Mikszáth és Jókai fogolyháborúja

Mikszáth Kálmán pályafutása

Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született a Nógrád vármegyei Szklabonyán (ma Mikszáthfalva, Szlovákia). Diákéveit Rimaszombaton és Selmecbányán töltötte, majd Pesten tanult jogot, amit abbahagyva Balassagyarmaton kezdett el dolgozni, mint esküdt. Budapestre először 1873-ban költözött jövendőbeli felesége, Mauks Ilona miatt, akitől pár éven belül elvált, mivel nem tudta elviselni, hogy feleségének nélkülöznie kell a szűkös anyagi lehetőségeik miatt.

Érdekesség, hogy miután később ismét visszatért Budapestre – már ismert szerzőként – újra elvette Mauks Ilonát. Tehetségét felismerve előbb a Petőfi Társaság, majd a Kisfaludy Társaság tagja lett, később országgyűlési képviselővé választották, és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is lett. 

 

Barátsága Jókaival

Kapcsolata Jókai Mórral egészen ifjú korában kezdődött, miután miatta kedvelte meg az olvasást 15 évesen. Írói pályafutásának indulása is Jókaihoz kapcsolódik, aki zsűrije volt egy írói pályázaton, amit Mikszáth nyert meg. Első publicisztikáját is Jókai adta ki az Igazmondó című újságban. Ezután Mikszáth végig figyelemmel követte az író pályáját, és többször írt is róla, majd ennek eredményeképpen később Jókai is többször megemlítette Mikszáthot az újságokban, és egy levelet is írt a Révai testvérek kiadónak ezekkel a szavakkal:

„Aki az elbeszéléseit olvasni kezdi, le nem teszi, amíg végig nem olvasta, s csak azt sajnálja, hogy miért nem több? Mikszáth valódi tehetség, akit nem szabad dicsérni, hogy meg ne álljon ott, ahol elkezdte; hanem írjon mindig jobbat a megelőzőnél, s igyekezzék fölfelé. Eredeti genree, szellemes írómodora remélteti, hogy kiváló elbeszélő költője lesz a magyar irodalomnak.”

Barátságuk innentől még tovább mélyült. 

 

Mikszáth a Svábhegyen

Mikszáth számtalanszor megfordult a svábhegyi Jókai villában, így szinte az összes fontos eseményen jelen volt. Azért, hogy ne kelljen állandóan kiutaznia a Svábhegyre, nyaranta üdülőt bérelt a Jókaihoz közeli Milassin-féle villában.

Nagy valószínűséggel ez a villa ugyanaz, mint a mai Városkút közvetlen közelében lévő Lívia villa, ami egykor Milassin Vilmosé volt, és a lányáról, Milassin Líviáról kapta a nevét. Mikszáth tehát, ha tehette, szinte az összes szabadidejét itt töltötte fent a Svábhegyen, hogy közel lehessen Jókaihoz. Mikszáth többször beszámolt a Jókainál töltött találkozókról, kártyázásokról. Az egyik ilyen beszámolójában így írt az egyik svábhegyi kalandjáról: 

„Vasárnap délután és este rendesen a nagy Mester tündérszép kilátású verandáján folyt a tarok, […] A játékban gunyoros, kötekedő a híres gazda, szidja a szerencsénket, a „körmünket“. – „Az ördög vigyen el benneteket, fogtatok valamit“. – A vacsora alatt ügyes, enyelgő, szeretetreméltó, de csak addig, amíg eszünk és iszunk. Az első vonakodásnál megmordul, elkezd zsörtölni, duruzsolni: – „Ha már a pénzemet elvettétek, legalább ne hagyjátok itt a boromat, vacsorámat.” – Nehéz haza szabadulni, rendesen összevesz velünk, a végén megszid és azzal a kijelentésével sújt az elmenetelnél: – „Tolvajok! Többet ugyan nem játszom veletek! Ma is kiraboltatok alaposan!”

