Menü
Család

 2018-11-16

Csapdák a kiber-játszótéren

Csapdák a kiber-játszótéren

Akinek cseperedő gyermeke van, tudja, hogy nagyon nehéz megvédeni őket az online világtól. Az internetes játékok eléggé beszippantják a mai tinédzsereket. Szülőként mit tehetünk ennek elkerülése érdekében? 

A kiber-játszótér nem sokban különbözik a valós játszótértől, ahol szintén számos veszélynek, idegenek és más gyermekek zaklatásának is ki van téve a gyermek. A különbség elsősorban csak annyi, hogy a szülőknek több tapasztalata van a valós játszótér szabályairól, és a kibertérben kevésbé mozognak otthonosan.

Pedig ezen a játszótéren is épp ugyanaz történik, mint a hagyományos offline világban: a gyerekek játszanak, zenét hallgatnak, filmet néznek, „sportolnak”, szociális kapcsolatokat létesítenek akár idegenekkel is, akik lehetnek bűnözők, rosszakarók vagy épp jövőbeli barátok. A való világról azonban már generációk óta gyűjtjük az információkat, és megtanultuk szüleinktől és nagyszüleinktől az erre vonatkozó szabályokat és problémamegoldási stratégiákat. 

Ugyanazok a szabályok érvényesek

Tehát maga a virtuális környezet az, amely elbizonytalanít minket abban, miként óvhatjuk meg gyermekünket annak veszélyeitől. A kiber-játszótéren is ugyanazok a határok, szabályok és korlátozások érvényesek, melyeket a hagyományos játszótéren is bevetnénk, csak egy kicsit másképp alkalmazva - a virtuális környezetre igazítva.

Például ha a gyermekünket elengedjük a barátaival, de megköveteljük tőle, hogy este 7-re hazaérjen, ugyanezt a szabályt alkalmazhatjuk az interneten is. Ha a valóságban nem szeretnénk, hogy a gyermekünk késő este a barátaival lógjon, akkor miért engedjük ezt meg a virtuális világban? Egy másik példa erre a játék: ha azt nem engedjük meg a gyermeknek, hogy a szobájában késő estig játsszon a játékaival, akkor miért fogadjuk el, hogy esténként a tablet, a mobil vagy a számítógép képernyője előtt ülve videójátékozik?

Éppúgy, ahogy a valós térben is kommunikálunk a gyermekkel, elmagyarázzuk neki a határokat, azok miértjét, vagy megkérdezzük tőle, kivel találkozott aznap, mi történt vele az iskolában, úgy kell a kiber-játszótér világáról is kommunikálnunk vele. Kérdezzük, ismerjük meg a virtuális barátait, figyeljük az online tevékenységét, hiszen ugyanezt tennénk az ő érdekében egy hagyományos játszótéren is. Emellett számos biztonsági szoftver és alkalmazás segíthet minket abban, hogy megvédjük gyermekünket az online tér veszélyeitől.

Zaklatás azaz cyberbulling

Az Internetsafety101.org szerint a közösségi médiában jelen lévő tizenévesek 90%-a figyelmen kívül hagyja a kibertérben, ha szemtanúja mások megfélemlítésének. Holott minden harmadik gyermek internetes zaklatás áldozata.

A kiber-játszótéren zajló online játékokban a gyermekek gyakran avatárok (nem valós személyiség) mögé bújnak, így „arctalanul”, egy szerepet játszva a kiközösítés könnyebben megtörténhet, míg a közösségi médiában a gyermekek már egy fénykép vagy a barátok száma alapján is kigúnyolják egymást. Fontos tehát, hogy a gyermekeket érzékennyé tegyük a témával kapcsolatban: tudatosítsuk bennük, hogy a virtuális térben jelen lévő személyek éppúgy valósak, mint az offline világban.

Ne vonjunk vállat afelett, ha tudtunkra jut, hogy gyermekünk online gúnyolódás áldozata, akkor sem, ha ez csupán „virtuális”. Azonnal forduljunk segítségért, akár szakemberekhez is, ha tanácstalanok vagyunk. De ugyanúgy azt is kezelnünk kell, ha a mi gyermekünk viselkedik helytelenül a társaival a neten.
 
Veszélyes idegenek

A virtuális világban a rossz szándékú idegenek vagy szexuális bűnözők könnyebben elrejtőzhetnek az anonimitás mögé, mint a valóságban. Épp ezért rendkívül fontos, hogy elbeszélgessünk a gyermekkel arról, milyen visszaélések lehetnek az online világban, hogyan rejtőzhetnek el egy-egy hamis kép és személyiség mögé a bűnözők, és miként élhetnek vissza a gyermeki bizalommal.

