Ne függjünk a közösségi médiától!

Ráadásul a túlzásba vitt közösségimédia-használat miatt felerősödhet az elkeseredettség, irigység, levertség, sikertelenség érzése, felléphet teljesítmény- és megfelelési kényszer, súlyosabb esetben pedig szorongás és depresszió is. Innen már csak egy lépés, hogy kialakuljon az ördögi kör: a felhasználó a rossz hangulat, szorongás miatt és a problémák, kudarcok elől hajlamos ismét a közösségi média világába menekülni.

 

Miért olyan jó ez nekünk?

A közösségi oldalak használatakor aktiválódnak az agy fontos, dopamint termelő területein működő neuronok és hasonló kémiai reakció indul be, mint kábítószer- és nikotinhasználat vagy szerencsejáték közben. Ennek következtében ezt az aktivitást pozitív megerősítéssel társítjuk, hiszen örömet, izgalmat érzünk, és egyfajta jutalmat kapunk, mindez folyamatos használatra készteti a függőségekre hajlamos személyeket. Ez az értesítésekből, illetve kedvelési és megosztási számokból álló jutalomrendszer az egyik kulcsfontosságú stimulánsa a legtöbb közösségi platformnak.

További sajátosság, hogy ezeken a platformokon magunk döntjük el, hogy milyen képet közvetítünk önmagunkról, megteremtve így az alapot a pozitív értékeléseknek vagy éppen az együttérző reakcióknak akkor, amikor ezekre szükségünk van.

A való életben ehhez képest jóval sokszínűbb információt kap rólunk környezetünk, beleértve jó és rossz tulajdonságainkat – mondta Palásti Flóra, a Budai Egészségközpont klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusa.

 

Nem csak jutalmaz, büntet is

A jutalmazás (értesítések, kedvelések és megosztások) mellett büntető funkciójuk is van ezeknek a felületeknek, mégpedig akkor, ha nem használjuk őket. Ilyenkor lehet olyan érzésünk, hogy lemaradunk valamilyen fontos történésről vagy társas eseményről, ami megzavarhatja a kapcsolódási vágyunk evolúciós szükségletét, így a közösségi médiumok hiánya könnyen fenyegetővé válhat.

A függőség másik aspektusa, hogy a céltalan görgetés információáradatot jelent az agy számára, ami úgy tűnhet, hogy jó ellenszere az unalomnak.

Ezért nemcsak az lehet függő, aki látványosan jelen van a közösségi médiában és folyamatosan posztol, hanem az is, aki látszólag nem csinál semmit ezeken a platformokon, mégis folyton figyelemmel követi a newsfeedeket. Árulkodó jel, ha valaki csupán attól frusztrált lesz, hogy a frissen érkezett üzeneteit nem tudja azonnal elolvasni, és muszáj eldobnia mindent csak, hogy megnézhesse, miért jelzett a telefonja. 

 

Mit tehetünk, ha függők lettünk?

„Ha felmerül bennünk a túlzott közösségimédia-használat vagy a függőség gyanúja, legelső lépésként kapcsoljuk ki az összes értesítést, ami nem létfontosságú, és tudatosan figyeljünk arra, hogy célzottan töltsük el az időnket a felületen. Érdemes digitális méregtelenítést tartani, amit kezdhetünk azzal, hogy kijelölünk egy idősávot, és csak akkor használjuk ezeket a csatornákat, de a nap többi részében nem lógunk fölöslegesen rajtuk. Léteznek már olyan applikációk is, amelyek figyelmeztetnek, ha átlépünk egy bizonyos időkeretet.

Később emelhetjük a tétet, és kipróbálhatjuk azt, hogy egy előre lefixált időtartamig, például egy hónapig nem látogatjuk a kiválasztott közösségimédia-felület egyikét. Ha úgy érezzük, hogy egyedül nem boldogulunk, vagy hogy a közösségimédia-használat csökkentésével levertnek, feszültnek, mindennapos kapcsolatainkban továbbra is visszahúzódónak érezzük magunkat, ne habozzunk segítséget kérni szakembertől” – hangsúlyozta a Budai Egészségközpont pszichológusa. 

 

Mit tehetünk gyermekeink biztonsága érdekében? 

A legtöbb, fiatalok számára készült alkalmazás valamilyen szinten közösségi jellegű, ami azt jelenti, hogy a felhasználói kommunikálhatnak és dolgokat oszthatnak meg egymással. 

• A gyerekeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az interneten nem mindenki az, akinek mondja magát vagy akinek látszik. Jó, ha a tini tudja, hogyan lehet letiltani embereket, akiket nem ismer, de próbálják felvenni vele a kapcsolatot vagy jelenteni tud problémás tartalmakat, hozzászólásokat.

• Szükség esetén kövessük figyelemmel gyermekeink online tevékenységeit, hogy meggyőződjünk arról, kikkel beszélgetnek.

• Ismerkedjünk meg a gyerekek által használt platformok biztonsági beállításaival. Több platformon megadható például, hogy csak azok láthassanak bizonyos információkat a felhasználó profiljáról, akiket a felhasználó visszaigazol, illetve hogy csak ismerősök küldhessenek üzeneteket nekik.

• Érdemes a számítógépet a lakás egy nyilvános helyiségében (például a nappaliban) elhelyezni, hogy mindig látható legyen, mit nézegetnek rajtuk a gyerekek. Hasonló kikötés vonatkozhat a táblagépek használatára is.

• Ugyanígy érdemes időkorlátot is szabnunk, mikor használhatják és mennyi ideig, például csak a házi feladat megírása után és maximum két órán át.

• Szülőként meg kell győződnünk arról is, hogy gyermekeink nem teszik nyilvánossá, hogy éppen hol tartózkodnak, hol laknak és melyik iskolába járnak.

• Jó, ha a gyerek nem kattint felugró ablakokra, ránézésre sem megbízható megosztásokra – ezek könnyen vezethetnek felnőtt tartalmú oldalakra vagy vírusokat tölthetnek le a számítógépre, telefonra.

• Beszéljük meg vele, hogyha bizonytalan helyzetbe kerül, készít egy képernyőfotót, amit megmutathat egy felnőttnek, aki segíteni tudja a további lépéseket illetően. Beszélgessünk gyermekünkkel, a bizalom nagyon fontos.

 

A Hegyvidéki Önkormányzat ONvédelem Programja évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, a szülőknek, pedagógusoknak, gyerekeknek, fiataloknak szóló képzésekkel, programokkal igyekszik felhívni a figyelmet, illetve megoldási javaslatokat adni a digitális világ veszélyeire. A pandémia miatt sajnos a kortársmentor-képzést és a Szülői Akadémiákat is fel kellett függeszteni, de az önkormányzat tervezi folytatni a programot.