Menü
Család

 2018-08-28

Óvodából iskolába - Könnyítsük meg az első lépéseket!

Óvodából iskolába - Könnyítsük meg az első lépéseket!

Hatalmas változás egy kisgyerek számára, amikor óvodából iskolába kerül. Mivel könnyíthetjük meg az első heteket gyermekünk számára? Íme pár megszívlelendő jó tanács. 

A nyár után sok, az óvodának búcsút mondó kisgyermek koptatja majd az iskolapadokat. Mára már természetesen rég kiderült, hogy csemeténk mely intézményben kezdi meg a hosszú évekig tartó tanulmányait, ki lesz a tanító nénije, kik lesznek az osztálytársai, nem mindegy azonban, hogy milyen kedvvel teszi meg az első lépéseket.

Tippek a könnyebb iskolakezdésért

Növeljük az önbizalmát!

Ez talán a legfontosabb, amit a gyermekünkért tehetünk. Ehhez igazából nem kell mást csinálnunk, mint elfogadni gyermekünket olyannak, amilyen, és feltétel nélkül szeretnünk. Ezért amellett, hogy éreztetjük vele, hogy milyen fontos számunkra, kerüljük a másokkal való összehasonlítást. Annak ellenére, hogy hibázik, mindenképpen a jó tulajdonságait emeljük ki, és sohasem őt, hanem cselekedeteit ítéljük meg. Amikor csak lehet, hagyjuk önállóan dönteni, sőt támogassuk ebben.  Jó gyakorlat lehet például, ha apróbb, életkorának megfelelő kihívások elé állítjuk, úgy, mint megteríthet, kiteregethet, ruhákat hajtogathat stb. Ez az apró akadályok leküzdésével szerzett önbizalom lesz aztán az alapja a nehezebb, iskolai feladatok teljesítésének.  
 
Társasjátékozzunk minél többet!

Így a kötetlen versenyhelyzet megmutatja számunkra, hogy mennyire türelmes, odafigyelő, veszíteni tudó és kudarctűrő a gyermekünk, vagy esetleg van még mit csiszolnunk rajta ezen a téren. A közös együttlétnek köszönhetően játékos formában, óvó tekintetünk és felügyeletünk mellett könnyebben meg tudja tanulni észrevétlenül, hogy az élet része a kudarcélmény, és annak feldolgozása. Egyébként a társasjátékozást a tanév kezdetével nem kell elfelednünk, nyugodtan bevethetjük, ha van egy kis szabadidőnk, a közös minőségi időtöltésnek mindig van értelme. 
 
Elő a játékos képességfejlesztő feladatokkal!

E téren nincs nehéz dolgunk, hiszen képességfejlesztő feladatot gyakorlatilag minden óvodásnak szóló magazinban találhatunk. A választásba bevonhatjuk csemeténket is, így biztosabb, hogy olyat veszünk, amit szívesen - és nem noszogatással - tölt ki. 

A feladatok megoldásakor azonban tartsuk mindig szem előtt, hogy csak felolvassuk a példát, ne oldjuk meg, a mi szerepünk most csak az irányítás. No meg a dicséret, mert arra nagyon fontos figyelnünk, hogy olyankor is alkalmazzuk, ha kicsit döcögősen ment a megoldás, mert ne feledjük, ez csak kedvcsináló a későbbi, “éles helyzetekhez”.   

Segítsük a finommotorika fejlődését!

Mivel ez a belépő az írás és az olvasás elsajátításhoz, érdemes erre kicsit jobban odafigyelni, de csakis játékosan! Az ujjak ügyetlensége például a gyurmázással nagyon jól fejleszthető. Bármit elkészíthet a kicsi, a csigától a kígyóig bármilyen formával próbálkozhat, de festhet, akár ujjal is, fűzhet gyöngyöt, marokkózhat, szóval csinálja mindig azt, amihez éppen kedve van. Ráadásul, ha mi is csatlakozunk hozzá, a gyermek azt látja, hogy bár nem vagyunk képzőművészek, de próbálkozunk, így neki is sokkal természetesebb lesz, hogy egy-egy új feladatot ne elutasítson, hanem megpróbálja végigcsinálni azt.  

Beszélgessünk az iskoláról! 

Az iskolaéretté váló gyermekek általában nagyon várják már a tanévkezdést. Az iskola egyik legfőbb vonzereje számukra az, hogy ott már nem kell délutánonként aludni. Így aztán nem árt, ha rávezető jelleggel egyre többször beszélgetünk gyermekünkkel arról, hogy mire számítson még, ezzel is megelőzve a részinformációkból összerakott esetleges káoszt. Ugyanakkor igyekezzünk minden, a gyermekünkben felmerülő kérdésre is maradéktalanul válaszolni az ő szintjén, törekedve arra, hogy ezek az új információk minden esetben az ő megnyugtatását, szorongásának oldását szolgálják.  

Csevegjünk az iskoláról akkor is, ha már javában tart a tanév, mert fontos, hogy tudjunk a nap folyamán történtekről. Beszélgessünk a gyermekünket foglalkoztató kérdésekről, például, hogy hogyan viselkedjen az új közösségben a többiekkel, az új nevelőkkel, hogyan élt meg egy-egy iskolai történést. Akkor se aggódjunk, ha úgy tűnik, gyermekünk nem igazán partner a beszélgetésben. Biztosak lehetünk abban, hogy érdeklődésünk jólesik neki, megerősíti érzelmileg, ráadásul ezekkel a diskurzusokkal magunkon is sokat segítünk, hiszen továbbra is szerves részesei maradunk szemünk fénye életének.

Minden meg van már az iskolakezdéshez? Ha esetleg valami még hiányozna, érdemes benézni a környékünkön lévő kisebb papír-írószer boltokba!

Ajánló