Tavaszi lendület – A görkorcsolya csodája

Nem is gondolnánk, hogy a gördülő korcsolya, vagyis a görkorcsolya története milyen messzire nyúlik vissza. A belga John Josef Merlin a görkori egy őspéldányát már 1760-ban bemutatta a londoni királyi udvarban, ám a történet dicstelen véget ért. Merlin ugyanis egy farsangi mulatságon a fémkerekekkel felszerelt korcsolyájával átgördült a báltermen, miközben egy hegedűn játszott. Mivel sem kanyarodni, sem fékezni nem volt képes, nekihajtott egy hatalmas tükörnek, és súlyos sérüléseket szenvedett. 
 

Remek sporteszköz

Később is előfordultak hasonló kísérletek, ám a görkorcsolya diadalútjának kezdete az 1970-es évek végére tehető, amikor két amerikai jéghokis a szezonon kívüli nyári edzéslehetőségen törte a fejét. Egy használt sporteszközöket árusító bolt leértékelt holmikkal telerakott ládájában bukkantak rá egy pár görkorcsolyára, amelyet valamikor a Chicago Skate Company gyártott. A szerkezet alig fogta a bokát, a kerekei pedig csapnivalók voltak.

Ezek felhasználásával 1979-ben az Olsen fivérek, Scott és Brennan minneapolisi házuk alagsorában elkészítették az első görgős korcsolyákat, akkori nevükön rollerblade-eket. A két fivér megerősítette a bokarészt, és uretánból készült kerekeket szerelt a szerkezetre.

Később a síelők is felfedezték, hogy a görkorival a betonon is sistergő kanyarokat vehetnek, így ők is kiegészítő sportágként kezdték használni a görkorcsolyát. Az egysoros görkorcsolyázás hamarosan az egész sísport által erősen támogatott és ajánlott nyári edzésmódszer lett. 

A harmadik és legnépesebb tábor, amely a görkoriban találta meg álmai sporteszközét, a nyolcvanas években dúló aerobik- és fitneszőrület követőiből került ki. A fitneszfanatikusok hamar rájöttek, hogy a korcsolyázás a lábak és a fenék formában tartásának egyik legjobb módszere, és a futásnál sokkal kisebb mértékben veszi igénybe a légzőszerveket. Ennek köszönhetően 1989-re már évente hárommillió pár egysoros görkorit adtak el. 

Az egysoros görkorcsolyázás népszerűségnek növekedése azonban hamarosan megtorpant, amikor egyre nagyobb számban láttak napvilágot az esések utáni sérülésekről szóló hírek. A leggyakoribb a csuklótörés és a fejsérülés volt. A józanabbak hamar belátták, hogy a védőfelszerelés korcsolyázás közben felbecsülhetetlen szolgálatot tehet. 

Új áramlatok

Természetesen csak idő kérdése volt, hogy a legjobb görkorisok hozzálássanak a sportág kereteinek átszabásához. Már nem elégítette ki őket, hogy civilizált módon ide-oda guruljanak a városban, ezért új arculatot próbáltak kialakítani maguknak. A gördeszkásokhoz fordultak útmutatásért, hogy kilendítsék a sportágat a látszólagos holtpontról. Így a mozgalom kettészakadt, kialakult az utcai és a rámpás görkorcsolyázás. A gördeszkásokhoz hasonlóan utóbbiak célja, hogy egészen elképesztő akadályon átugorjanak vagy végigcsússzanak. Ehhez a görkori aljára különleges siklólemezeket szerelnek, hogy a kerekek ne akadjanak bele a felületbe, és hogy a korcsolya alváza ne menjen tönkre az erős igénybevételtől.

Miért jó a görkorizás?

A görkorcsolyázás nagyszerűen fokozza az állóképességet, javítja a koordinációs készséget. Átmozgatja az egész testet, erősíti a láb és a törzs izmait, valamint formálja a feneket. A görkorcsolyázás során a test fokozottan égeti a zsírt, jótékonyan hat az egész keringési rendszerre. Az ízületeket a futással szemben szinte alig terheli meg.

Természetesen itt is fontos betartani a fokozatosság elvét: a kezdők bemelegítés és lazítás után napi egy óra gyakorlással indíthatnak, hetente tíz-húsz perccel mindig emelve a sportolással töltött időt, amit aztán szinte a végletekig lehet fokozni.

 

Milyen a jó görkorcsolya? 

Érdemes pár szót ejteni magáról a sporteszközről. A legfontosabb, hogy a korcsolya megfelelő méretű legyen, lehetőleg fél számmal nagyobb, mint az egyébként hordott cipőnk, emellett pedig legyen kényelmes, könnyű anyagból készült, jól szellőző.

A kerületben található Tandt Sportnál beszerezhetjük a megfelelő darabot, és választhatunk hozzá megfelelő védőfelszerelést. Ezután már csak egyetlen dolgunk van: vidáman, lendülettel gördülni a szabadban, a jó levegőn, és élvezni a tavasz szépségét!