Ősi kincsek bűvöletében – Somnakaj legendája

A MOM Kulturális Központban olyan rendezvényekkel is várják a közönséget, amelyek nemcsak színvonalas szórakoztatást nyújtanak, de fontos, sokunkat érintő kérdéseket vetnek fel, és gondolkodásra késztetik a közönséget. Ezek közé tartozik az első hazai roma sorsjáték, a Somnakaj is. A közreműködők, a fellépők névsora önmagáért beszél: a színpadon láthatjuk Falusi Mariannt, Kovács Antalt, Papadimitriu Athinát, Szakcsi Lakatos Bélát, Trokán Annát és az Experidance táncművészeit. A színházi előadás és a koncert sajátságos ötvözetét jelentő gipsy musicalt Müller Péter Sziámi írta.

A hazai közönség először hét évvel ezelőtt találkozhatott a boldogságot kereső, őszinte és nyitott cigánylány történetével. A darabot először 2014 áprilisában tekinthették meg a Művészetek Palotájában. A szervezők és a résztvevők is tisztában voltak azzal, hogy a hazai cigányság számára fontos alkotást hiba volna csupán a fővárosban bemutatni, hiszen ez a darab pontosan abba a kulturális szegmensbe tartozik, amelyet a lehető legtöbb emberhez el kell juttatni.

Így kezdődött a táncos-zenés történet hosszú útja. 2015-ben az ország tíz helyére eljutva próbálták meg elérni, hogy a nézők és az alkotók együtt gondolkodva építsenek egyfajta szellemi hidat a többségi társadalom és a legnagyobb lélekszámú hazai nemzetiség közé. Korunkban sokan az okoskészülékek és a televíziók képernyőjét bámulva távoli földek csodáin merengenek, miközben nem veszik észre, hogy milyen ősi kincsek rejlenek itt, az orrunk előtt, szinte már kézzelfogható távolságban. Ezek közé tartozik a hazai cigányság izgalmas és sokoldalú kulturális öröksége. 

 

Velünk élő múlt

Az átlagember viszonylag keveset tudhat a magyar cigányok hagyományairól, művészetéről, mivel ezekkel a témákkal csupán érintőlegesen foglalkoznak a közoktatásban. Az rémlik, hogy az elmúlt évszázadok során hazánk számos nagyszerű cigányzenésszel tette sokszínűbbé az egyetemes európai kulturális örökséget, és némi töprengés után talán egy-egy naiv művész, festő vagy fafaragó művész nevét is elő tudjuk bányászni emlékezetünk mélyéről. Ennél többet csupán a cigány folklór kutatói, a szakemberek tudnak. 

Amióta létezik ez a kutatási terület, a magyar szakemberek mindig is kitettek magukért. Amikor megszületett hazánkban a modern néprajztudomány, az érdeklődők azonnal a Magyar Királyság területein élő ezerarcú cigányközösségek felé fordultak. A kutatás élcsapatát a nyelvészek és a mesemondók jelentették. Nagy érdeklődéssel vették szemügyre a vándorló karavánok tagjainak nyelvét, és meghallgatták az ősi idők legendáit a mai napig megőrző meséiket. Egészen alapvető kérdéseket szerettek volna tisztázni.

Tudni akarták, hogy valójában kik is azok a cigányok. Honnan kerültek ide hozzánk, a legjelentősebb közép-európai királyság területére? Hol lehetett az őshazájuk? Merre jártak évszázados vándorlásuk során? Wáli István már a 18. század második felében felfigyelt arra, hogy a nyelvük mennyire hasonlít arra, ahogy egy távoli indiai tartományban, Malabárban beszélnek az őslakosok. Wáli munkássága felkeltette Heinrich M. G. Grellmann göttingeni professzor figyelmét. Amikor a német tudós megírta a cigánysággal foglalkozó első tudományos munkát, abban jutott hely a magyar kutató megfigyelésének is. 

Alig száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a ciganisztika önálló szaktudománnyá fejlődjön. Hazánk élen járt a kutatásban, és számos tudományos műhely működött a Monarchia szellemi központjaiban. Nem sokkal a kiegyezés után jelent meg a cigány mesék első hiteles kiadása. Az ezt a munkát végző Fialowsky Lajos nyomdokaiban a 19. században a nyolcvanas és a kilencvenes években az erdélyi Wlislocki Henrik járt. A környezetét igencsak meglepte azzal, hogy nem maradt egy egyetemi szoba íróasztala mögött, hanem kiment a terepre, és megbarátkozott a vándorló cigányokkal.

Fel sem merült benne, hogy távolságtartóan, kívülállóként vizsgálja az életüket, a kultúrájukat, a nyelvüket. Beállt közéjük, elkísérte a karavánjaikat, és éveken keresztül velük élt. A gyűjtéseit három kötetben adta ki. Nagy szerencséje volt, mivel akkor kezdett el ezzel az izgalmas témával foglalkozni, amikor Erdélyben virágzott a cigány folklór. 

A kutatásban nagyon fontos szerep jutott Nagyidai Sztojka Ferencnek. Ő nemcsak elkészítette az első cigány–magyar kéziszótárt, de az élet egy más területén is alkalma nyílt sokat tenni a többi cigányért és a kutatás sikerességéért. Nagyidai Sztojka ugyanis jó barátja volt József főhercegnek, az uralkodó család tagjának. Felkeltette a figyelmét a cigány hagyományok iránt, és József főherceg attól kezdve bőkezűen támogatta a kutatómunkát, sőt maga is írt tudományos cikkeket. 1893 fontos év volt a honi cigány kultúra megőrzésének szempontjából. A Pallas Lexikonban ugyanis egy egész fejezet foglalkozott a témával. 

József főherceg és Wislocky Henrik mellett Herrmann Antal professzor is részt vett a megírásában. Mivel a lexikon ott volt minden iskola könyvtárában és a művelt emberek könyvespolcán, így ez az információ sok ezer háztartásba eljuthatott. Később, 1941-ben Csengi Sándor Püspökladányban a cigánytelepen írt le hatvankét mesét. Húsz év múltán pedig már tucatnyi kiváló kutató, például Vekerdi József foglalkozott a témával. A hatvanas években a néprajzkutatók egyre gyakrabban keresték fel a cigány mesemondókat. 

 

Hosszú és nehéz út

A kutatás mind a mai napig tart. Rengeteg szép mesét ismerhettünk meg, amelyekben emberfeletti feladatokkal szembesülnek a szereplők. Érdekes, hogy az égi hatalmak gyakran álmokon keresztül kommunikálnak a hőseikkel. A Somnakaj hősnője egy mai cigánylány, aki a családja ellenkezésével dacolva elindul a fővárosba, mert tudja, hogy a felemelkedésnek egyetlen útja van: a tanulás. 

A darab bemutatójára április elején került volna sor, de a vírushelyzet miatt ezt egy későbbi időpontra halasztották. Amikor kiderül, hogy mikor tekinthetjük meg az első roma sorsjátékot, azt facebook oldalunkon is közzétesszük, hogy olvasóink is értesülhessenek az új időpontról.