Rófusz Ferenc – a Hegyvidék Oscar-díjas díszpolgára

Majdnem negyven éve, egy tavaszi hajnalon nagy mozgolódás támadt Budapest XII. kerületében. A sötét ablakok azt mutatták, hogy az itt élők legtöbbje még az igazak álmát alussza, ám a Rófusz család lakásában a korai időpont dacára is égett az összes villany. Odalent a kapu előtt régi ismerősök üdvözölték egymást, filmes szakemberek és a fiatal rendező barátai érkeztek.

Mindannyian tisztában voltak a szenzációs újdonsággal. Los Angelesben az Oscar-díjat bejelentő Margot Kidder könnyedén megbirkózva egy szokatlan hangzású magyar névvel bejelentette, hogy az animációs filmek kategóriájában egy vasfüggönyön túli rendező, Rófusz Ferenc nyert A légy című filmjével.

 

Vihar egy légy miatt

Itthon erről csak maroknyi kiválasztott tudott. A beavatottak szűk köre meglepő módon nem igazán örült a magyar sikernek. Rófusz ugyanis nem tartozott az akkori politikai rendszer támogatottjai közé: éppen csak, hogy megtűrték és megengedték neki, hogy választott pályáján maradhasson.

Az ország vezetői nem szívesen adták a lakosság tudtára a rendszerrel a nem igazán rokonszenvező szakember sikerét. Bár az állami rádió már hajnalban bemondhatta volna a magyar Oscar-díjat, ez a bejelentés elmaradt. Rófusz Ferenc és a családja azonban mégiscsak az éter hullámhosszán értesült a váratlan, de annál nagyszerűbb sikerről. Hajnalban ugyanis a Szabad Európa Rádió bemondta, hogy A légy milyen rangos kitüntetésben részesült.

A rendező döbbent boldogsággal hallotta a hírt, amit azonnal megosztott a feleségével. Nem sokkal ezután kezdődött meg a barátai hajnali „népvándorlása”. Ők is a Szabad Európa Rádió adásából értesültek a kollégájuk, cimborájuk életében bekövetkező nagy változásról. Abban ugyanis senki sem kételkedett, hogy az Oscar- díj egy csapásra felforgatja a hegyvidéki rajzfilmrendező életét. Siettek odajönni hozzá, hogy személyesen gratuláljanak.

 

Egy másik világ

A ma már világszerte jól ismert szakember 1946-ban született. 1981-ben a fiatal rajzfilmesek közé tartozott, és bár a tehetsége mindenki számára nyilvánvaló volt, itthon nem sikerült neki az igazi nagy áttörés. Már egészen kiskorától kezdve óriási lelkesedéssel foglalkozott a filmezéssel.

Általános iskolás korában eldöntötte, hogy komolyan foglalkozik majd ezzel a szakmával. Szakkörökbe járt, hogy még jobban megtanuljon rajzolni. Egyértelmű volt, hogy a filmkészítés világában képzelte el a jövőjét. Díszletfestőként és trükkfilmrajzolóként a Mafilmnél helyezkedett el.

Szakmai pályafutásának első nagy fordulópontját 1968 jelentette, ugyanis ekkor került be a külföldön is jól ismert produkciókat készítő Pannónia filmstúdióba. A legjobb hazai szakemberektől tanulhatott, és bár itt pezsgő, izgalmas volt a légkör, a fiatal tehetségek hamar falakba ütköztek. Gyorsan meg kellett érteniük, hogy a rendszer nem mindenkit támogat. Rófusz Ferenc igyekezett kihasználni a lehetőségeket, tanult és fáradhatatlanul dolgozott.

 

A siker árnyékában

1974-ben elkészítette első saját animációs filmjét, ami a Kő címet kapta. Következő „nagy dobása” A légy volt, aminek a forgatókönyve már 1976-ban elkészült, de a döntéshozóknak nem tetszett az ötlet. Többször is át kellett dolgozni, míg végül nagy nehezen elfogadták.

Felmerült bennük a gyanú, hogy a 3600 rajzból készült történet valójában a szabadságról és az elnyomásról szól. Ennek következménye lett az, hogy az első magyar animációs Oscar-díj átadása kis híján botrányba fulladt. Mai szemmel nézve hihetetlen, hogy a díjnyertes film rendezőjét nem engedték kiutazni Amerikába.

Ez azzal járt, hogy míg Rófusz Ferenc hegyvidéki otthonában a Szabad Európa Rádiót hallgatva várta az első híreket a filmje szerepléséről, addig az Oscar-díj átadóünnepségén egy ismeretlen férfi sietett fel a színpadra, hogy a meglepődött Alan Arkintól elvegye A légynek járó szobrocskát. Miután Dósai István, a Hungarofilm igazgatója megszerezte a szobrot, sietve távozott a Los Angeles-i helyszínről.

A magyar filmművészet helyszínen lévő barátai azonban egyből rájöttek, hogy itt valami nincs rendben, és szóltak a rendezvény biztonsági szolgálatának. Így esett, hogy a hivatalos magyar delegációra rátört az amerikai rendőrség és visszavették tőlük a csalárdul megszerzett Oscar-díjat. Ez a botrány már jelezte, hogy Rófusz Ferencnek nem lesz könnyű dolga itthon.

 

Nagy utazás

Világhír ide vagy oda, Rófusz nem maradhatott itthon. Sok főnöke nem örült annak, hogy egy igazi öntudatos Oscar-díjas dolgozik a keze alatt. Bár sokan gratuláltak neki, továbbra sem kapott támogatást, nem valósíthatta meg nagy terveit. Kénytelen volt külföldre menni, ám Németországba csak úgy juthatott ki, hogy papíron zenészként állt munkába.

Az útja innen Kanadába vitte tovább. Sikerült a szakmájában elhelyezkednie, és létrehozta a saját stúdióját. Végigcsinálta a rajzfilmkészítés technikai forradalmát, és tanúja volt annak, ahogy gyakorlatilag megszűnik a papíranimáció. 2009-ben tért haza, és azóta újra itt él a Hegyvidéken. Mindenekelőtt a tehetséges magyar fiatalok képzését tartja fontosnak. A legrátermettebbeknek a MOME-n tart órákat.

Az elmúlt évtizedben megkapta mindazt az elismerést, amitől az előző rendszer megfosztotta. 2011-ben Kossuth-díjjal, 2018-ban pedig a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. Most októberben pedig szűkebb pátriája is kifejezésre juttathatta a tiszteletét, amikor a MOM Kulturális Központban átadták neki a Hegyvidék Díszpolgára kitüntetést.