Klasszikus, nyári filmélmény – Grease a Barabás Villában

A Városmajor utca 44.-ben működő Barabás Villában folytatódik a tematikus filmklub. Olyan alkotásokkal várják a mozirajongókat, amelyekben a főszerepet – a népszerű és híres színészek mellett – a zene és a tánc játssza.

Sokan gondolják úgy, hogy a hetvenes évek végén kezdődött a szórakoztató filmek igazi aranykora. Ekkor került Amerikában a mozikba Randal Kleiser rendező száztíz perces zenés alkotása, a Grease. A film elképesztő sikere még az alkotóit is meglepte. Eredetileg ugyanis csupán könnyed, egynyári produkciónak szánták, ám hála John Travolta és Olivia Newton-John nagyszerű alakításának, a Grease-t ma már jogosan tekinthetjük minden idők egyik legsikeresebb filmmusicalének. A produkció zenéje már az amerikai bemutató évében elérkezett hazánkba, és ugyanúgy meghódította a magyar közönséget, mint szerte a világon a zenebarátokat, a fülbemászó slágerzenék kedvelőit. Érdekes, hogy nálunk a legtöbben előbb látták a tévében, mint a moziban.

 

Hajfény vagy kenőzsír?

További érdekesség, hogy ki milyen néven ismeri itthon ezt az alkotást. A film címe az ötvenes évek amerikai fiataljainak állít emléket. A rock and roll nagy korszakában terjedt el a jellegzetes, előreálló frizura a fiúk között. A történet főszereplői is ilyen fialok. Farmert és bőrdzsekit viselnek, és nagyon fontos számukra a jó zene. A greaser kultúra azonban gyakorlatilag ismeretlen volt nálunk, és a Grease (grísz) szó sokaknak sértette a fülét. Ezért találták ki, hogy magyarítani kell a film címét. A Grease egyik jelentése, a „zsír” persze szóba sem jöhetett. Mégis ki kenne egy fél disznót a hajára? 

Versenybe szállt viszont a már hetvenes években is igencsak régimódinak számító hajfény, a brillantin és a pomádé szó. Végül a Pomádé győzött. Arról legalább tudni lehetett, hogy kellemes az illata, nem olyan, mint a gépzsíré. Valószínűleg hasonló módon gondolkodtak az oroszok, ahol Briolin vagy a spanyol ajkú országok, ahol kezdetben Vaseline vagy Brillantine néven mutatták be Travolta és Olivia Newton-John kalandjait. A Pomádé cím azonban nem tetszett honfitársainknak, és hamarosan már mindenki az amerikai Grease-t használta.

 

Ó, azok az ötvenes évek!

Aki megnézi Danny (John Travolta) és Sandy (Olivia Newton-John) szerelmének történetét, az egyből rádöbben arra, hogy Amerikában egészen más volt a II. világháborút követő tizenöt év, mint nálunk.

Az USA fiataljai nem ismerték az idegen megszállás, az egypártrendszer, a könyörtelen államrendőrség, az elnyomás szörnyűségeit, hanem boldogan, szabadon és jólétben élhettek. Nem csoda, hogy a hetvenes években olyan jókedvű nosztalgiával gondoltak vissza erre az időszakra. Ráadásul a rock and roll éppen akkortájt hódította meg a világot. A film alapjául Jim Jacobs és Warren Casey musicalje szolgált. 1978-ban először Los Angelesben, majd egy héttel később New Yorkban mutatták be.

 

Fiatalság bolondság

Danny és Sandy 1958-ban a nyári vakáció alatt találkoznak. Lenyűgöző az amerikai tengerpart forrongó, színpompás világa. A két fiatal szerelme azonban nem tart sokáig, úgy tűnik, mindörökre búcsút kell mondaniuk egymásnak. A sors azonban a segítségükre siet, Sandy Los Angelesben marad, és pont abba a középiskolába jár, ahová Danny.

Persze a film unalmas lett volna, ha egyből újra egymásra találnak. Ehelyett fordulatos kalandok várnak a két fiatalra, udvarlás és cselszövés, új barátok és régi vetélytársak felbukkanása. A történet vége természetesen happy end. A végzős diákok könnyes szemmel elköszönnek egymástól, és átlépik a felnőtté válás küszöbét.

 

Sör és kóla

Az így megörökített ötvenes évek nagy hatással voltak az eredeti musical alkotóira. 1970-ben jó pár üveg sör után döntötték el, hogy összeütnek egy zenés színdarabot, amelyik a greaser korszakban játszódik. Gyorsan megtalálták a megfelelő címet is. A darabot először tizennyolc amatőr színész adta elő a százhúsz fős közönségnek. 1972-ben a színpadon is John Travolta játszotta el az egyik főszereplőt. Angliában a később világhírűvé vált Richard Gere állt színpadra Danny alakjában.

A film forgatása nem volt egyszerű. Először a Coca-Cola szponzorálta volna, ám a munkálatok közben minden megváltozott, és az új szponzor a nagy vetélytárs, a Pepsi-Cola lett. Éppen ezért a már leforgatott jelenetekből el kellett tűntetni a Coca-Cola reklámjait.

Mivel Oliva Newton-John ausztrál akcentussal beszélt angolul, így kénytelenek voltak megváltoztatni a forgatókönyvet. Az eredetileg amerikai Sandy alakjából így lett ausztrál lány. John Travolta a véletlennek köszönhette, hogy elcsípte a főszerepet, hiszen az is felmerült, hogy az idős Elvis Presley alakítja a tizenéves Dannyt. 

Lorenzo Lamas a forgatás idején a szép Olivia lelkes rajongója volt. Annyira zavarba jött az imádott lány társaságában, hogy képtelen volt elmondani nyúlfarknyi szövegét is. Éppen ezért végül meg sem kellett szólalnia a filmben.

 

Elképesztő siker

Két hónappal a filmbemutatót megelőzően dobták piacra a produkció zenéjét. Ez egészen elképesztő sikert aratott, és minden idők második legnépszerűbb filmzenei lemeze lett. A londoni bemutatón kisebb felkelés robbant ki, és a rajongók a rendőrök sorfalát félresöpörve megrohanták a két főszereplő kocsiját. 1998-ban, húsz évvel a bemutató után a film ismét visszatért a mozikba. Az eltelt évtizedek nem csökkentették a rajongók lelkesedését, a történet újra szép sikert aratott.

 

A Grease-t a Barabás Villában június 27-én vetítik le. A belépés díjtalan, de a helyeket érkezési sorrendben lehet elfoglalni. Az sem baj, ha esik az eső, mert akkor Danny és Sandy szerelmének történetét fedett helyen mutatják majd be.