2019-05-31
Ahol még a kerítés is kolbászból van…
A rádiózásból ismert Buza Sándor, felidézve nagypapája emlékét, kolbászkészítéssel kezdett foglalkozni. A Buza kolbászvariációk hagyományos módon készített termékek, amelyek mentesek mindenféle adalékanyagtól, a glutén- és laktózérzékenyek is fogyaszthatják őket, a Nekedterem oldalán pedig megrendelhetők.
Vajon mi késztette az ország egyik legismertebb rádiósát, Buza Sándort a kolbászkészítésre? A válasz egyszerű, és minél idősebbek vagyunk, annál inkább értjük: a családi tradíciók.
A rádiós nagyapja, Buza Vendel állatkereskedő 1923-ban alapította hentes- és mészárosüzemét a Zala megyei Söjtörön. Tíz évvel később második fia, Jenő – megszerezvén hentesmesteri oklevelét – vette át az üzem szakmai irányítását, és onnantól a család nevével fémjelzett húsárut gyártották, forgalmazták nemcsak a hazai, de a szomszédos országok (Ausztria, Muraköz) piacaira is.
A Buza címkével ellátott termékek közül a kolbász- és téliszalámi-variációk aratták a legnagyobb sikert a harmincas, negyvenes években. Ám az ötvenes évek ellehetetlenítő légköre megadta a kegyelemdöfést a családi vállalkozásnak. A megmaradt címkék és a féltve őrzött receptúrák bekerültek a fiók mélyére…
A Buza címkével ellátott termékek közül a kolbász- és téliszalámi-variációk aratták a legnagyobb sikert a harmincas, negyvenes években. Ám az ötvenes évek ellehetetlenítő légköre megadta a kegyelemdöfést a családi vállalkozásnak. A megmaradt címkék és a féltve őrzött receptúrák bekerültek a fiók mélyére…
„Máig jól emlékszem a gyermekkoromra már funkciójukat vesztett épületekre: az istállóra, az ölőre, a koromtól fekete füstölőre vagy a földbe ásott hatalmas jégveremre. Emlékképek és féltve őrzött relikviák, amelyek máig elkísérnek. Fél évszázad elteltével kihúztam a fiókot, leporoltam a régi címkét és a recepteket. A feladat nemes: jót, szépet, minőséget alkotni. Húsból, szalonnából, természetes fűszerekkel, mint azt a nagyapámék tették. Folytatni a tradíciót, tisztelettel adózva őseim emlékének” – mondja Buza Sándor.
Különleges finomságok
Izgalmas feladat volt a múlt századi dunántúli paraszt receptúrát ötvözni a modern, egészségtudatos gasztronómiai elvárásokkal. Az egyedi és harmonikus ízvilágot a jó minőségű disznóhús mellett a magyaros fűszerek, mint a paprika és a fokhagyma, valamint a nemes fán való hagyományos füstölés adja. A családi fűszerezés két nagyon különleges hozzávalóval tette izgalmasabbá a kolbászokat, amelyek például az alföldi készítményekben nem találhatók meg. Ez a szerecsendió és a szegfűbors.
„Erre mondjuk mi, Buzák azt, hogy az ínyencek élvezik a különbséget” – jegyzi meg Sándor.
A Buza kolbászvariációk termékcsaládot a legmagasabb magyar minőségi elismeréssel, a Magyar Termék Nagydíjjal jutalmazták 2015-ben.
Kolbászos krumplileves
Hozzávalók:
1 szál sárgarépa, 5 szem burgonya, 1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál liszt, 1 pohár tejföl, 12 szál újhagyma, 3 ág friss kakukkfű (vagy 1 kávéskanál szárított), 15 dkg Buza szárazkolbász, só, őrölt bors
Elkészítés:
1. Egy fazékban forrósítsuk fel az olívaolajat, adjuk hozzá a finomra összevágott fokhagymát. Addig hevítsük, míg a fokhagyma sisteregni kezd.
2. Tegyük bele a felkarikázott sárgarépát és az újhagymát, aztán pároljuk néhány percig. Szórjuk rá a lisztet, keverjük jól össze, majd engedjük fel vízzel.
3. Kockázzuk fel a meghámozott burgonyát és öntsük a levesbe. Csokorba kötött kakukkfűvel, sóval és őrölt borssal fűszerezzük. Főzzük legalább tíz percig.
4. Ha a burgonya már puha, tegyük hozzá a felkarikázott kolbászt. Forraljuk még néhány percig.
5. Borítsuk kis tálkába a tejfölt, öntsünk hozzá egy-két szedőkanálnyi levest, majd keverjük csomómentesre, és állandóan kevergetve borítsuk a levesbe. Forraljunk rajta egyet, és máris tálalhatjuk.