Az Úr háza megújul – a Böszörményi úti református templom felújítása

A Hegyvidéken lakó reformátusok aktív hitbeli életüket az 1930-ben alapított Budahegyvidéki Református Egyházközösségben élhetik. A múlt század harmincas éveiben gyors növekedésnek indult a főváros, ekkoriban sokan telepedtek meg a mai XII. kerület területén. A budai hegyek árnyékában új otthonra lelők között szép számmal akadtak református felekezetűek is.

 

Márvány utcai kezdetek

A hívők természetesen szerették volna lehetővé tenni a rendszeres istentiszteletek megtartását. Az összejöveteleikre az egyházközösség megalapítását követő négy év során a Márvány utcában került sor. Kerületünkben ekkor még nem működött református templom, így a hívők az iskola épületében gyülekeztek. A közösség életében akkor következett be nagy fordulat, amikor 1935-ben sikerült saját ingatlant vásárolni maguknak a Gaál (Beethoven) utca és a Böszörményi út sarkán.

Ezen a telken egy eredetileg vendéglátásra használt épület állt. Az egyházközösség csupán átmeneti megoldásnak szánta a Claridge mulató megszerzését, a sors azonban úgy akarta, hogy a hívők itt találjanak állandó otthonra. A hegyvidéki reformátusok a közelmúltban örömmel értesülhettek arról, hogy a templom nemsokára megújul. A munkálatok ebben a pillanatban is gőzerővel folynak, és szeptember végén már túl is jutottak a kivitelezés oroszlánrészén. Az adventi időszakra remélhetőleg elkészül a kert, és karácsonyra a közösség újra birtokba veheti a megújult, és immár a 21. század elvárásainak is megfelelő templomot. 

 

Hosszú és nehéz út

A Budahegyvidéki Református Egyházközösség a 16. század derekán létrejött Dunamelléki Református Egyházkerület része. A történelem sok megpróbáltatást tartogatott az egyházkerület számára, a területe még a törökök kiűzése utáni időszakban is sokszor megváltozott. A felperzselt falvakba, a háborúk során elpusztított városokba új lakosok költöztek, és őket is be kellett vonni a megújuló, újjászülető egyházi rendszerbe. A 20. század sem kímélte a hívőket: a trianoni békekötést követően az egyház jelentős területei jugoszláv megszállás alá kerültek.

Az egyházkerületnek a 17. században még csupán 161 egyháza volt, ám ezek száma a reformátusok erős hitének és az ország gyarapodásának köszönhetően 1885-re elérte a 253-at. A hívők saját teológiai, jogi akadémiát, tanítóképzőket, gimnáziumokat és polgári iskolákat tartottak fenn. Főgondnokaik névsorában számos arisztokratát találtunk: a reformkorban gróf Teleki László, a magyar szabadságharc idején gróf Teleki Sámuel, a kiegyezést követően pedig gróf Tisza Lajos segítette a közösség munkáját. 

Az első világháborút követően sokan telepedtek át Erdélyből a mai XII. kerületbe is. Érkeztek azonban egész más irányból is. Egy Amerikából hazatérő vállalkozó akkor hozott létre lapos tetős kávéházat, bridzsklubbot és mulatót a Böszörményi utcában, amikor a református egyházközösség kinőtte a Márvány utcai iskola tornatermét. A nagy gazdasági világválság tönkretette a Claridge-t, így a hívők viszonylag egyszerűen meg tudták venni az ingatlant.

A templom első lelkésze élete végéig Szabolcska László erdélyi magyar irodalomtörténész, egyházi író volt. Ahogy korábban említettük, csak ideiglenesen akarták itt elhelyezni a templomukat, mivel telket kaptak a mai MOM kulturális központ helyén, a második világháború megpróbáltatásai azonban nem tették lehetővé az építkezés megkezdését. Nem sikerült előteremteni a munkához szükséges anyagi fedezetet.

A helyzet 1945 után sem javult, mivel az ország új vezetői nem támogatták a keresztény felekezeteket. A korszak szellemiségét jól mutatja, hogy 1948-ban a kerületi tanács elvette a hívőktől az egyházközösség telkét. A reformátusok azonban nem adták fel a küzdelmüket, 1948-ban az elnyomó intézkedésekkel dacolva fémvázas haranglábat építettek.

 

Gyarapodó közösség

A helyzet csupán negyven évvel később javult valamennyire. A 80-as évek derekán olyan sok hívő látogatta a templomot, hogy az épület szűknek bizonyult. Az első megújulásra azonban már csak a rendszerváltás után került sor. 

Az épület egy harminchárom méter magas tornyot is kapott. A belső berendezések terveit Fekete György készítette el, aki saját kezűleg is kivette a részét a munkálatokból. A szószéket Barabás József erdélyi fafaragó művész alkotta meg.

Magazinunkban korábban már bemutattuk Bogárdi Szabó István püspököt. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke 1997-ben jött lelkipásztorként a kerületünkbe. Addigra elkészült a karzatos templomtér és az Erdélyből ideszármazott reformátusoknak annyira tetsző saroktorony is. Úgy tűnt, hogy egy ideig nem lesz szükség további munkálatokra.

Csakhogy a közösség olyan örvendetesen megnövekedett, hogy a 350 hely kevésnek bizonyult. Gyakran előfordult, hogy egy-egy ünnepen ötszáz ember is szeretett volna részt venni. Az is teljesen egyértelművé vált, hogy a sokszínű lakossági tevékenységnek sincs elég hely, és a cserkészcsapat is kinőtte a rendelkezésére álló helyiséget. Mindezek miatt elengedhetetlenné vált a fejlesztés.

 

Az új templom

Az épületet az elmúlt időszakban teljes mértékben felújították, korszerűsítették. A 21. század elvárásainak megfelelő szintre hozták a nyílászárókat, a szigeteléseket és a gépészeti elemeket. Hatvankét négyzetméterrel nőtt a templom alapterülete, így már jóval több hívőnek jut bent hely. Négy korszerű hitoktató termet alakítottak ki, emellett megújult otthon várja a cserkészeket is. 

Bár 2020 nem volt kegyes a templom építőihez sem, karácsonyra már az utómunkálatok befejezése is valószínűnek tűnik. Jogosan számíthatunk arra, hogy az év végén a hívők a gyönyörűen felújított templomban már együtt vehetnek részt az istentiszteleteken.