Forradalmi etűdök – Liszt Ferenc, a hazafi

A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban jó néhány szokatlan, a zenebarátokat megcélzó programmal várják az érdeklődőket. A sok színvonalas rendezvény közül korábban kiemelkedett Bősze Ádám zenetudós, történész, rádiós és televíziós szerkesztő sorozata, amelynek keretében lehetőségünk nyílt arra, hogy útra kelve a múltba, kapcsolatba kerülhessünk a zenetörténelem legnagyobb alakjaival.

 

A legnagyobb nevek

Nem csupán hétköznapi zeneesztétikai előadásokról van szó, mivel Bősze Ádám a bemutatott zeneszerzők személyiségére összpontosít. Így a reflektorfénybe lép Paganini, Rahmanyinov, Toscanini, Callas vagy Horowitz. A házigazda természetesen nem hagyja ki a legnagyobb magyar előadóművészeket, az olyan muzsikusokat, mint amilyen Liszt Ferenc és a hozzá ezer szállal kötődő Cziffra György.

A Forradalmi etűdök című előadás Liszt Ferenccel foglalkozó részére nem véletlenül a Cziffra 100 jubileumi rendezvénysorozat keretei között kerül sor. Cziffra mélységesen tisztelte 19. századi nagy elődjét, és sokak szerint azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak visszaadni Liszt előadásmódjának dinamikáját és tüzét.

Az előadásra eredetileg korábban került volna sor a Lóvasút Peronján, ám az előadó és a nézők egészsége érdekében egy új időpontra, június 7-re tették át.

 

Egy különleges kritikus

Bősze Ádám évtizedek óta foglalkozik zeneelmélettel és a muzsika történelmével. Középiskolába Esztergomban, a ferences szerzetesek gimnáziumába járt. Ott sikerült elmélyítenie zenei tudását, és akkor sem fordított hátat a múzsáknak, amikor belépett a ferences szerzetesek közé.

Hittudományok mellett a Zeneakadémián is tanult. Gyakran játszott a fővárosi és az esztergomi templomok orgonáin, és ének-zene tanárként is dolgozott. Közel egy évtized után úgy döntött, hogy visszatér a világi életbe, és zenekritikusként, illetve kulturális újságíróként helyezkedett el. A zenetörténet több területén a legismertebb hazai szakértők közé tartozik. Őt szokták házigazdának hívni, ha New Yorkban a Metropolitan Operaházból vagy Bayreuthból – Liszt Ferenc életútjának egyik fontos állomásából – az Ünnepi Játékokat közvetítik. Kerületünk kulturális rendezvényein is sokszor találkozhattunk vele, visszatérő előadója a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontnak. 

 

Kalandos sorsú hazafi

Liszt Ferencet már a kortársai is magyar hazafinak tartották, annak dacára, hogy élete jelentős időszakait a szülőföldjétől távol töltötte. Nem véletlen, hogy nemzeti ünnepeinken olyan gyakran csendülnek fel a magyar nemzet küzdelmeihez kapcsolódó lenyűgöző művei. Ezek közé tartozik a Szózat és a Himnusz szövegére írt zongoraműve, a monumentális Hungária című szimfonikus költemény, a Magyar fantázia zongorafutamai, a Magyar rapszódiák és a viszonylag kevéssé ismert Hősi sirató című szimfonikus költeménye is.

Liszt Ferencnek nagyon hosszú utat kellett bejárnia ahhoz, hogy Doborjából, ebből a nyugat-magyarországi mezővárosból eljuthasson a legnagyszerűbb európai kulturális központokba, fejedelmek, uralkodók előtt játszhasson, egész nemzedékeket hódítson meg előadásmódjával, és bekerüljön a legnagyobb magyar zeneszerzők közé. A családja már egész korán felismerte a tehetségét, és mindent megtett azért, hogy tanulhasson.

Tizenegy évesen találkozott Beethovennel, majd Bécs után meghódította Párizst is. Igazi sztár lett a francia fővárosban, ahol Chopintől és Berlioztól tanult, majd Oroszországban beleszeretett egy hercegnő. Időskorában segítette a magyar zenekultúra új központját, a Zeneakadémiát. Azért tartják minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzőjének, mert közel 1400 művet komponált.

 

Tisztelte a hőseinket

Világéletében magyarnak tartotta magát, és rajongott a zsarnokság ellen küzdő hazafiakért. A forradalmi hevülete elég erős volt ahhoz, hogy a szerelmi csalódásból és a depresszióból is kiemelje. Első forradalmi témájú művét sokáig csiszolta, és így született meg a Hősi sirató. Élete egyik legnagyobb ellentmondása az volt, hogy nagy szerelme hercegnőként elutasította a forradalmak gondolatát. A forradalom eljutott német földre is, és Richard Wagner kénytelen volt Lisztnél menedéket keresni.

Wagnerrel a haláláig tartó szoros barátságot ápolt. A német zeneszerző feleségül vette Liszt leányát, Cosimát. Liszt Ferenc csupán tíz évvel később békélt meg az osztrákokkal. 1870-től hosszú időt töltött a magyar fővárosban. Liszt szimpatizált az 1848-as magyar szabadságharccal, és elkeseredett, amikor az elbukott. Személyesen is ismert több magyar államférfit. Közéjük tartozott Batthyány Lajos és Széchenyi István gróf is. A Hősi siratóban a forradalmunk vértanúiról emlékszik meg. Ez a gyászinduló egyszerre erőteljes, tömör, összefogott és nagyszerűen megszerkesztett.

Bősze Ádámot szenvedélyesen érdeklik Liszt életének titkai. Megvizsgálva a legnagyobb zeneszerzők életútját, azt tudakolja, le kell-e dönteni a falakat és átlépni a határokat ahhoz, hogy Paganini, Callas vagy Liszt Ferenc maradandót alkothasson? Ezek a zeneművészek hogyan voltak képesek olyan elsöprő lendületű játékra? Miért tudták a művészetükkel meglepni és lenyűgözni kortársaikat? Ha valamilyen forradalom szolgálatába álltak, vajon mi vezette őket? A zsarnokok uralmát akarták-e megtörni, vagy inkább az elnyomottakat szerették volna magasabb emberi létsíkra emelni?

Bősze előadásaiban az a legjobb, hogy még a legmélyebb témákat is könnyed eleganciával, mindenki számára érthetően adja elő.