Pokoli díszletek, meghurcolt emberek – fotókiállítás a Hegyvidék Galériában

A Hegyvidék Galériában augusztus 28-ig lehet megtekinteni egy ijesztő és a mai ember számára javarészt ismeretlen világ emlékeit. A második világháborút követően hazánk bekerült a szovjet érdekszférába, majd a megszálló csapatok támogatását élvezve Rákosi Mátyásék ragadták magukhoz a hatalmat.

Ma, bő hét évtizeddel később egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy az ötvenes évek elején több mint száz internálótáborban kínozták a megvádoltakat. A legnagyobb és leghírhedtebb központok közé Recsk, Kistarcsa, Hortobágy és Tiszalök tartozott. Közben egymillió ember ellen indult hivatalos eljárás, és a bebörtönzöttek családtagjait besúgók figyelték.

 

Éles szem és elszántság

Kovalovszky Dániel a XII. kerületben született és nőtt fel. Évtizedekkel a munkatáborok rendszerének felszámolása után is megtapasztalta azt a traumát, amit a diktatúra börtönei és munkatáborai okoztak. Még az érintettek, az egykori foglyok sem szerették volna felemlegetni a múltat, a hatóságok pedig mindent megtettek azért, hogy történelmünk e korszaka feledésbe merüljön.

A Hegyvidéki Galériában másfél hónapon keresztül megtekinthető fényképek megszületését a sors akaratának köszönhetjük. Kovalovszky Dánielt mindig is érdekelte a történelem: az ötvenes évek politikai elítéltjeinek emlékiratait olvasta, amikor rádöbbent arra, hogy létezett egy félelmetes és mostanra láthatatlan világ az elnyomás árnyékában. Ez annyira felkeltette az érdeklődését, hogy beleásta magát a témába és igyekezett minél többet megtudni a munkatáborokban szenvedőkről. Megértette, mennyire felszínes a történelmi tudása e témával kapcsolatban. Hideg zuhanyként érte a felismerés, hogy a diktatúra legsötétebb évtizedeiben milyen könnyen be lehetett kerülni a szögesdrót mögé. Éppen ezért elhatározta, hogy szembeszáll a „láthatatlansággal”, és gyűjtésbe kezd.

Hosszú útra indult, és eljutva az egykori őrtornyokkal és fegyveresekkel őrzött táborok területére, megkísérelte fotókon feldolgozni az 1945 és 1963 közötti történelmi korszakot.

 

Pokol a valódi világban

A második világháborút követően pokol várt az ÁVH irányítása alatt álló táborokban őrzöttekre. Politikai foglyok ezrei kerültek be ezekbe bírósági ítélet nélkül, csak azért, mert kivívták az ország irányítóinak haragját. Megalázó és nehéz fizikai munkát kellett végezniük, és az őrök örömmel kínozták a foglyokat.

A kiállítás címe is jelzi, hogy a korszak pokoli és teátrális volt egyszerre a maga összes tragikus eseményével együtt. Hátborzongató élmény volt bejárni a helyszíneket: a legtöbb olyan elhagyatott és romos, hogy önmagában nyomasztó lenne, de ismerve az ott történteket, még megrendítőbbek.

Kovalovszky Dániel választ keres arra, hogyan voltak képesek ezek a szenvedők elviselni és túlélni a meghurcoltatásukat. Ehhez nem kevés hitre, szeretetre volt szükség. A fotós szerint ezekben az emberekben olyan tartás és fegyelem volt ott és akkor, amely ma már hiányzik az ő generációjából is.

A Hegyvidéki Galériában láthatjuk, hogy néznek ki ma az egykori táborok, és megismerkedhetünk olyan idős emberek sorsával, akiket politikai fogolyként ezeken a helyeken őriztek.

 

Új utakon haladva

Kovalovszky Dániel barátai meglepődve értesültek arról, hogy milyen témát választott magának. A fiatalember ugyanis korábban nem foglalkozott ilyen történelmi kérdések feldolgozásával. Ez a terület igencsak messze volt attól a munkától, amit egy női magazin vagy éppen egy napilap fotóriportereként végzett. A neve ugyanakkor nem volt ismeretlen azok előtt, akik odafigyeltek a hazai fényképészszakmára.

Az évezred elején négyszer is díjazták a Magyar Sajtófotó pályázatán, ösztöndíjakat nyert, és külföldön is szépen szerepelt. Tanulóként Rátonyi Magdolna fényképészmester és Sárosi Zoltán divatfotós volt a mestere, de Taryn Simon amerikai fotográfusnő sorozatait is nagyon szereti.

A képeit nem csupán magángyűjteményekben, de a Magyar Fotográfiai Múzeumban is megtekinthetjük. Több portrésorozatot készített idős emberekről, miközben jó néhány dolgot tanult a világról és érdekes történeteket hallott az idősek otthonaiban élőktől.

A fotóművész nem csak az emberek világában mozog otthonosan. Miután közel egy évtizeden keresztül elsősorban rájuk összpontosított, úgy érezte, váltásra van szüksége. Útnak indult, és bejárta Lengyelország, Románia és Magyarország erdőit.

A természet érintése nyugalommal töltötte el, tisztára mosta az elméjét, és még élesebbé tette a látását. Hasonlóan az idősek otthonaihoz, a fák árnyékában is arra figyelmeztette a sors, hogy egy fotóművésznek türelemre van szüksége.

Miután lezárult egy hatéves alkotói időszak, egy nagyon személyes munkába vágott bele. Az új sorozat az anyai nagyszüleiről és saját magáról fog szólni.



Fotók forrása: Hegyvidék Galéria és www.kovalovszky.com/