2019-06-24
A történelem keresztútján – testvérvárosunk, Arad
Arad évszázadokon át fontos, bár néha tragikus szerepet játszott a magyar történelemben. Kerületünket immár majdnem egy jó évtizede erős kulturális kapcsolat fűzi e nehéz sorsú, ám a történelem viharjaival büszkén dacoló településhez. Művészeink, képviselőink gyakran lépnek fel testvérvárosunk színpadain, és nekünk magunknak is érdemes ellátogatni oda, hogy saját szemünkkel lássuk, milyen az élet a Maros partján, ahol mind a mai napig sok magyar él.
Arad gyönyörű város a Maros folyó partján. Valószínűleg már a honfoglaló őseink is megtelepedtek itt. A keresztény Magyarországot megteremtő István király legyőzte a környék nagyurát, Ajtony vezért. Ekkor nevezett ki Arad ispánt a megbékélésre vágyó vidék élére. A folyó kiemelkedően fontos kereskedelmi útvonal volt, így az itteni vár ura befolyásos, gazdag személyiség lett. Arad ispán neve azóta is tovább él a város nevében.
A történelem nem kímélte az itteni magyarokat, ám ők keményen ellenálltak a megpróbáltatásoknak. II. Béla királyunk Álmos herceg fia volt. Az apja miatt szörnyű büntetésre ítélték, és hétéves korában megvakították. Fordulatos élete során végül felülhetett a magyarok trónjára, és feleségül vette a szerb fejedelem leányát, Ilonát. A királyné szörnyű bosszút állt azokon a nagyurakon, akiknek köze volt a férje megvakíttatásához. Az aradi várban közülük majdnem hetven nemest végeztetett ki.
A régi vár valószínűleg a mai várostól távolabb feküdt, és elég erős volt ahhoz, hogy még a félelmetes tatároknak is ellenálljon, akik nemcsak a tatárjárás idején, de negyvennégy évvel később is betörtek Magyarországra. A keleti portyázók hiába pusztították el a várost, a szorgalmas aradiak újra és újra felépítették az otthonaikat.
A XIV. században virágzott a környék, és Arad elnyerte a mezővárosi rangot. Sok kegyetlen csatára került sor errefelé, a magyar hazát védő őseink számtalan alkalommal csaptak össze a török portyázókkal.
A mohácsi vész után mind többször kellett megkongatni a vészharangot. Az 1550-es években a vár elpusztult, ám a település megmaradt. Az oszmán hódítók is felfigyeltek az itteni gázlók fontosságára, egy évszázadon keresztül az egyik szandzsákjuk központja működött itt. A félholdas zászló végül 1685-ben hullott a porba, és Arad felszabadult a hosszú ideig tartó idegen elnyomás alól.
Később még többször is dörögtek itt a fegyverek, 1849-ben magyar honvédek szabadították fel. Az 1881-ben felállított kőobeliszk még ma is őrzi az aradi vértanúk emlékét. Nem csoda, hogy a románok ledöntötték, amikor megpróbálták eltörölni a magyar múlt legdrámaibb emlékeit. Az I. világháború előtt 63 ezren éltek itt. Kétharmaduk magyar volt, csupán tízezer román telepedett le a városban. Magyarország azonban vesztesként került ki a nagy világégésből, és a trianoni békeszerződés ezt az ősi magyar városunkat is a győzteseknek ítélte.
Az élet Trianon után sem állt meg. A román vezetők bizonyára örültek, hogy az ölükbe hullott az Osztrák–Magyar Monarchia egyik hagyományos kézművesközpontja, Dél-Magyarország egyik legfejlettebb területe. A városban működött gőzmalom, textil- és bútorgyár, de gyártottak itt vagonokat és ipari berendezéseket is. Volt mire alapoznia az országrész új urainak. Arad a Román Királyság negyedik legjelentősebb városa lett, csakhogy közben teljesen átalakult, a magyar lakosság aránya rohamosan csökkent.
A városban ma már az emberek alig tíz százaléka vallja magát nemzetünk tagjának. A II. világháború után még sötétebb korszak következett. Az elnyomó diktatúra könyörtelenül üldözte azokat, akik szót emeltek a magyarság érdekeiért. A rendszerváltást követően csak lassan változott a helyzet, míg végre az elmúlt tíz évben sikerült jelentős eredményeket elérni. Ennek szép jele a testvérvárosi kapcsolat a Hegyvidékkel.
Bár a románok ide is hatalmas lakótelepeket építettek, hogy legyen hol elhelyezniük a betelepülőket, Aradon sikerült megőrizni a múlt számos gyönyörű emlékét. Ha itt járunk, vessünk egy pillantást az 1783-ra újjáépített várra, ahová sajnos nem mehetünk be, de kívülről is lenyűgöző. A református templom 1901-ben egy nagyszabású esküvőnek adott helyet, itt mondta ki a boldogító igent egy fiatal tengerésztiszt, Horthy Miklós. Vajon hányan gondolták róla ekkor, hogy húsz év múlva ő áll Magyarország élén? Nézzük meg a minorita templomot, a Történeti Múzeumot, a Vörös templomot és a neoreneszánsz Városházát. Arad ma már szerencsére könnyen és kényelmesen elérhető, autóval, vonattal vagy éppen busszal gyorsan eljuthatunk ide. Az aradi magyarok egészen biztosan örülni fognak nekünk, az anyaországból és a testvérvárosukból érkező látogatóknak.