Zsindely Ferenc – az életmentő miniszter

Zsindely Ferenc 1891 karácsonyán született, Kisvárdán. A Rétköz határáról azonban messzire sodorta a sors. Alap- és középiskoláját nagyon jó eredménnyel elvégezve úgy döntött, hogy jogász lesz. A „boldog békeidőkben” Budapestre költözött, beiratkozott az egyetemre és jogi diplomát szerzett. A történelem azonban nem akarta, hogy a fiatalember élete és pályafutása megpróbáltatások nélküli legyen.

 

A lelkiismeretes író

Zsindely Ferenc tudásával, megbízhatóságával számos tisztelőt és támogatót szerzett magának. Barátai csak akkor csodálkoztak egy kicsit, amikor kiderült róla, hogy ez a gyakran mosolygó férfi nem éri be a jog rideg világával, hanem szeretné meghódítani az irodalom berkeit is. Művei Komáromi Ferenc álnéven jelentek meg.

A fővárosban sem szakadt el teljesen a természettől. Imádott vadászni, az erdőt járni. Első könyvei a vadakról, „halról, fűről, fáról”, sánta bikákról és a harcsakirályról szóltak.

Közben szépen haladt előre a hivatali ranglétrán. 1918-ban főispáni titkár lett, majd megtették Komárom vármegye tiszteletbeli főjegyzőjének. Nem sokáig örülhetett azonban rangos beosztásának, mert az első világháború utáni békeszerződéseket követően darabjaira hullott az Osztrák-Magyar Monarchia.

 

Egy új világ

Zsindely Ferenc a megváltozott körülmények között is szolgálni kívánta a nemzetet. A kezdeti zűrzavaros években nagy szükség volt megbízható, tapasztalt szakemberekre. Hamarosan a Pénzügyminisztériumban dolgozott, 1934-ben pedig kincstári főtanácsossá léptették elő. Az államigazgatás kérdései mellett egyre többet foglalkozott kulturális és közoktatásügyi témákkal is. A közgazdaság és a szépirodalom területén egyaránt otthonosan mozgó férfit 1938-ban államtitkárrá nevezték ki.

Ebben az évben megházasodott. Neje, Tüdős Klára egy debreceni országgyűlési képviselő leánya volt. Itthon és Svájcban járt iskolába, majd az Iparművészeti Iskolában tanult tovább. Néprajzi tanulmányokat is folytatott, később pedig az Operaház jelmezműhelyének lett a vezetője. Bekapcsolódott a falukutató mozgalomba.

Jó ismerőse volt Ravasz László református lelkésznek, a Dunamelléki Egyházkerület püspökének. Férjéhez hasonlóan érdeklődött az irodalom iránt, színdarabot és balettszövegkönyvet is írt. Ismerősei jól tudták Klára asszonyról, hogy milyen erős az igazságérzete.

 

Egy újabb világháború

Zsindely Ferenc a harmincas évek végén érezte, hogy Magyarország egyre nehezebb helyzetbe kerül. A kormánypárt színeiben Komárom városát képviselte az Országgyűlésben. Ekkor már országos szinten is ismert politikusnak számított. Otthonában gyakran megfordultak hazai és külföldi diplomaták, a kulturális élet fontos képviselői, politikusok, papok és lelkészek. 1939 őszen kirobbant a második világháború.

Németországból már korábban is nyugtalanító hírek érkeztek. A nácik könyörtelenül üldözték a zsidókat, a másként gondolkodókat és mindazokat, akik nem fogadták el Hitler intézkedéseit. Zsindely Ferenc jól látta, hogy a háború milyen következményekkel jár Magyarországra nézve. Először a miniszterelnökségen dolgozott államtitkárként, majd 1943 tavaszán a Kállay-kormány kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere lett.

Ez idő alatt itt lakott közvetlen szomszédságunkban, az Istenhegyi úton. Villája a háború utolsó hónapjai során „az élet szigetévé” vált, az épület egy részét ugyanis berendezték az üldözöttek számára. Tüdős Klára lenyűgöző elszántságról és leleményességről tett tanúbizonyságot, közel száz menekült köszönheti kettejüknek az életét. Darányi Kálmán egykori miniszterelnök házában csecsemőotthont működtetett. A házaspár nagyon jó kapcsolatot alakított ki a svéd nagykövetséggel és a Vöröskereszttel. Jól tudták, hogy életveszélyes, amit tesznek, de a lelkiismeretük nem engedte meg, hogy cserbenhagyják az ártatlanokat.

Az Istenhegyi úton antifasiszták gyermekei, később pedig számos zsidó talált rejtekhelyre. Ez az időszak 1945 februárjában ért véget. Új világ köszöntött be Zsindelyékre is, ám ez a korszak semmi jót tartogatott számukra.

 

Nehéz évtizedek

Az ország új urai nem törődtek azzal, hogy Zsindely Ferenc hónapokon át az életét kockáztatta, amikor antifasisztákat, zsidókat, menekülteket rejtegetett és oltalmazott. Az lebegett a szemük előtt, hogy miniszterként, politikusként és tisztviselőként kiszolgálta a Horthy-rendszert. 1950-ben vagyonelkobzásra ítélték, majd elvették tőle azt az Istenhegyi úti házat, amihez élete legszebb és legfélelmetesebb emlékei kötötték.

Feleségével együtt a kitelepítettek sorsa várt rá. A legszörnyűbbet csupán azért kerülhette el, mert akadt néhány támogatójuk. Balatonlellére hívták, ahol házmesterként dolgozhatott egy nyaralóban. Itt élt egészen a haláláig, 1963-ig. A művelt és bátor minisztert a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tüdős Klára a férje halálát követően külföldön próbált új életet kezdeni, de három évvel később hazatért. 1980-ban hunyt el. Kilenc esztendő múlva a református egyház rehabilitálta, majd egy díjat is elneveztek róla. 2001-ben Izraelben a Yad Vashem Intézet a Világ Igaza címet adta neki a háború során tanúsított önfeláldozásáért, emberszeretetéért és bátorságáért.