A jazz nagy öregje – Ron Carter koncertje a MOM-ban

A jazz képzeletbeli dicsőségkönyvébe aranybetűkkel írták az idén 83 éves örökifjú, autentikus bőgőjátékos Ron Carter nevét. E műfaj kedvelői több mint 2500 lemezen hallhatták különleges, szívből jövő játékát, ami még úgy is lenyűgözően nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy Ron a múlt század ötvenes éveiben tűnt fel a jazz világában. Gyakorlatilag e zenei irányzat teljes történetét le lehetne írni, ha felsorolnánk, hogy kikkel zenélt már együtt.

A hosszú listán ott találjuk Gil Evans, Lena Horne, Bill Evans, B.B. King, Dexter Gordon, Wes Montgomery, Eric Dolphy, Cannonball Adderley, Archie Shepp, Herbie Hancock, Antonio Carlos Jobim, George Benson, James Brown, Sonny Rollins és Stan Getz nevét. Az elnyűhetetlen, lángoló temperamentumú művész úgy döntött, hogy legújabb világ körüli koncertsorozata keretében fellép a magyar fővárosban. Visszatérő vendég hazánkban, jól ismeri és szereti az itt élő embereket, a magyar jazz-zenészeket és a koncertekre járó, odaadó lelkes közönséget. Ráadásul nem egyedül látogat el a Hegyvidékre. A Foursight kvartettben Ron mellett fellép Renee Rosnes, Jimmy Greene és Payton Crossley is.

 

Egy páratlan pályafutás

Ronald Levin Carter 1937-ben született az Egyesült Államokban. Tízéves korában kezdett el muzsikálni, mégpedig csellón. Élete és egyben zenei pályafutása legfontosabb döntését középiskolás korában hozta: ekkor ugyanis átváltott nagybőgőre. Az első pillanattól kezdve óriási érdeklődést tanúsított az akkoriban mind nagyobb népszerűségre szert tevő új jazzirányzatok iránt. Gyorsan világossá vált előtte, hogy a zenének akarja szentelni az életét, amihez elengedhetetlennek tűnt, hogy a lehető legmagasabb szinten sajátítsa el a szakma alapjait.

Michigan államból útra kelt és meg sem állt a jazz egyik fővárosának számító New Yorkig. Beiratkozott az Eastman School of Musicba, majd pedig egyetemi szintű tanulmányait a Manhattan School of Musicban folytatta. Ezt a New York-i magánkonzervatórium a klasszikus zene mellett a jazz területén is nyújtott képzést, ráadásul pedig a tanítványokat bevezették a zeneszerzés rejtelmeibe is. Ron 1961-ben kapta meg a diplomáját. Ekkoriban New Yorkban a klubokban már jó páran ismerték a nevét, hiszen negyed- és ötödéves egyetemistaként rendszeresen fellépett.

Első alkalommal Chico Hamilton együttesében állt a közönség elé, később pedig olyan helyi és országos hírességek előtt lépett fel, mint Jaki Byard, Cannonball Adderley, Randy Weston, Bobby Timmons, and Thelonious Monk. Érdekes, hogy első lemezfelvételén 1960 nyarán még nem bőgőn játszott, hanem csellón Eric Dolphi szaxofonos mellett. A felvétel olyan jól sikerült, hogy a rokonszenves fiatalembert hamarosan többen is felkérték, hogy vendégzenészként működjön közre a lemezük elkészítésében. Így játszhatott együtt a kísérletező kedvű és a filmzenék területén is otthonosan mozgó Don Ellisszel.

A karrierje a hetvenes évek elején indult be igazán. Miután számos kimagasló tehetség mellett játszott, 1963-ban az a megtiszteltetés érte, hogy Miles Davis odahívta maga mellé a ma már igazi legendának számító Classic Quartettjébe. Ebben olyan óriások játszottak, mint Herbie Hancock vagy éppen Tony Williams. Ron Carter dobolását a rajongók Davis társaként először a Seven Steps to Heaven című nagylemezen hallgathatták meg.

A következő albumra már felkerült Ron Carter saját szerzeménye is. Egészen 1968-ig koncertezett Davisszel, ám a távozása után még évekig közreműködött a stúdió felvételei elkészítésében. A hetvenes években sokan kísérleteztek a jazz és a rock elemeinek ötvözésével. Ron sem akart kimaradni ezekből a próbálkozásokból, és a hagyományos bőgő mellett egy időben basszusgitáron is játszott.

Magyarországról és az itthoni életről először valószínűleg Szabó Gábor Istvántól hallott. A budapesti születésű gitáros 1956 után húszévesen vándorolt ki Amerikába. Játékára komoly hatást gyakorolt a hatvanas évek elejének rock zenéje. Az évtized közepén jazz-popot játszott, majd csatlakozott a tenor-saxofonos Charles Loydhoz. Az amerikai jazz koncerteken valószínűleg először az ő előadásukban hangzott fel a magyar tárogató hangja. Loyd Szabón kívül maga mellé vette Tony Williamst és Ron Cartert is. Négyesben nagy sikerrel léptek fel a koncertjeiken.

Pályafutása első időszakára az 1987-es Grammy-díj tette fel a koronát. Az első sikereket hamarosan újabbak követték.

 

A jazz élő legendája

Hét évvel az első Grammy-ja után ismét elnyerte ezt a kitüntetést, mégpedig a Miles Davis tiszteletére összeállított albumáért. Ekkor már az egész világ ismerte a nevét.

A figyelmét a sikerei dacára sem kerülte el, hogy az évszázad végére rendkívül sokan váltak az AIDS áldozatává, és az egyszerű emberek egy része nem volt tisztában e fertőző betegség veszélyével. Ron Carter a felvilágosító munkát végző Red Hot szervezet segítségére sietett. Elkészített egy albumot, aminek bevételéből az AIDS elleni küzdelmet és a felvilágosító munkát támogatta.

Azért is az amerikai jazz élet kiemelkedő alakjának tartották, mert nem csak aktívan játszott, hanem már egész korán bekapcsolódott a tanításba, a következő nemzedék zenészeinek képzésébe. Húsz éven át volt a City College of New York zenetanára. Munkásságának elismeréséül emeritus professzor címet kapott. Azon túl, hogy a zenéjét számos filmben felhasználták, időnként ő maga is feltűnt a filmvásznon. A tévénézők is láthatták, mégpedig a Treme című sorozatban, ahol – meglepő módon – saját magát játszotta.

 

Jegyinformáció:

https://getcloserconcerts.com/koncert/ron-carter-foursight-2021/