischer Annie Párizsban adott koncertet, az akkor már híres és gazdag Cziffra megvette rá az összes jegyet, és vetélytársnőjének egy üres teremben kellett játszania. Székely György azonban határozottan cáfolta ezt, és biztosra vette, hogy csak a két zongoraművész egyik rosszakarója terjesztette el a hazugságot. Időskorában Fischer már sokkal jobban kedvelte Cziffra játékát, mint korábban.

A műhelytalálkozón eredeti dokumentumokat is meghallgathatunk, és lelepleződnek a Cziffra életéhez kapcsolódó torzítások, pletykák, legendák is.