Menü
Család

 2018-09-25

Elvan a gyerek, ha játszik?

Elvan a gyerek, ha játszik?

Szívesen játszik egyedül a gyermek? Hogyan dönthetjük el, hogy mikor hasznos, és mikortól káros az, ha gyermekünket kis időre magára hagyjuk? Szakértők tippjei segítségével megállapíthatjuk, mikor lépjünk közbe, és mikor hagyjunk fel a gyermek folytonos szórakoztatásával. 

Amikor a gyerek végre egyedül is elvan a szobájában, az nagy megkönnyebbülés a szülőnek. Ilyenkor végre a kifáradt apa és anya is megpihenhet, mert nem kell folyton szórakoztatnia a gyereket. De vajon mennyi időt engedjük a gyereket egyedül játszani a szobájában? Aggodalomra ad okot, ha túl sok időt szeret egyedül tölteni, akár a játszótéren is? Mi zajlik a kicsi fejében, amikor egyedül van? Sok szülő aggódik, hogy ha gyermeke sokat játszik egyedül, akkor nem fejlődnek eléggé a szociális és egyéb készségei, de vajon tényleg baj, ha szívesen van egyedül a kicsi?
 
Fontos az egyedüllét
 
Dr. Bobbi Wegner szerző és gyermekpszichológus, aki a TED-beszédeken is többször fellépett már gyermeknevelési tanácsaival, megnyugtat minden aggódó szülőt, aki attól fél, hogy gyermeke fejlődését hátráltatja az egyedül töltött idő.

„Éppúgy, mint a felnőtteknél, a kicsiknél is fontos az egyedül töltött idő – magyarázza. Leginkább az óvodás, kisiskolás korú gyermekek töltenek el szívesen egyedül is időt, főleg egy hosszú iskolai nap vagy hét után. Ilyenkor ugyanis szabadok lehetnek a saját maguk kreálta személyes térben. Nem kell semmilyen iskolai szabályt követniük, senkivel nem kell a játékokon osztozniuk, ők irányíthatnak és dönthetik el, mit szeretnének csinálni, és mit nem.“
 
A képzelőerő legjobban az önálló játéktól fejlődik
 
Amikor a gyermekek egyedül játszanak, az az agyi fejlődési folyamatokat is segíti. „Minden gyermekkori fejlődéslélektani korszaknak megfelelően nagy jelentőséggel bír, ha a gyermekek egyedül jönnek rá egy feladat megoldására, vagy épp önmagukban beszélgetnek, eljátszanak elképzelt élethelyzeteket. Ez segít nekik feldolgozni a velük történteket, de a problémamegoldó készség is jobban fejlődik ezáltal.“  Az önálló játék fejleszti a nyelvközpontot az agyban, de a vizuális készsége és a képzelőerő is fejlődik általa. Éppen ezért akkor sem kell aggódnunk, ha a gyermek egy képzeletbeli baráthoz vagy lényhez beszél, vagy magával folytat párbeszédet. 
 
Nyugtató magány
 
A gyerekek szeretik tudni, hogy ott vagyunk nekik, ha segítségre van szükségük. Az egyedüllét és a játék azonban megtanítja őket arra, hogy miként tudják megnyugtatni önmagukat egy-egy helyzetben, amikor nincs egyből jelen a minden megoldást tudó szülő. Ezáltal a gyermekek jobban megismerhetik és megérthetik saját érzelmeiket, valamint megtanulhatják jobban kommunikálni azokat a külvilág felé is. Az önálló játék ezért nyugtat is. 
 
Minden szokás kérdése
 
Az önálló játék már egészen kis kortól kezdve a napi rutin részévé tehető. Hiszen a szülő nem lehet a hét minden napján, napi huszonnégy órában jelen a kicsi életében. Ha a kezdetektől beépítjük a napirendbe az önálló játékot, akkor nem fogja úgy érezni, hogy elvontuk tőle a szeretetet csak azért, mert most nem ő van a figyelmünk középpontjában. Öröm lesz majd neki az önálló játék. Emellett így az óvodai időszakot is előkészíthetjük, hiszen a legkisebbeknek megmutatható ezáltal, hogy nem mindig leszünk mellettük. Így az önnyugtatás folyamatát már korán elsajátíthatják kicsiben, és amikor jön az ovi vagy az iskola, jobban alkalmazkodnak majd az új környezethez, és a mama hiányához is.
 
A játszótéren is egyedül?
 
Nem kell rögtön pszichológushoz szaladnunk, ha a gyermek az iskola udvarán vagy a játszótéren is szeret egyedül lenni. A fejlődési rendellenesség helyett itt csupán arról lehet szó, hogy a kicsi introvertált. Úgy, mint a felnőtteknél, a gyermekeknél is többféle személyiségtípus fordul elő. Az egyik ilyen  az introvertált típus, azaz olyan személyiség, aki szeret egyedül lenni, sőt szüksége van az egyedül, társaság nélkül eltöltött időre ahhoz, hogy feltöltődjön.

Dr. Nicole Beurkens pszichológus és újságíró a saját blogjában is ír arról, hogy sok gyermek agyának egyszerűen szüksége van az egyedüllétre, hogy feldolgozza a napközben átélt információkat, míg más gyermekek társaságban dolgozzák fel az átélteteket, és attól töltődnek fel.
„Ezért fontos, hogy a szülő megfelelően fel tudja mérni a gyermek temperamentumát, és azt, hogy ő miként dolgozza fel a világban látottakat“ - mondja.

Emellett az önálló játék és egyedüllét magabiztosabbá és önállóbbá teszi a kicsit. Az egyedül töltött idő nem fogja elrémiszteni a társaságtól. Sőt, épp az ellenkezője: bármilyen társasági helyzetben, legyen az akár a játszótér vagy egy szülinapi zsúr, az önálló játéknak köszönhetően sokkal nyitottabb és magabiztosabb lesz a gyermek az új, váratlan helyzetekben is.
 
Nem kell mindig külső inger!
 
„A legtöbb modern szülő azt hiszi, hogy a gyermeket állandóan szórakoztatni kell. Tévihit, hogy folyamatos ingernek kell érnie a kicsit ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön. Sok szülő gondolja tévesen, hogy ha épp nem csoportos sportfoglalkozáson, különórán, táborban van a gyerek, akkor a tévéből áradó információ kell, hogy foglalkoztassa vagy lekösse – mondja dr. Nicole Beurkens. - A gyermeknek nem kell non-stop stimuláció. Nincs szüksége állandóan megszervezett és betervezett szabadidőre, sőt a szülőknek sem feladata, hogy védjék a gyermeket az egyedülléttől. Hiszen az egyedüllét nem jelent egyet a magánnyal. 

„Ha a gyermek nehezebben barátkozik, és emiatt kevés barátja van, az nem jelenti azt, hogy a szülőnek kell átvennie a szórakoztató társaság szerepét - magyarázza a pszichológus. - És ha már kifogyott a szülő az ötletekből, vagy kifáradt, akkor nem kell, hogy a tévé legyen a végső megoldás. A strukturált, azaz betervezett, és strukturálatlan, azaz szabadon egyedül töltött idő fele-fele arányban szerencsésebb megoldás, mint a folyamatos kívülről jövő ingeráradat. Ha nincs ötletünk közös programra, és a kicsi  jól elvan egyedül, hát hagyjuk egyedül játszani.“

Ajánló