Utazzunk élvezettel!

A slow filozófia alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség. A mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozott egy McDonald’s megnyitása ellen a római Spanyol lépcsőknél. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. 

 

Lassan, tudatosan

Tudta, hogy a turisták átlag hat másodpercet töltenek egy múzeumi műalkotás előtt? Ez azt jelenti, hogy épp csak lefotózzák telefonjukkal a festményt vagy szobrot, és már lépnek is tovább. Vajon a hat másodpercből mennyi jut a valódi műélvezetre? Nyilvánvalóan semmi.

Ez ellen a gyorsfogyasztás ellen szerveződik a slow travel mozgalom, amelynek legfőbb üzenete, hogy a „lassú utazó” nem az időt akarja uralni, hanem megélni szeretné azt. Bármennyire csábítónak hangzik a „négy nap alatt négy ország” típusú utazás, ne ilyet keressünk magunknak, ha valódi kikapcsolódásra, feltöltődésre vágyunk. A rohanva befogadott látnivalókból nem sok marad meg bennünk, sőt, miután elcsigázva hazaérünk vakációnkból, azt érezhetjük, hogy ki kell pihennünk a nyaralásunkat. 

 

Nézzünk körül itthon is!

Nem csak az számít „igazi utazásnak”, ha a világ másik felére, egzotikus helyszínekre utazunk. Magyarország is számtalan olyan érdekességet kínál, amelyekről fogalmunk sincs. Ha meg szeretnénk ismerni egy-egy tájegységet, hagyjunk időt arra, hogy hasson ránk.

Ismerjük meg a helyieket, pillantsunk be az ott élők életébe, hétköznapjaiba. Fedezzük fel életmódjukat, ízleljük meg ételeiket, kortyolgassuk az italaikat. Hallgassuk meg azokat a történeteket, amelyek utazásunk célpontjához köthetők, merüljünk el a hely történelmi múltjában.

 

Városi turisták

Jó ötlet kipróbálni azt is, mennyit tudunk arról a városról, ahol élünk. A mindennapok rohanásában nem foglalkozunk azzal a rengeteg értékkel, ami körülvesz bennünket. Nem figyeljük a sok-sok építészeti csodát, amit elődeinknek köszönhetünk, nem sétálunk át lassan, ráérősen hidainkon, hogy gyönyörködjünk a szélesen hömpölygő Dunában, nem csodálkozunk rá nap mint nap gyógyfürdőinkre és azok áldásos hatására, nem fedezünk fel eldugott kisvendéglőket, ahol még sohasem jártunk és ettünk azelőtt.
 

Érdekes kísérlet: legyünk turisták Budapesten, a saját városunkban. Figyeljük meg magunkon a szemléletváltást, mi az, amit másképp tennénk, ha nem itt laknánk, hanem pihenni érkeznénk erre a gyönyörű helyre. Engedjük meg magunknak lakhelyünk valódi felfedezésének luxusát.

Most, amikor egyre hosszabbak a napok, még munkaidő után is szervezhetünk magunknak városfelfedező túrát. De egy-egy hosszú hétvégén is maradhatunk a fővárosban úgy, hogy turistaként nézelődünk.

 

A felfedezés módja

Az sem mindegy, milyen közlekedési eszközzel hódítjuk meg úti célunkat és környékét. Bár autózni kényelmes, a befogadói élményhez jobb áttérni lassabb járműre, például kerékpárra. Az egyre jobban kiépülő biciklihálózat tavaink, folyóink mentén, városok között remek lehetőségeket kínál arra, hogy nyeregbe pattanjunk, és összekössük a szabad levegőn való mozgás örömét az utazás kalandjával.

A gyaloglás is lehetővé teszi, hogy testközelből ismerjük meg a tájat, amin járunk. A Camino vagy a Mária-út sem csak a vallási vonatkozása miatt nyújt feledhetetlen élményt az azokat végigjáróknak, hanem mert a zarándokok úgy érzik, valóban a lényegét tapasztalják meg az utazásnak. Gyalogolva lehet a legtöbb személyes élményre szert tenni, meg-megállva egy-egy tisztáson, az erdő mélyén hallgatni a madarak énekét, hegyi ösvényen járva felkapaszkodni a csúcsra és gyönyörködni az elénk táruló panorámában, vagyis valódi részévé válni a természetnek.