A föld mélyének titkai – április 26. a Richter-skála napja

Annak idején Árpád vezér nagyon jó helyre vezette el a honfoglaló magyar törzseket, amikor a Kárpátok hágóin átkelve a későbbi Magyar Királyság területén talált új hazát a népének. A természeti adottságait nézve Magyarország szerencsés hely. Az elmúlt ezer év során már ránk is zúdultak szörnyű természeti csapások, például árvizek, szélviharok, fertőző betegségek, ám a helyzet sosem volt annyira kétségbeejtő, mint a nagyvilág kevésbé szerencsés régióiban. Ugyanez elmondható a földrengésekkel kapcsolatban is.

 

Nyugodt helyen élünk

Bár hazánkban is gyakran reng a talaj a lábunk alatt, ezek többnyire nem pusztító erejűek. Általában egy esztendő alatt 100-200 alkalommal moccan meg a föld, ám mindez annyira gyenge, hogy leginkább csak a tudósok műszerei figyelnek fel rá,nem mozdulnak meg a képek a falon, nem hullanak le a polcról a törékeny edényekUgyanakkor egy esztendőben négy-öt alkalommal előfordulhat olyan hevesebb rengés, amire már mi, laikusok is felfigyelünk.

Amióta szakemberek foglalkoznak a földrengésekkel, és feljegyzik az ilyen eseményeket, nagyjából ötven alkalommal került sor jelentősebb károkat okozó földrengésekre. Ez a szám eltörpül amellett, ahány és amilyen erejű földrengés zúdul a távolabbi országok lakóira. Hazánk messze fekszik az erős földrengések kipattanásáért felelős nagy törésvonalaktól. Ugyanez nem mondható el Japánról és az USA csendes-óceáni partvidékéről.

Ezeken a helyeken annyira hétköznapi dolognak számít a földrengés, hogy meghatározza az emberek mindennapjait. Jól tetten érhető például az építkezések szabályozásában: a japánok és a kaliforniaiak is igyekeznek földrengésbiztos épületekben lakni. A legkorszerűbb technikai megoldásokat felhasználva megpróbálnak ellenálló, rugalmas szerkezeteket kialakítani, hogy ezzel is csökkentsék a váratlanul rájuk törő földrengések hatását, az anyagi kárt és a halálos áldozatok, a sebesültek számát. A felkészülést segíti, hogy ma már sokkal többet tudunk bolygónk kérgéről, mint kétszáz évvel ezelőtt. Ezért komoly elismerés illeti Charles Francis Richter amerikai szeizmológust is. 

 

Izgalmas életút 

Egy dolgot fontos tisztázni: a Richter-skála nem egy kézzelfogható műszer, és nem is valamilyen berendezés. Sokan összekeverik a földrengések erősségének mérésére használt szeizmográffal. Valójában egy olyan táblázatról van szó, amelyik megadja egy adott földrengés méretét, vagyis a magnitúdóját. Minél nagyobb egy földrengés Richter-értéke, a mozgások annál nagyobb pusztítással járnak. A Hirosimára ledobott atombomba ereje nagyjából egy 4,5 erősségű földrengés rombolásának felelt meg. Hazánkban ilyet, egy 4-es erősségűt 2019 augusztusában érzékeltek Heves megyében. 

A Richter-skála azért viseli a professzor nevét, mivel Beno Gutenberggel együttműködve ő fejlesztette ki azt a múlt század harmincas éveiben. 

Charles Richter Amerikában született, ám az ősei Európából vándoroltak át oda. A dédapja 1848-as forradalmár volt, de miután a német fejedelemségekben leverték a szabadságharcosok megmozdulásait, menekülnie kellett. Áthajózott az óceánon, és Amerikában kezdett új életet. Dédunokája 1900-ban született.

Az életét és a későbbi pályafutását is meghatározta, hogy kilencéves korában a nagyapjához költözött, Los Angelesbe. Kalifornia a világ azon részei közé tartozik, ahol mindennaposak a kisebb-nagyobb földrengések. Időnként váratlanul egész városokat elpusztító, sok ezer ember életét kioltó rengések robbanhatnak ki a talajból.

Ez az állam még ma is úgy éli a hétköznapjait, mintha egy időzített bombán ülne. Sok kaliforniai retteg attól, hogy egyszer ismét lesújt rá az alvilági erők dühe, és romhalmazzá válnak nagyvárosaik.

 

Tanulni és tanítani

Nem volt ez másképp az első világháborút követő időszakban sem, amikor az ifjú Charles beiratkozott a Stanford Egyetemre. Lediplomázott, majd pedig a California Institut of Technologyn kezdett tudományos kutatásba. Elméleti fizikán kívül szeizmologiával foglalkozott. Az új földrengéskutató laboratóriumban Gutenberg professzor lett az igazgatója, közösen dolgozták ki a Richter-skála alapjait.  Az ifjú kutató 1937-ben visszatért Kaliforniába és a tudományoknak szentelte az életét. 1952-től kezdve már professzorként tanított. 

Richtert gyermekkorában nagyon érdekelte a csillagászat is. Akkor hallott először a csillagok magnitúdójáról, amivel a fényük intenzitását mérik. E szakkifejezést végül felhasználta a saját kutatásai során.

Érdekes, hogy a világ mára elfeledkezett Gutenberg professzor közreműködéséről. Ennek részben az volt az oka, hogy Richtertől eltérően az öreg professzor kifejezetten utálta a nyilvánosságot, kerülte a rivaldafényt, és nem szeretett újságírokkal beszélni. Amikor a sajtó felfigyelt az új módszerre, csak Richterrel tudtak interjúkat készíteni, így az ő nevét adták az eljárásnak.

 

Életeket mentett meg

A tudós nem csupán több szakmunkát írt, de bekapcsolódott a gyakorlati védelmi módszerek kifejlesztésébe is. Két évet Japánban töltve tanulmányozta a legveszélyeztetettebb térségek jól bevált módszereit. Hazatérve javaslatokat tett a kaliforniai nagyvárosoknak az épületek biztonságosabbá tételéről. 1970-ben vonult nyugdíjba, ám alig egy évvel később a neve ismét felkerült az újságok címlapjára.

1971-ben ugyanis Dél-Kaliforniában egy 6,5-es erősségű földrengés robbant ki a San Fernando-öbölben. Hála Richter korábbi figyelmeztetéseinek, és azt ezt követően bevezetett intézkedéseknek, a földmozgásnak jóval kevesebb áldozata lett, mint amennyi a felkészülés nélkül lehetett volna.

Hazánkat mindeddig elkerülték a kaliforniaiakhoz hasonló földrengések. Itthon a legaktívabb zóna a Komárom–Berhida-vonal. Nem csoda, hogy a valaha is mért legiszonyatosabb rengés éppen Komáromban pusztított, 1763-ban. A kisebb rengések viszont nem ritkák. A tavaly év végi és idén év eleji horvátországi földrengésnek szomszédunknál komoly és súlyos hatásai voltak, a rengések Magyarország déli, dél-nyugati részén is érzékelhető volt, és kisebb károk is keletkeztek. Ezen kívül decemberben Mátraballán, az idén márciusban pedig Nagykanizsán mozdult meg a föld.