Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2019-02-08

Egy mester emlékezete – a hegyvidéki Makovecz Archívum és Emlékház

Egy mester emlékezete – a hegyvidéki Makovecz Archívum és Emlékház

A magyar organikus építészet nagymestere, Makovecz Imre arról álmodozott, hogy feleségével együtt a budai hegyek árnyékában, a Városkúti úton talál új otthonra. Ha valakit érdekel a Kossuth- és Ybl Miklós-díjas alkotó munkássága, annak érdemes elmenni ide, mivel ott működik a Makovecz munkásságának emlékét őrző egészen különleges archívum. Az épület az emberközpontú humanizált építészet szép példája, és látszik rajta, hogy megálmodója egyfajta eleven lénynek tekintette a műteremlakást. 

Az egyik legismertebb magyar építész hosszú és fordulatokban bővelkedő életutat járt be. Rengeteget tanult és fáradhatatlanul tanított, miközben megteremtette a magyar organikus építészetet. Ez az irányzat arra törekszik, hogy az új épület természetes módon nőjön ki környezetéből, és áradjon belőle a harmónia. Van, aki szerint ez a hozzáállás nem is annyira egy építészeti iskola, mint inkább spirituális világnézet és filozófia. Hívei gondosan odafigyelnek az adott épület méretére, alakjára, valamint arra is, hogy milyen anyagokat felhasználva hozzák létre azt.

Az irányzat első képviselőjének az amerikai Frank Lloyd Wrightot tartják. Hazánkban e stílusra komoly hatást gyakorolt a szecesszió és a hagyományos népi építészet is. Makovecz Imre nevéhez számos figyelemre méltó organikus épület kapcsolódik. Ilyen többek között a siófoki templom, a paksi templom, a piliscsabai egyetemi épület, Makón a Hagymaház és a csíkszeredai templom.
 
A közösség szolgálatában

Makovecz mindig is nagyon fontosnak tartotta, hogy a munkáságával az emberek közösségét szolgálja. Legkorábbi meghatározó élményei közé tartozik a Németvölgyi út óvodája és iskolája.

Gyermekkorára ráborult a második világháború sötét árnyéka. Elemi iskolásként átélte a szörnyű világégést, és nagyobbacska gyerekként látta Budapest romjait. Később, miközben érettségire készült a Petőfi Sándor Gimnáziumban, tanúja lehetett annak is, ahogy a háborút követő években az emberek eltakarítják a romokat, és megkezdődik a sokat szenvedő nagyváros újjáépítése.

Talán ez az élmény is szerepet játszott abban, hogy az érettségi után az éles eszű, tehetséges fiatalember a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karán kezdett el tanulni. Boldogsággal töltötte el, hogy megtanulhatja e csodálatos szakma mesterfogásait, büszke volt arra, hogy bekerülhetett a neves egyetemre. Itt ismerkedett meg az organikus építészet alapvető elveivel és Frank Lloyd Wright munkásságaival.

Kikristályosodott benne, hogy másra vágyik, mint legtöbb mérnöktársa. Egy olyan szerves építészet lebegett lelki szeme előtt, amelyik „az Európai Közép ezoterikus létét” szolgálja. 
Ez a hozzáállás természetesen nem könnyítette meg a pályafutását a hatvanas és a hetvenes években, amikor az állami vezetés nem támogatta a bevett ideológiától gyökeresen eltérő világnézetét.

Makovecz azonban ragaszkodott az elképzeléseihez. Egy időre hátat fordított Budapestnek, és vidéken töltődött fel energiával, ihlettel. Bejárta a lassan elnéptelenedő magyar falvakat, megismerte a népi építészet csodáit, és segített kulturális egyesületek szervezésében.
 
Elszánt kitartással

A hetvenes évek végén hazánkban gomba módra szaporodtak a zord külsejű tízemeletes panelházak, amelyek megjelenése éles ellentétben állt Makovecz nézeteivel és az organikus építészet elvárásaival. Ráadásul kiderült, hogy ő képes volna kellemes életfeltételeket nyújtó, olcsóbb házakat is tervezni, és ezzel kivívta elöljárói nemtetszését. Így kezdődött meg önkéntes száműzetésének időszaka: a Pilisi Parkerdőgazdaságban talált spirituális otthonra. Elmélyítette tudását, elképzeléseit pedig mind több fiatal barátjával osztotta meg.

Egyre több magyar építész figyelt oda az útmutatására. Makovecz építészete emberközpontú. Nem véletlen, hogy az alkotásai egy fejre, egy arcra hasonlítanak. Épületei nem csupán funkcionálisak, hanem spirituális központként is működnek. A hosszú évtizedek során a tevékenysége nagyban túlmutatott az építészet keretein.

Karizmatikus személyiségével építészek újabb és újabb nemzedékének mutatta meg, hogy igenis nyílik lehetőség a szellemiség és az építészet harmóniájának megteremtésére. Egyre többen kísérték figyelemmel a munkáságát, és mind gyakrabban kapott felkérést arra, hogy vidéki városokat ékesítsen alkotásaival. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy olyan nagy lelkesedéssel, szinte már áhítattal épített templomokat és művelődési házakat. 
 
A nemzet tanítója

A nyolcvanas évektől kezdve már nemcsak épített, de egyre többet tanított is. Útmutatását követően mind többen alkalmazták a hagyományos fát, nem egyszerű díszítőelemként, hanem szerkezetként. Az ilyen épületek egylényegűek a környezetükkel, és szervesen illeszkednek a tájba. Karakteres épületeire világszerte felfigyeltek. Ilyen például a paksi templom tetőszerkezete, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem középkori hangulatú épületegyüttese és a Makovecz főművének tartott magyar pavilon a Sevillai világkiállításon.

Tanított a Műszaki Egyetemen, az Iparművészeti Főiskolán, valamint a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója, majd pedig elnöke is volt. Segített számos közéleti egyesület létrehozásában. Munkásságát jó néhány kitüntetéssel ismerték el. Az Ybl Miklós- és a Kossuth-díj mellett kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Corvin-láncot és a Primissima Díjat is.

2007 óta a Hegyvidék díszpolgára. Élete utolsó műve volt a Városkúti út 2. alatt felépített műteremház. Az archívumban emlékszoba és kutatóközpont várja a látogatókat. Gyakran szerveznek itt tudományos konferenciákat is, és javában tart a mester életművének teljes feldolgozása.
 
2011 őszén távozott ebből a világból. Sok ezer tanítványa és méltatója ment el a Farkasréti temetőbe, ahol örök nyugalomra helyezték. 

Ha szeretne többet megtudni a központról és a Makovecz Alapítványról, akkor érdemes az interneten megnézni ezt az oldalt: www.makovecz.hu

Ajánló
Ajánló