A magyar táj megörökítője – Hollósy Simon festőművész

 

A 19. század legvégén hazánk lenyűgöző fejlődésen ment keresztül. A magyar fővárost ékesítő gyönyörű épületek és köztéri szobrok jelentős része is ekkor keletkezett. A nagy múltú Duna-parti város megújult, és gyors növekedésnek indult. Magyarország minden részéről, Pozsonyból, Kassáról, Munkácsról, Kolozsvárról, Aradról, Debrecenből és Székesfehérvárról is özönlöttek ide a tehetséges emberek, hogy bebizonyítva a tudásukat bekapcsolódhassanak a páratlan átalakulásba. Igaz volt ez a művészetek világára is. Ráadásul nemcsak a fővárosban pezsdült fel a kulturális élet, vidéken is fontos irodalmi vagy épp képzőművészeti központok jöttek létre.

Ezek közé tartozott a Nagybányán működő művésztelep, a modern magyar festőművészet egyik legfontosabb központja. Létrejöttében fontos szerep jutott egy tehetséges máramarosszigeti fiatalembernek, Hollósy Simonnak.

 

München és Nagybánya

Idősebb Hollósy Simon kereskedő az 1848-as forradalom után döntött úgy, hogy magyarosítja a nevét. Az örmény származású férfit addig Korbuly Simonnak hívták. Amikor 1857-ben megszületett a fia, a gyermeket már magától értetődő módon, Hollósy Simon néven írták be az anyakönyvbe. Már fiatalkorában kiderült róla, hogy milyen tehetségesen rajzol. A családja úgy döntött, hogy a fiú igenis hagyja el a járt utat a járatlan kedvéért, és a legjobb hazai, illetve külföldi szakiskolákban bontakoztassa ki a tudását. Hollósy Simon először a magyar fővárosban tanult, a híres Országos Magyar Királyi Mintarajztanodában.

Az intézmény 1861-ben jött létre az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ösztönzésére. Érdekesség, hogy 1896-ban ebből a tanintézetből vált önállóvá a kerületünkben működő, jó nevű felsőoktatási intézmény, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődje.

Hollósy Simon ide járt, majd a tanulmányai elmélyítése céljából Münchenbe utazott. Az egyik leghíresebb német képzőművészeti akadémián olyan neves mesterei voltak, mint Alois Gabl. A tehetséges magyar művésznek nem volt könnyű dolga az akadémikus stílus egyik fellegvárának számító intézményben. A korszak sok művésze elfogadta a merev stílust, és ragaszkodott a szigorú előírásokhoz. Természetesen akadtak olyan alkotók is, akik szembefordultak velük, és megpróbáltak lendületet, érzelmeket, életkedvet vinni a hagyományos formák közé.

 

Egy új korszak hajnalán

Münchenben számos magyar művész megfordult. Itt tanult, később pedig tanított Benczúr Gyula. Hollósy Simon a kezdeti nehézségek után nagyon jól beilleszkedett a bajor nagyvárosban. Előfordult ugyan, hogy a környezetével nézeteltérései támadtak, mivel meglehetősen érzékeny személyiség volt, azonban ezeket gyorsan elsimította, és hamarosan igazán híressé vált. Egyre több tehetséges ifjú honfitársunk kereste fel Münchenben, hogy tőle tanuljon. Mindinkább érezhető volt, hogy szakítani akar a merev historizmussal.

Ez a törekvése világosan tetten érhető az 1885-ben készült Tengerihántás című képén. Az alkotáson nyoma sincs a klasszikus merevségnek: egy jókedvűen évődő ifjú párt látunk rajta. Hollósy nagyszerűen megragadta a pillanat varázsát, és alkotásán érződik, hogy milyen nagy örömmel fordult a magyar népi témák felé.

Merész, újító stílusa elnyerte a fiatal művészek tetszését. Egy évvel később éppen ezért megalapította magániskoláját Münchenben, ami igazi szellemi műhellyé, a magyar tehetségek zarándokhelyévé vált.

Olyan művészeink tanultak nála, mint Rudnay Gyula vagy Csontváry Kosztka Tivadar. Hollósy sikeres művészként dönthetett volna úgy, hogy az élete végéig Bajorországban marad. Ő azonban erősen kötődött a szülőföldjéhez, ezért úgy határozott, hogy a millenniumi kulturális pezsgést kihasználva Nagybányán részt vesz egy új művésztelep megalakításában.

 

A nagybányai festőiskola

A szakemberek egy része úgy véli, hogy a modern magyar festőművészet 1896-ban itt, Nagybányán született meg. A művésztelep riási érdeme, hogy meghonosította hazánkban a naturalizmust és a plein air irányzatot. Egészen a második világháborúig itt találkozhattak egymással a hazai festők újabb és újabb nemzedékei. Hollósy Simon mellett az „alapító atyák” között találjuk Ferenczy Károlyt, Réti Istvánt, Iványi-Grünwald Bélát és Thorma Jánost is. A művésztelep 1902-től szabadiskolává alakult. A művelt magyar közönség megismerte és megszerette az itt készült képeket. A festőiskola bekerült a hazai szellemi körforgásba, vezetőit pedig nagy elismerés övezte.

Hollósy Simon 1902-ig működött közre az ifjú művészek továbbképzésében. Figyelemre méltóan tehetséges pedagógus volt. Egyre több időt és energiát áldozott az oktatásra, és ezért viszonylag keveset festett. Münchenben is tovább tanított, ám a diákjaival minden nyarat Magyarországon töltött. Miután nézeteltérése támadt a nagybányaiakkal, Fonyód, Vajdahunyad, majd pedig egy kelet-magyarországi kisváros, Técső lett a hazai működésének központja.

Munkáinak megvan a maga egyedi, sajátos hangulata, bensőségesebb, lírai módon ragadta meg a magyar táj szépségeit. Életképeiben viszontláthatjuk az egyszerű földműveseket, a katonákat, a cigányokat. Készített történelmi képeket múltunk legjelentősebb eseményeiről, ezek közé tartozik az 1896-os Zrínyi kirohanása.

Az első világháború alatt is fáradhatatlanul tanított és alkotott Magyarországra. Már nem járt Münchenbe, hanem Técsőn élt és dolgozott. 1918-ban itt hunyt el a naturalizmus és a realizmus egyik legérzékenyebb mestere.

Szülővárosában, Máramarosszigeten temették el.

Érdemes tudni, hogy a kerületünkben működő Örmény Önkormányzat nagy gonddal ápolja az örmény származású magyar művészek emlékét. Rendszeresen szerveznek izgalmas programokat, amelyekre mindenkit szeretettel várnak. Remélhetőleg a járványveszély elmúltával ismét részt vehetünk ezeken a rendezvényeken.