Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2020-04-08

Iluska, Ophélia és Lenke néni – Komlós Juci érdemes művész

Iluska, Ophélia és Lenke néni – Komlós Juci érdemes művész

Kerületünkben a házak falát díszítő feliratok jól mutatják, milyen sok nagyszerű magyar művész élt közvetlen szomszédságunkban. A Városmajor utca 49. homlokzatán a Hegyvidéki Önkormányzat márványtáblája emlékezik meg egy lenyűgözően tehetséges, nemzedékek sorát szórakoztató, elbűvölő színésznőről, Komlós Juciról.

A magazinok címlapján gyakran láthatjuk olyan sztárok képeit, akiket egy rövid időszakra magával sodor a hírnév hulláma, és nevüket átmenetileg megismeri a fél világ. Igazi ritkaságnak számít viszont, ha egy-egy kimagaslóan tehetséges művész nem csupán átmenetileg, de hosszú évtizedeken, egy teljes emberöltőn át alázatos odaadással szolgálja a filmvásznon, a televízió képernyőjén vagy éppen a színpadon a rajongóit.

Komlós Juci is az ilyen óriások közé tartozik. Méltán kapta meg a Jászai Mari-díjat és lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
 
Kész regény volt az élete 

A színházba járókat a tehetségével a múlt század húszas évei óta elbűvölő művészre számtalan megpróbáltatás és kaland várt. 1919 februárjában született, Szabadkán. A családja a vesztes háborút követően nem maradhatott a szerb uralom alá került városban. Édesapja, Komlós Vilmos népszerű táncos komikus volt, megpróbálta a gyorsan átalakuló új világban is eltartani a családját.

Egyértelmű volt, hogy a lányából sem lehet más, csakis színész. A család szinte minden tagja a színház világában dolgozott. Nem véletlen az sem, hogy a kislány mindörökre Juci maradt. A húszas években gyakorlatilag ő is azokban a színházakban élt, ahol az apja és az édesanyja, Pintér Irma dolgozott.

Kézenfekvő volt, hogy az aranyos kisgyermek is rivaldafénybe kerüljön, ha egy gyermekszínészre volt szükség. A neve felkerült a címlapokra, és hamarosan már mindenki Juci néven emlegette.
 
Egy új világ a fővárosban

Budapesten először Juci apjának sikerült a szakmai áttörés. Komlós Vilmos jól tudta, hogy a pesti éjszakai élet tele van csábító szoknyavadászokkal, ezért nagyon vigyázott a gyermekére. A kis Juci ekkor már igazi nagylány volt, ráadásul szépségével, fiatalos, üde bájával azonnal a figyelem középpontjába került, ha belépett valahová. Tizenhat éves korában már profi módon énekelt és táncolt. A híres színész és pedagógus, Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Érdekesség, hogy Rózsahegyi tanodája legtöbbször itt a kerületünkben, az akkori MOM Kultúrházban rendezte meg a vizsgaelőadásait.

Ekkoriban úgy tűnt, hogy Komlós Jucira mindenekelőtt az operett műfajában vár sokat ígérő pályafutás. Azt tartották róla, hogy ő a korszak legtehetségesebb szubrettje. Rajongói és a kritikusok is lelkesen méltatták kristálytiszta énekhangját, lenyűgöző táncos mozgását, ráadásul könnyed humorával is mindenkire jó benyomást tett. Először a Király Színházban játszott, majd az intézmény csődje után Szegeden lépett fel.

Szüksége is volt minden tehetségére és erejére, mert hazánkban is megjelent a nagy gazdasági világválság, ami gyökeresen átalakította Európát: Németországban hatalomra jutott Hitler, és a jó kedélyű húszas évek emlékét gyorsan szétzilálták a harmincas évek fenyegető szelei. A zsidótörvények miatt számos tehetséges színész került szinte kilátástalan helyzetbe, Komlós Juci pedig mindent megtett azért, hogy színpadon maradhasson. A pályafutása következő fontos állomáshelye Nagyvárad volt, tudásával segítette az ottani magyar színjátszás újjászületését. Az üldöztetés azonban nem kerülte el.
 
A szerelmes szoknyavadász

A szegedi színházba járók örömmel értesültek arról, hogy a helyi színtársulat egy új sztárral lesz gazdagabb. A helybeli szépasszonyok hatalmas lelkesedéssel fogadták, hogy városukba szerződött a lenyűgöző szívtipró, Földessy Géza.

