Menü
Család

 2018-11-27

Kerüljük el a családromboló bakikat!

Kerüljük el a családromboló bakikat!

Mindannyian olyan harmonikus, talán a régi korokat is idéző családról álmodunk, ahol a família tagjai fontosnak tartják egymást, a másikra való odafigyelést, és ahol a légkör támogató. Ám sokszor észre sem vesszük, hogy olyan hibákat követünk el, amivel pont ezt a családképet romboljuk. 

Nem véletlen ez az összetartó családról való ábrándozás, hiszen egy két évvel ezelőtt napvilágot látott, a Harvard Egyetem által jegyzett kutatás azt találta, hogy valójában nem az iskolai végzettség vagy az egészségi állapot mutatja meg, hogy megérjük-e az időskorunkat, hanem az emberi kapcsolataink minősége. Robert Waldinger pszichiáter, az 1938 óta tartó kutatás jelenlegi vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy „az elemzéseink újra és újra, éveken keresztül azt mutatták, hogy azok szerepelnek a legjobban, azok jutnak a legtovább, akik tudnak családjukra, barátaikra támaszkodni”. 
 
Fontos jellemzők

Szerencsére ma sem lehetetlen jól működő családban élni. Annak érdekében ugyanis, hogy ilyen kis közösségünk legyen, a szereteten és egymás tiszteletén felül arra is törekednünk kell, hogy a 4 alapvetésben rend legyen nálunk. 

Az ilyen családban élők főbb jellemzői ugyanis a következők: a családtagok magas önértékelése, a nyitott, őszinte, családon belüli kommunikáció, rugalmas, életkorhoz igazodó belső szabályok, valamint hogy a család a társadalomra nyitott és bizalommal teli legyen. 

Ha ezekre odafigyelünk, és gyakoroljuk ezek fenntartását, akkor a hozzánk betérők is kellemesen fogják érezni magukat otthonunkban. Az ilyen légkörrel megáldott famíliában mindenki nyíltan kifejezheti érzéseit, beszélhet őszintén, mivel nincsenek tabuk, és nem létezik a másik lenézésének fogalma sem.

Az első lépés a legnehezebb

Senki sem szereti, ha irányítják, vagy megmondják neki, hogy mit kell tennie, ezért kezdjük magunkon a változtatást. Ennek első lépése, hogy törekszünk reálisan látni a családunkat, és benne saját szerepünket.

Amikor már elemeztük a valós helyzetet, meghatároztuk, hogy mit is jelent számunkra a boldog család, és pontosan tudjuk, hogy ehhez képest hol tartunk most, és hová szeretnénk eljutni, akkor jöhetnek az apró, lépesről lépésre történő változtatások. Ám mindig tartsuk szem előtt, hogy mindezt csak az egymás (és magunk!) iránti szeretettel és állandó érzelmi biztonságot sugárzó légkörben tegyük, különben többet ártunk, mint használunk. 

Legyünk figyelmesek!

Hiába a jószándékunk és a szeretetünk, ha ezt nem tudjuk kifejezni családtagjaink felé. Ahhoz, hogy e téren sikeresek legyünk, ismernünk kell egymás szeretetnyelvét. A szeretetnyelv palettája széles, a dicsérő szavaktól és biztatástól a simogatáson át az ölelésig minden szóba jöhet, ha a másik ezt szeretné.

Emellett szeretet-tárházunk többi darabját is bátran bevethetjük. Tegyünk kisebb-nagyobb szívességeket, illetve ajándékozzunk apróságokat szeretteinknek. Legyen az mosogatás, rendrakás, takarítás, egy-egy finom étel megfőzése, vagy éppen egy kedves ajándék saját kezű elkészítése vagy megvásárlása. Ezek mindegyike figyelmesség, a másikkal való törődés közvetítője, és azt sugallja, hogy időt, energiát, vagy akár pénzt sem kímélve tartjuk szem előtt szeretteinket. 

Élvezzük egymás társaságát!

Arról se feledkezzünk meg, hogy minőségi időt töltsünk családtagjainkkal. Figyeljünk arra, hogy mindig legyen olyan (akár hosszabb, akár rövidebb) idő, amikor osztatlan figyelmet szentelünk a másiknak. Szintén az odafigyelést mutatja, ha a hazatérést követően nem rögtön kapcsoljuk be a tévét, hanem vesszük a fáradtságot, és minden este megkérdezzük családtagjainktól, hogyan telt a napjuk, valamint mi magunk is elmondjuk egy aznapi meghatározó történetünket. Családerősítő tevékenység a közös kirándulás, például ellátogathatunk együtt a budakeszi vadasparkba.  Sorra járhatjuk kerületünk vendéglátóhelyeit, ahol finomságokat kóstolgatva élvezhetjük az együttlét örömeit.  

Tervezzünk közösen!

Mint minden közösségben, a családban is mindenkinek megvan a saját egyéni elképzelése, terve, és persze léteznek közös családi érdekek. Ezért ahhoz, hogy jól működő családunk legyen, amelyben mindenki fontosnak érezheti magát, muszáj mindezeket összeegyeztetni. Az érdekegyeztetéshez pedig a legjobb, ha időről időre „kupaktanácsot” tartunk minden családtag részvételével. Ezen a fórumon átbeszélhetjük az egyéni és közös célokat, valamint a felvetődő kérdéseket. Figyeljünk azonban arra, hogy ezekre a megbeszélésekre kellő időt szánjunk, amikor minden családtag elmondhatja véleményét, kérdését, és legyen energiánk a felvetődő problémák átbeszélésére, az esetleges súrlódások elsimítására is.

Ha sikerül ezeket a családi megbeszéléseket rendszeressé tenni, annak több pozitív hozadéka is lesz. Ennek köszönhetően kis közösségünk minden tagja megtanulja, hogy a famíliát érintő kérdések megbeszélhetők (veszekedés nélkül), ráadásul a gyerekek pozitív mintát kapnak a közös tervezésre, együttműködésre és a megoldások keresésére is.

Persze ahhoz, hogy kellőképpen hatékony és gördülékeny legyen egy-egy ilyen megbeszélés, szükséges az előzetes felkészülés. Azaz érdemes a felnőtteknek előzetesen átbeszélniük, hogy milyen kérdések kerüljenek napirendre, illetve ezek tálalása hogyan történjen a gyerekek felé.

Azt is érdemes eldönteni, hogy ki vezeti majd a beszélgetést, ki teszi fel a megvitatásra váró kéréseket és összegzi az elhangzottakat, és ki figyel arra, hogy mindenki egyformán sorra kerüljön. (Ha vannak nagyobb gyerekek a családban, akkor egy idő után ők is átvehetik ezt a szerepet, ami erősíti a felelősségvállalásukat és a közösséghez való tartozás érzését is.)

Ugyanakkor figyeljünk arra, hogy mindenki elmondhassa, amit gondol, és sohase minősítsük egymás gondolatait, valamint tartsunk időkorlátot, hogy ne torkolljon parttalan beszélgetésbe a tanácskozás. Szintén hasznos lehet, ha a megállapodásainkat leírjuk, és a lakás olyan pontján helyezünk el, ahol mindenki számára látható.

Ajánló