Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2018-05-22

Vissza a természetbe - családostól!

Vissza a természetbe - családostól!

Manapság egyre jellemzőbb és aggasztóbb az a jelenség, hogy a felnövekvő generáció elszakadt a természettől. Pedig a gyerekek fejlődéséhez rendkívül fontos a természeti közeg, ahol önállóan ismerhetik meg a világot, és ahol felfedezhetik, megtapasztalhatják az őket körülvevő dolgokat. 

Egyre nyugtalanítóbb kortünet, amit saját bőrünkön is tapasztalhatunk, hogy gyermekeink kevés időt töltenek a szabadban, friss levegőn, és a természetet ennek megfelelően nem ismerik elég jól. Ez nemcsak azért baj, mert egy sor nagyszerű élmény kimarad az életükből, amely az előző generációk számára evidens volt, hanem mert a bezártság, az ülő, mozgásszegény életmód a gyerekkori elhízásban, a figyelemzavar, és a depresszió kialakulásában is szerepet játszhat. A szakértők megkongatták a vészharangot, természethiány-zavarról beszélnek. Mit tehetünk, hogy a mi gyermekünk elkerülje ezt a bajt?
 
Az utolsó gyermek az erdőben
 
Richard Louv amerikai újságíró könyve, Az utolsó gyermek az erdőben, nem véletlenül lett sikeres az Amerikai Egyesült Államokban. A szerző arra figyelmeztet, hogy a gyermekek még soha azelőtt nem töltöttek ennyi időt különféle elektronikai eszközök társaságában, mint manapság. A szerző szerint egy mai átlagos nyolcéves jobban ismeri a rajzfilmek szereplőit, mint saját környezetének állat- és növényfajait, tehát a leggyakoribb fák vagy bogarak neveit. 

“Manapság egy gyermek nagy valószínűséggel tud mesélni az amazóniai esőerdőkről, de arról nem, mikor fordult elő utoljára, hogy egyedül indult felfedezőútra az erdőben, vagy feküdt a mezőn, hallgatva a szél suhogását, nézve a felhők vonulását” - írja könyvében.
 
Helikopterszülők vagyunk?
 
Louv szerint ott kezdődött a probléma, amikor tömegesen váltunk helikopterszülőkké, akik egyetlen percre sem hagyják magukra gyermeküket. Érthető persze az aggodalmunk, hiszen a világ mára megváltozott, főleg a nagyvárosokban, így az lett természetes, hogy az iskolába is hozzuk-visszük a gyerekeket, és nem hagyjuk őket szabadon csatangolni tanítás után sem. Féltjük őket a rossz szándékú idegenektől, féltjük a sérülésektől, ezért sokszor még azt sem szívesen engedjük meg nekik, hogy fára másszanak vagy rohangáljanak a játszótéren.

Pedig ha a gyerekek sokat tartózkodnak a szabadban, nemcsak tanulmányi eredményeik javulnak, de a problémamegoldó és döntéshozó képességük, a kreativitásuk, a kritikai gondolkodásuk is erősödik. Az erdő gyógyító hatást gyakorol az asztmára, klímája mérsékeli a különféle allergiás tüneteket, és erősíti az immunrendszert. A figyelemzavarra már az is jó hatással van, ha a gyermek sétál egyet a parkban. Ha szabadon létezhet, játszhat a jó levegőn, javul a mozgáskészsége, és mivel jobban megismeri saját testének határait, ritkábban szenved majd balesetet.
 

Mi a megoldás?
 
Ne higgyük, hogy végleg és visszavonhatatlanul záródott le szoros kapcsolatunk a természettel. Ha a családunkkal havonta legalább egy hétvégén kirándulni megyünk a zöldbe, vagy gyermekünket beíratjuk az erdei iskolába, máris tettünk azért, hogy élőbb, elevenebb kapocs kössön minket a környezetünkhöz.

Ha minden évben beiktatunk legalább egy hosszabb, kéthetes nyaralást, tóparton, víz mellett vagy a hegyekben, minél kevesebb elektronikai eszközt használva, észrevehetjük magunkon, hogy fáradt idegrendszerünk megnyugszik, kisimulunk a természet közelségétől.
 
Az erdőfürdő csodát tesz
 
Más kultúrákban is rájöttek arra, milyen egészségjavító hatással van ránk a természet: Japánban például rendkívül népszerű az erdőfürdő, amit kiégés, pánikbetegség és egyéb mentális problémák kezelésére használnak. Erdőfürdőzésnek nevezzük, amikor hosszas, 2-2,5 órás sétát tesz az ember az erdőben, ez pedig olyan, mintha megmártózna benne. 
2004 és 2012 között a japán kormány folyamatosan kutatásokat rendelt meg, amelyek az erdőfürdőzést vizsgálták. Az egyik során a Chiba Egyetem kutatói 300 diákot vizsgáltak meg egy városban és egy erdőben tett séta után. Az erdei kirándulás után az alanyoknak alacsonyabb volt a stresszhormon- és a vércukorszintjük, illetve a pulzusszámuk, mint amikor városi sétát tettek.

A Kyoto Egyetem kísérletében jóval több ember vett részt. Itt megállapították, hogy az erdei túra után mérséklődött a résztvevők depressziója, kevésbé voltak ellenségesek másokkal szemben. A Nippon Medical School egy kísérlete pedig az erdőfürdőzés egészségre gyakorolt pozitív hatását is kimutatta. Eredményükből kitűnik, hogy azon sejtek, amelyek segítenek harcolni a megbetegedések és a rák ellen, magasabb szinten működtek egy erdei séta után – sőt, ez a hatás kicsit hosszabb távon is érvényesült, egy hét elteltével is ezt figyelték meg. 
 
A jövő útja a zoopolisz
 
Richard Louv optimista a jövőt illetően, üdvözítőnek tartja a Nyugat-Európában terjedő, “zöld urbanizációnak” nevezett városfejlesztést, ami megőrizni akarja az élővilágot, nem pedig elpusztítani. Ennek csodás példái a Bécsben és Londonban található közparkok, ahol akár kócsagokkal és egyéb vízimadarakkal is találkozhatunk. A metropoliszt felváltja majd a zoopolisz, ahol a város válik az élő természet egyik elemévé, ahol az óvodából, iskolából kilépő gyerekek rögtön növények és állatok között találják majd magukat.

Ajánló
Ajánló
Házi feladat - családi gond?

Házi feladat - családi gond?

Már megint a házi feladat a családi probléma forrása? Hogyan töltsük el iskola után a délutánokat...

Elvan a gyerek, ha játszik?

Elvan a gyerek, ha játszik?

Szívesen játszik egyedül a gyermek? Hogyan dönthetjük el, hogy mikor hasznos, és mikortól káros...

Óvodából iskolába - Könnyítsük meg az első lépéseket!

Óvodából iskolába - Könnyítsük meg az első lépéseket!

Hatalmas változás egy kisgyerek számára, amikor óvodából iskolába kerül. Mivel könnyíthetjük meg...