Az idősebb kolléganők viszont nem győzték figyelmeztetni az akkor már itt dolgozó Jucit, mivel tudták, Földessy egyszerűen képtelen ellenállni egy bájos arcnak, és biztosra vették, hogy darabokra fogja zúzni a tiszta tekintetű, fiatal szubrett szívét. A sors akaratának azonban nem lehetett ellenszegülni.

Juci és Géza között azonnal fellángolt a szerelem, és úgy tűnt, az idősebb férfi feladja addigi kicsapongó életmódját, és oltár elé áll az ifjú tehetséggel. Feleségül vette Komlós Jucit, és tizenkét éven keresztül kitartott mellette. Nemsokára megszületett a gyermekük, Földessy Margit, akiből szintén híres és elismert színésznő lett.

A család Miskolcra költözött, ahol Géza igazgatóként vezette a helyi társulatot. A világháború árnyékában nehéz idők vártak a családra, de Jucinak sikerült ezt az időszakot is jól kihasználnia. Színészként sokat fejlődött, és már nem csupán vidám, zenés darabokban léphetett fel, de komolyabb prózai szerepekben is színpadra állhatott.

Miskolci pályafutásának az vetett véget, hogy valaki feljelentette. Nem utoljára fordult elő vele, hogy egy rosszindulatú besúgó miatt került veszélyes helyzetbe. Többé már nem állhatott színpadra, így kénytelen volt visszatérni Budapestre, a szülei közelébe. 1944 végén a nyilasok és az ostrom elől egy szenespincében keresett menedéket.
 
Csalódások kora

A háborút követő zűrzavaros időszakban volt némi esély arra, hogy rendbe jöjjön a család sorsa. Földessy Gézának azonban cseppet sem tetszett az ország szovjet típusú átalakítása. Cserbenhagyta a feleségét, és külföldre szökött. A sors ekkor kegyetlenül próbára tette Komlós Jucit. Nem csupán magára maradt a kislányával, de ismét feljelentették. Borzalmas meghurcoltatás, vallatás, kegyetlenségek várt rá.

A hűtlen férj Párizsban élt. 1956-ban a válásuk dacára is megüzente Jucinak, hogy jöjjön ki hozzá, és azt kérte, hogy találkozzanak Bécsben. A magára hagyott anya szíve majdnem meghasadt. Még mindig szerette a vonzó és jóképű Földessy Gézát, de tudta, hogyha kimegy hozzá, akkor le kell mondania magyar hazájáról, és talán örökre hátat kell fordítania a színpadnak.

Nemet mondott, és itthon maradt. A Művész Színházban, a Magyar Színházban, a Vidámszínpadon, az ötvenes években pedig a Magyar Néphadsereg Színházában, illetve a József Attila Színházban játszott. Közben nemcsak színházban lépett fel, de néhány filmben is szerepet kapott.

Ahogy teltek az évtizedek, átalakult a hazai teátrumok világa. Az új rendezők a saját kortársaiknak adták a legjobb szerepeket. Most már nem Komlós Jucira bízták a darabok női főszerepeit, hanem először a hősnők anyját, majd a nagyanyját játszhatta el.

Nagy visszatérését a Szomszédok című tévésorozat jelentette. Ebben régi jóbarátja, Zenthe Ferenc oldalán játszotta el a nagyon hamar népszerűvé váló Lenke néni szerepét. Több mint háromszáz epizódban állhatott a kamerák elé. Régi alakításai – Iluska, Ophélia – emléke mára talán már elhalványult, de Lenke néniként egy egész országnak szerzett számtalan emlékezetes pillanatot.

Ajánló
Ajánló
A hegyvidéki Hild-villa - egy nagyszerű mester emlékezete

A hegyvidéki Hild-villa - egy nagyszerű mester emlékezete

A XIX. század első felében lassú, de biztos fejlődésnek indult a mai Hegyvidék területe....

Egy valóra vált mese – Tokody Ilona, kerületünk díszpolgára

Egy valóra vált mese – Tokody Ilona, kerületünk díszpolgára

A Hegyvidék díszpolgárai kivétel nélkül kiemelkedő, az élet, a tudományok, a...

Zsindely Ferenc – az életmentő miniszter

Zsindely Ferenc – az életmentő miniszter

Az Istenhegyi úton sétálva a 92-es számú ház falán felfedezhetjük Zsindely Ferenc egykori...