110 éve a csúcson - Érdekességek az Erzsébet-kilátóról

Sisi kirándulásai

A János-hegy igazi patrónájaként Erzsébet királynét szoktuk tekinteni, akinek ez volt a kedvenc kirándulóhelye. A királyné a Jánoshegyi vendéglő elindítója, id. Erber János fővárosi erdész kíséretében járta be a vidéket. Egy ilyen alkalommal a hirtelen támadt rossz idő következtében a királyné innen a Disznófőig egy rozoga szekéren vitette le magát. A szekér éppen rőzsét szállított az erdőből, és Erzsébet királyné kérésére – hogy neki helyet adhassanak – a rőzsét lerakták. Más alkalommal meg egy cigánygyerek, aki az úton hegedüléssel kéregetett, őfelségét egészen a Szép Juhászné vendéglőig kísérte zeneszóval.

A királyné egyik látogatásakor a János-hegy csúcsára felérve, ahol akkor még egy fakilátó állt, a feljegyzések szerint a következőt mondta: 

„Csodálom az embereket – mondta körbepillantva – , miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel.”

A főváros később, 1883-ban emlékkövet állíttatott Sisi tiszteletére, de miután az eltűnt, helyén napjainkban a Hegyvidéki Önkormányzat által 2006-ban újraállított emlékkő látható. 

 

A kisvasút és a kőállatok

Az Erzsébet-kilátó építése Glück Frigyes szállodatulajdonos kezdeményezésére indult el 1908 júniusában, és 1910-re készült el Klunzinger Pál és Schulek Frigyes tervei alapján. Az építkezést jócskán megnehezítette, hogy a hegytetőre nem vezetett út, mivel az véget ért a mai libegő felső állomásánál. A hegyoldalra végül síneket fektettek és kisvasutat építettek, így az építőanyagokkal megrakott kocsikat benzinmotor húzta fel. A vizet pedig több kilométer hosszú alkalmi vezetékekkel hozták a helyszínre.

Érdekessége még az építkezésnek, hogy bár a kilátó tervezését Klunzinger Pál nyerte el, az építkezés közben Schulek Frigyes a jobb kilátás érdekében áttervezte az eredetileg csúcsívesnek tervezett kilátót. A két teraszt tartalmazó hegyes kúp alakú korábbi tervet négyszintes terasszal alakította át, annak ellenére, hogy az alapozási munkák már javában folytak.

Az építkezések alatt a kilátó minden részletét igen nagy gonddal alakították ki. 

A neoromán stílusú építmény bővelkedik a gyönyörű faragott kőrozettákban és vízköpőkben, sőt kevesen tudják, de a lépcsők aljában elbújva a szemfülesebb látogatók egy kőbékát és egy kődenevért is felfedezhetnek.

Ez jól jellemzi Schulek Frigyes egyéniségét, aki remete típus volt, emberi társaságtól menekülő, félénk, aki ezáltal szinte teljesen eggyé forrott a kilátó életképével. 

 

Az őr ebédje és a díszkivilágítás

Az I. világháború után sok javítást kellett elvégezni a kilátónál, de volt olyan beruházás, ami eléggé furcsa indokkal született meg. Az egyik ilyen az erdőőri lak felépítése volt, ami a leírások szerint azért épült fel a kilátó mellett, mert az addig a kilátóban elhelyezkedő toronyőr ebédjének illata zavarta a kirándulókat. Sokan panaszkodtak az állandó ételszag miatt, ami ebédidőben a toronyőr alagsori lakásából szűrődött fel a kilátó szintjeire. A kilátó közelében ezért egy külön őrházat építettek, így az őr és a kirándulók is békére leltek.

Az 1920-as évek közepén új idegenforgalmi koncepciót talált ki a főváros, és miután Trianon következtében augusztus 20. lett a legfőbb állami ünnep, 1926-ban kitalálták, hogy a főváros több középülete is kapjon az ünnepi hétre ideiglenes díszkivilágítást.

Mivel a Parlament környéke, a hidak és a különböző emlékművek nyomasztó sötétje nem illett a világvárosi ranghoz, 1926. augusztus 15-ére reflektorokkal világították meg a Lánchídról a királyi palotát, az Erzsébet híd oszlopairól pedig a Gellért-hegyet. 

Az volt a főváros célja, hogy Budapest fénye ragyogjon túl a trianoni határokon. Ennek keretében – a legnagyobb beruházás részeként – kapott állandó díszkivilágítást az Erzsébet-kilátó, így ez lett az ország első állandóan kivilágított épülete. Ezen felbuzdulva csak két év múlva kapott díszkivilágítást a Halászbástya, a Mátyás-templom és a Citadella, a Lánchíd pedig 1938-ban.

 

Kilátórony étterem

A kilátó közvetlen közelében, a mostani libegő felső állomása helyén volt a híres Jánoshegyi vendéglő, ahol olyan előkelőségek fordultak meg, mint IV. Károly és felesége, Zita királyné, Trefort Ágoston, gróf Bethlen István, Wekerle Sándor vagy gróf Apponyi Albert. A II. világháborúban azonban az étterem teljesen elpusztult, és így vendéglő nélkül maradt a kilátó közvetlen környezete.

Ekkor jött az ötlet, hogy a vendéglő a helyreállításokat követően a kilátó épületébe költözhetne, ami végül meg is valósult, és 1945-ben ifj. Balázs Antal vezetésével megnyílt a Jánoshegyi Kilátótorony étterem, amit szójátékkal akkor Kilátórony étteremnek írtak. A Balázs-féle vendéglő specialitásaként tartották számon a pörköltet, a libamájat és a vöröspecsenyét. Emellé csapolt sört, minőségi borokat, rövidital-különlegességeket és finom süteményeket szolgáltak fel.

Az éttermet 1950-ben államosították, így némileg vesztett a fényéből, és az állami vendéglátóipar keretein belül működött tovább. Manapság pedig az Erzsébet Kilátó Kávézó várja a vendégeket, ha megpihennének a csúcson egy kávé, tea, üdítő vagy akár egy pohár sör elfogyasztására. 

Az 1950-es években kapott a kilátó egy hatalmas világító vörös csillagot, amelynek a súlya tönkretette az épület szerkezetét. A kilátót emiatt az 1980-as években többször be kellett zárni, végül 2001-ben a XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzata „fogadta örökbe” és mentette meg. A felújítás után, 2005 óta ismét régi pompájában várja a kirándulókat a János-hegyen az Erzsébet-kilátó, amely az idén immár 110. éve tündököl a Hegyvidék és Budapest felett.