– S a hét elején csakugyan nem törődik velünk, partnereivel […] hanem a hét vége felé, amint közeleg a vasárnap, egyszerre elfordul szíve a természettől, venyigéitől, szőlőtől az ő partnereihez. Nagy tanácskozásokat tart Fesztyvel, a szakácsnéjával, a jövő vasárnapi vacsora alkotásai felől s már pénteken reggel szétküldi a meghívó, figyelmeztető, csalogató, könyörgő, vagy a szituáció szerint fenyegető leveleket a partnerekhez, hogy valahogy el ne maradjon valamelyik.”

 

Svábhegyi „fogolyháború”

Egyszer azonban Jókai és Mikszáth komolyabban összeveszett, miután Jókai tanácsosi címét Mikszáth ellenezte és több haragos hangvételű levélváltást követően igazán furcsa mód békültek ki, amihez szinte már-már legendák fűződnek. A leírások szerint 1896 augusztusában Mikszáth küldött négy fogolymadarat kiengesztelésül Jókainak, amire Jókai nyolc fogollyal válaszolt.

Mikszáth ezután minden követ megmozgatott, hogy összetudjon szedni 16 foglyot, amit ismét Jókainak küldött, de alig küldte el, hamarosan 32 madár érkezett, Jókai üdvözletével. A különböző újságok leírásaik itt-ott teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, mert volt, ahol azt írták, hogy ez a „fogolyháború” egészen 256 madárig tartott, de erre már a két író is felkapta a fejét, és többször megírták, hogy nincs köztük már semmilyen harag, valamint hogy az újságok túlzásokba estek a foglyok számát illetően.

A Pesti Hírlapban Mikszáth így válaszolt a fogolypazarlós vádakra és arra, miszerint Jókaival haragból párbajozna: „Igaz pusztán az, hogy jó barátaink csakugyan küldenek nekünk foglyokat ide a hegyre s mi viszont küldünk belőle jó barátainknak, minthogy nem lehet őket bebalzsamozni. De légből kapott állítás, hogy ilyen pokoli pazarlást vittünk volna végbe a nemes halottakkal és hogy én olyan tarok-kubus szerinti háborút folytatnék Jókaival. Ellenkezőleg a rendjel kitüntetések óta a legnagyobb békében élünk egymással. […]A múlt héten hozzám irt levele például így hangzik: 

„Kedves Elnököm! Holnapután vasárnap! Itt lesz Pista! Lesz malacpörkölt! Csinálhatsz 4 szolót 3 ultimót! Megtraktállak sajáttermésü fügével. Mondok neked szenzációs újságot! Instanciával járulok a kedves feleségedhez, hogy eresszen el! Csak eljösz! Látod, szegény Pistának múlt vasárnap diurnumatlan kellett haza foguskereküzni. Van benned felebaráti szeretet? Aztán piros tintával is irok. Maradok érdemeden is felül szerető igaz közkatonád Jókai Mór. Svábhegy, 1896. augusztus 14.”

S ezzel félig-meddig okmányilag bizonyítom, hogy az egész fogoly-háborúzásnak köztünk nyoma sincs, ellenben meg kell vallani, nyomor sincs a Svábhegyen, mert a békének is ép úgy megvannak a maga áldozatai, mint a háborúnak. Csakhogy ezek egyszerű pulykák, kappanok és malacok. Tudom, hogy a Pesti Hírlapot legjobban a szenzációs újdonság érdekelné a vasárnapra ígért menu-ből.”

Mikszáth Kálmán válaszából jól kivehető, hogy igazi barátok voltak Jókaival, és hogy számtalanszor vendégeskedett Jókainál a „fogolyháború” után is egészen az író utolsó percéig. 1904-ben Mikszáth két gyönyörű megemlékező cikkel búcsúztatta el barátját, majd elhatározta, hogy megírja Jókai életét. Ez a remekmű egy hosszú munka eredményeként született meg, Jókai Mór élete és kora címmel, amiben a hős Jókai Mór és az író Mikszáth Kálmán egyaránt felemelkedett és nemzetünk igazi példaképeivé vált.