Magyarázzuk el a gyermeknek, hogy ahogyan a valós világban is szeretnénk megismerni a barátait, mielőtt elengedjük őt hozzájuk, éppúgy igaz ez a kibertérre is, ahol még jobban álcázhatják magukat ezek a bűnözők. Tájékoztassuk a kicsiket arról, hogy sose küldjenek magukról idegeneknek képet vagy bővebb információkat, hiszen az utcán sem mondanák meg egy idegennek a lakcímüket, vagy ajándékoznának magukról neki egy fotót.

A személyes adatokkal való visszaélés 

A virtuális világ azért is csábító kicsik és nagyok számára, mert azt a látszatot kelti, hogy a kibertérben mindent szabad, és ott fellazulnak, elmosódnak a való világban megszabott szigorú határok. Pedig egyúttal ez az internet veszélye is. A személyes adatok közzététele vagy másokkal történő megosztása akár zsarolásba is torkollhat. Beszéljünk a közösségi médiában történő önprezentációról is, tehát arról, hogy nem mindegy, mit kommunikálunk ott magunkról, és ki láthatja azt. Emellett vessünk be biztonsági szoftvereket is a gyermek védelme érdekében. Ilyen például a Kaspersky Safe Kids szolgáltatás, mely a gyermekek posztjairól is küld figyelmeztetést a szülőnek.

Hamis ígéretek

A gyermekeknek érdemes megtanítani, hogy alapjában véve gyanakvóak legyenek az interneten és a közösségi médián szereplő információkkal kapcsolatban, éppen azért, mert e világ résztvevőit az anonimitás védi. Ha túl jónak, vagy kecsegtetőnek tűnik egy ígéret, és cserébe elvárnak tőlünk valamit, akár adatvadásszal is lehet dolgunk. Ezt az internetet használó gyermekeknek is tudnia kell. Ha elég nagyok ahhoz, hogy egyedül internetezzenek, akkor elég nagynak kell lenniük ahhoz is, hogy megértsék, komoly üzleti érdekek rejtőznek a mögött, hogy kicsalják belőlük az adataikat, akár egy nyereménynek vagy ingyenes programnak álcázott vírus letöltésével is.

Ha a gyermek most ismerkedik az internet világával, szánjunk időt arra, hogy mellette ülve közösen játszunk és kalandozzunk a kiber-játszótéren. Mutassunk neki rossz példákat is, veszélyeket, amelyek segítségével felismerheti a nem biztonságos tartalmakat vagy személyeket.

Játékfüggőség

A mai online közösségi játékok több szempontból is veszélyesek: egyrészt a gyermek az online világban egy másik szerepbe bújhat – erősebb vagy népszerűbb lehet, sikeresebbnek érezheti magát. Másrészt manapság a gyerekek élőben játszanak egymással vagy épp más emberekkel, akik így a bizalmukba férkőzhetnek. Ebben az esetben is érdemes a gyermekkel elbeszélgetni arról, hogy a kiber-játszótér szereplői mögött olykor egy teljesen más személyiség lakozik. Ha a gyermek feltűnően sokat szeret játszani, kérdezzük meg, miért kedveli ezeket a játékokat annyira, hogyan érzi magát tőluk.

Segítsük a kicsit a való világban is boldogulni. Például ha kevés barátja van, és a játék közben nem érzi magát egyedül, szervezzünk neki valós programokat, ahol valós emberekkel találkozhat, és valós barátságokat köthet. Ha a gyermek a sikerélmény miatt játszik, akkor járjunk utána, hogyan érzi magát az iskolában, milyen tantárgyakban van szüksége segítségre, melyekben jó. A kicsi érdeklődése alapján válasszunk neki egy olyan hobbit, sportot vagy egyéb valós elfoglaltságot, amely sikerélményt biztosít neki.

A kiber-játszótéren pedig éppúgy érdemes korlátozni a játékra fordított időt, mint a valóságban. Adhatunk heti idő-kuponokat a gyermeknek, melyeket tetszése szerint beoszthat a héten. Például heti 15 darab 10 perces kupont. Azonban ez legyen igaz az egész családra. Nem várhatjuk el a gyermektől, hogy szabadidejét ne a kiber-térben töltse, ha mi is ott kapcsolódunk ki.

A valós aktivitások területén a szülőnek is példát kell mutatnia gyermekének. Állítsunk fel magunknak is szabályokat, vacsora, esti mese közben ne legyen nálunk képernyős eszköz (tablet, okostelefon), ha együtt ülünk a fogorvosnál vagy a bankban, ne a telefon legyen a feszültség- vagy unalomlevezető!

A Hegyvidéki Önkormányzat 2016-ban indította el a Hegyvidéki ONvédelem Programot a fiatalok védelmében, azzal a céllal, hogy felhívják a szülők, a pedagógusok és a gyerekek figyelmét a felelőtlen internethasználat kockázataira, és konkrét megoldásokat javasoljanak a gyermekek védelme érdekében. A hop12.hu oldalon hasznos tanácsokat kaphatunk a témában.

Ajánló