Ágyúszóra ébredtek – Görgei Artúr veszélyes hegyvidéki kalandja

Görgei az 1848-as forradalom egyik legvitatottabb alakja. A szabadságharc bukását követően legalább annyian támadták, mint ahányan rajongtak érte. A szemére vetették, hogy diktátorként egyeduralomra tört, Kossuth Lajos árulással vádolta meg, miközben Klapka György és több száz honvédtiszt szerint a tábornok nem volt hazaáruló. A személyével kapcsolatos viták mind a mai napig sem csitultak el.

Az évtizedek teltével a megítélése is változik, ám fordulatokban gazdag élete a mai napig számos meglepetést tartogat. A történészek még abban sem tudtak megegyezni, hogyan kellene helyesen írni a nevét. Számtalan érvet sorakoztattak fel a Görgey és a Görgei névváltozat mellett is. Érdekesség, hogy a fiatal hadvezér egyik legismertebb portréját a kerületünkben élő Barabás Miklós készítette 1849-ben.

 

Egy fanatikus ellenség

1849. május 4-én katonai szekerek gördültek be a mai Városmajor utca 68. udvarába. Ezen a helyen akkor a Remetéhez címzett vendéglő állt. A személyzete meglepődve figyelte a váratlan vendégeket. Az izgalmuk csak fokozódott, amikor megpillantottak egy fiatal, rövidre nyírt hajú, bajszos, szakállas tábornokot.
 

Gyorsan kiderült, hogy Görgei Artúr fővezér innen fogja irányítani a budai vár felszabadítását. A tavaszi hadjárat óriási terhet helyezett a magyar honvédsereg vállára. Egy vakmerő átkaroló hadművelettel akarták bekeríteni az osztrák csapatokat. Sikerült felmenteni Komáromot, majd május elején – komoly viták után – megkezdődhetett Buda ostroma. Politikai szempontból fontosnak tűnt, hogy felszabaduljon a Duna-parti nagyváros.

Ezzel az osztrákok is tisztában voltak, éppen ezért egy olyan tábornokot neveztek ki a vár parancsnokává, aki bár hazánkban született, lenézte a magyarokat és gyűlölte az árulónak tartott honvédtiszteket. Heinrich Hentzi kilencvenkét ágyúval várta a magyar seregek érkezését, és esze ágában sem volt tárgyalni Görgeivel.

 

Ágyúdörgés a vár felől

A magyar erők ifjú főparancsnoka nehéz helyzetben találta magát, amikor a Remetében megpróbálta megszervezni Buda felszabadítását. Szerette volna elkerülni a felesleges vérontást, ráadásul hírét vette annak, hogy az osztrákok mivel fenyegetőznek: Hentzi kilátásba helyezte, hogy ágyútüzet nyit a védtelen pesti lakosságra. Nem riadt vissza attól, hogy ártatlanokat gyilkoljon, és a magyarok számára értékes remekműveket pusztítson el.

Görgei május negyedikén még nem tudta, hogy ellenfele mennyire elszánt. Üzenetet küldött neki, és tisztességes megadásra szólította fel. Felkínálta a becsületes hadifogság lehetőségét, ami miatt nem eshet csorba Hentzi nevén. A levélben figyelmeztette arra is, hogy ne lövesse a Duna túlpartján lévő fegyvertelen polgárvárost.

Az osztrák tábornok azonban mindent megtett azért, hogy semmivé váljon a békés megegyezés esélye. Ágyúival tüzet nyitatott, és hamarosan lángba borultak a pesti oldalon a gyönyörű, klasszicista épületek. Mivel pedig árulónak tartotta Görgeit, ezért nem úgy bánt vele, mint egy ellenséges főtiszttel, hanem megpróbálta meggyilkolni őt.

 

Menekülés a Remetéből

Görgei Artúr súlyos hibát követett el, amikor megbízott Hentzi jóindulatában. Megadási feltételeit egy osztrák fogolynak adta oda, hogy vigye fel a várba és adja oda Hentzinek. Adalbert Stefan hadnagy elárulta az osztrákoknak, hogy Görgei itt van a mai Városmajor utcában. Hentzi azt a parancsot adta, hogy a tüzérei a vár faláról szegezzék ágyúikat a Remetéhez címzett fogadóra. 

Ezzel kettős célja volt. Meg akarta ölni a magyarok főparancsnokát, vagy ha ez nem sikerül, legalább annyira fel akarta dühíteni Görgeit, hogy az már ne is próbálkozzon a további tárgyalásokkal. A vendéglő személyzete és vendégei döbbenten figyeltek fel az ágyúdörgésre. Volt, aki akkor pattant ki az ágyából, amikor célba találtak a Nándor-bástyán álló ágyúk golyói. Tűzbe és füstbe borult a környék.

 

Egy sokoldalú, bölcs férfiú

Az osztrák kísérlet nem járt eredménnyel, Görgei életben maradt, és a vezérkart átvezette a Zugligetbe. Május 21-én a honvédek kitűzhették a magyar zászlót a felszabadított vár bástyáira. 

A vendéglő helyén álló épület falára 1927-ben került fel Görgei emléktáblája. A második világháború során eltűnt, és egészen az idei évig nem pótolták. Ennek az volt az oka, hogy 1945 után a rendszer Kossuthot tekintette a forradalom hősének, Görgeit pedig árulónak bélyegezték, ezt azonban semmi sem bizonyítja. Görgei minden tőle telhetőt megtett a győzelem érdekében.

Kevesen tudják róla, hogy eredetileg tanár szeretett volna lenni, és csak az apja parancsára lépett katonai pályára. A prágai egyetemen tanult vegyészetet, és bekerült a korszak legjobb európai szakemberei közé. A kémia professzoraként szeretett volna Magyarországon dolgozni. Ám amikor hírét vette, hogy a hazának képzett katonatisztekre van szüksége, elköszönt ifjú feleségétől, és a birtokáról felutazott Pestre. Önként jelentkezett fegyveres szolgálatra.

Eötvös József közoktatásügyi miniszter arra biztatta Görgeit, hogy segítsen legyőzni az osztrákokat, mert a győzelem után teljesülhet a nagy álma, és a kémia professzora lehet. A forradalom és a szabadságharc azonban közbeszólt, és sosem taníthatta katedráról a diákokat. A szabadságharc kiemelkedő vezetője végül kilencvennyolc éves korában, hazai földön hunyt el.