Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2021-01-22

A musttal töltött koporsó – kissvábhegyi kuriózumok

A musttal töltött koporsó – kissvábhegyi kuriózumok

Hetven éve, 1951-ben egy rendkívül érdekes régészeti leletre bukkantak az Istenhegyi úton. A római korból származó kőkoporsó nemcsak azt mutatja, hogy milyen ősi földön élünk, de sok mindent elárul arról is, ahogy a kereszténység gyökeret eresztett a Kárpát-medencében. 


Múzeumaink izgalmas képet mutatnak hazánk múltjáról. A Kárpát-medence a legősibb idők óta otthonul szolgált az itt megtelepedő kis közösségek, törzsek, törzsszövetségek és népek számára. Budán különösen sok izgalmas és értékes emléket rejt a föld mélye, hiszen itt évezredek óta szinte megszakítás nélkül éltek emberek.
 
Harcias múlt

Igaz ez kerületünk egyik kisebb városrészére, a Kissvábhegyre is. Bár a 18. században itt is megtelepedtek a német származású gazdák, a városrésznek nevet kölcsönző Kis-Sváb-hegy nem róluk kapta a nevét, hanem azokról a svábföldi tüzérekről, akik innen ágyúzva segítettek Budát felszabadítani a török uralom alól. 1945 után ez a környék sem kerülhette el a névváltoztatást. A Kis-Sváb-hegy neve évtizedeken át Martinovics-hegy volt. 

A városrész történetében máskor is fontos szerep jutott a tüzérségnek. 1849 tavaszán már nem a török ellen harcoltunk, hanem az osztrákoktól kellett visszaszerezni a budai várat. Itt a környéken helyezték el azt a hat ágyút, amivel a magyar tüzérek megpróbáltak réseket ütni a várfalon, hogy a piros-fehér-zöld zászló alatt rohamra induló honvédek be tudjanak törni a várba.
Utoljára a második világháború során dörögtek itt ágyuk. A Budapestet támadó bombázók nem repülhettek be büntetlenül a főváros fölé, mert jó néhány légvédelmi löveg óvta honfitársaink életét. Az egyik lövegállást éppen itt, Budapest talán legszebb panorámájú helyén alakították ki.
 
A kereszténység hajnala

Manapság az Aquincumi Múzeumban tekinthetjük meg azt a latin feliratos római koporsót, amit hetven évvel ezelőtt találtak Kissvábhegyen. Az Örök Város légiói az Kr. u. 1. század második felében foglalták el a mai Dunántúlt. Akkoriban kelta törzsek éltek a Duna partján, így a mai Buda helyén is. A rómaiak az egyik törzs központjában alakították ki Pannonia tartomány újdonsült központját, Aquincum városát.

A második világháborút követően nagyszabású helyreállítási munkálatok kezdődtek a fővárosban, és rengeteg új házat is építettek. A földmunkák során előkerültek a 2000 éves történelmi emlékek, és kiderült, milyen jelentős civilizációs központ létezett közvetlen szomszédságukban.

A rómaiak érkezését követően a környék gyors fejlődésnek indult. Nemcsak katonák telepedtek meg itt, de kereskedők és civilek is érkeztek. A Duna átkelőhelyei a kereskedelem szempontjából is nagyon fontosak voltak. A folyótól keletre élő barbárokkal gyakran jó üzlet volt kereskedni. A légióstábor környékén hamar kialakult a civilek városa. A leletek elárulták, hogy az itt élők elég gazdagok voltak ahhoz, hogy drága külföldi árukat, Itália, Gallia és a Rajna-vidék terményeit is meg tudták vásárolni maguknak.

A hódítok természetesen magukkal hozták Róma isteneit is. A Kr. u. 2. században azonban valami megváltozott. Lassan hazánk földjére is eljutott az új vallás, a kereszténység. Az Istenhegyi úton talált koporsó is ennek a szép bizonyítéka. A pogány rómaiak ugyanis a kezdeti évszázadaik során nem koporsóba temetkeztek, hanem elégették a halottakat. A hamut és a csontmaradványokat urnába vagy sekély sírba tették. E fölé került az oltár vagy valamilyen sírkő. Itália számos hagyományával együtt ezt is elhozták Pannoniába. 

Ahogy azonban a kereszténység meghódította a birodalmat, átalakultak a túlvilágról szóló elképzelések is. Már nem csupán az elhunytak emlékét akarták megőrizni a rokonok, hanem megpróbálták épségben megtartani a holttestet. Sok olyan nép létezett, amely azért hamvasztotta el a holttestet, mert úgy vélte, hogy a halál egyszeri és visszavonhatatlan. A kereszténység viszont egészen más nézeteket hozott magával. Krisztus hívei hittek a feltámadásban, és abban, hogy az elhunytak egykori testüket visszakapva kezdhetnek új életbe az ítélet napját követően. A régi és az új hit még jó darabig egymás mellett élt. A temetkezéses sírok azonban fokozatosan kiszorították a hamvasztóurnákat, ahogy a lakosság szélesebb körben is elfogadta a kereszténységet.
 
Új idők, új népek

A települések kialakításakor a rómaiak ragaszkodtak ahhoz, hogy a temetők a városfalakon kívül legyenek. Ez történt Aquincumban is.

Közben persze nemcsak a város nőtt meg, de sok gazdag polgár vásárolt magának földbirtokot, szőlőhegyet vagy éppen nyaralót, többek között a mai XII. kerület területén. Így történhetett meg, hogy a Duna-parti nagyvárostól viszonylag távolabb is római kori leletekre bukkanhattunk.

A kissvábhegyi koporsó azonban nem rejtőzködhetett háborítatlanul a 20. századig a földben. Valamikor a török kiűzését követő időszakban földművesek bukkantak rá. Nem jöttek rá, hogy mit találtak, viszont nagyon örültek, mert a kőláda sérülten is nagyon hasznosnak bizonyult. Tisztára sikálták, és mivel bortermeléssel foglalkoztak, fel is használták. Ki tudja, hány nemzedéken keresztül sajtolták a kőládában a szőlőből a mustot? 

Ha észre is vették rajta a belevésett betűket, azt valószínűleg nem mutatták meg írástudónak, mert – jogosan – tarthattak attól, hogy az „urak” elveszik tőlük e hasznos sajtolótálat. 
Nem tudhatjuk, hogy a rómaiak kőkoporsója mikor került vissza a föld alá. A 20. század derekán az építkezők nem voltak olyan félénkek, mint az évszázadokkal korábban élt szőlősgazdák, ezért a leletet megmutatták a szakembereknek. Így az bekerült a múzeumba, és jó néhány ősi emlék társaságában várja a múltunk iránt érdeklődőket.

Ajánló
Ajánló
Egy élet a magyar irodalom szolgálatában – Lengyel Balázs hegyvidéki író

Egy élet a magyar irodalom szolgálatában – Lengyel Balázs hegyvidéki író

A Királyhágó utcában sétálva az 5/b ház falán két nagyon érdekes mondatot olvashatunk:...

Régi farsangok hangulata és a Hegyvidék

Régi farsangok hangulata és a Hegyvidék

A farsang az álarcosbálok, ünnepségek, táncok, valamint a télbúcsúztatás és a...

Folyóra magyar! – Kenessey Albert hajóskapitány

Folyóra magyar! – Kenessey Albert hajóskapitány

Nem sokkal az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc előtt rengetegen hallották meg...