Folyóra magyar! – Kenessey Albert hajóskapitány

A Farkasréti temető a főváros egyik legszebb, nyugalmat és méltóságot sugárzó helye. A sírok között elsétálva feltűnik, hogy milyen sok jól ismert személyiség nyugszik itt. A temető olyan, mint egy történelmi panoptikum. Számos név visszaköszön középiskolai tanulmányaink történelemóráiról. A temető sok titkot őriz: előfordulhat, hogy a sírkövek felirata felkelti az érdeklődésünket. Utánanézünk annak, hogy kik alusszák ott örök álmukat, közben izgalmas, új dolgokat tudhatunk meg a történelem jól ismert fejezeteiről.

 

A tenger vonzásában

Kenessey Albert 1828. február 4-én született Gerjenben, egy apró községben, a Duna partján. Az itt élők életében mindig is fontos szerepet játszott a hatalmas folyam és a rajta úszó hajók. A falu már a mohácsi vész előtt is fontos átkelőhely volt. A víz egyszerre jelentett áldást és átkot: az áradások gyakran sodorták veszélybe a gerjeniek életét, ám sokan éltek közülük halászatból, hajózásból és a komp is szép jövedelmet hozott.

A napóleoni háborúk után hazánk elindult a fejlődés útján. Széchenyi István úgy vélte, a közlekedés korszerűsítése nélkül elképzelhetetlen, hogy Magyarország megőrizze helyét az európai hatalmak között. A tudós arisztokrata hatalmas munkába kezdett. Nem csupán a Lánchidat köszönhetjük neki, de hatalmas erőfeszítést tett a hazai hajógyártás megteremtése érdekében is. Elérte, hogy a Balatonon megjelenjenek a gőzhajók, árvízmentessé tette a Tisza vidékét, szabályozta a Vaskaput és támogatta mindazokat a fiatalokat, akiket érdekeltek a hajózással kapcsolatos új lehetőségek. 

Kenessey Albert már gyermekként elsajátította a folyami hajózás minden mesterfogását. Ekkoriban azonban még senki sem gondolta, hogy egyszer a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a hazai hajózási szakirodalom megteremtője és a korszerű halgazdálkodás egyik legnagyobb szakértője lesz.

A negyvenes évek legelején ezek a szakterületek gyakorlatilag még nem is léteztek, így a kis Albert is inkább olyan pálya iránt érdeklődött, mint a legtöbb hasonló korú nemesi vagy tehetős polgári származású ifjú.

Gyönkön érettségizett a református gimnáziumban, majd hasonlóan Petőfi Sándorhoz, Eötvös Károlyhoz és Jókai Mórhoz, egy darabig a pápai kollégiumban tanult.

Innen az útja Debrecenbe vezetett, ahol jogtudományt és bölcsészetet tanult.

 

A forradalom árnyékában 

1846-ban Kossuth Lajos izgalmas cikket írt a hajózásról a Hetilapban. Ebben szólította fel honfitársainkat arra, hogy a tengerhez fordulva kapcsolódjanak be a világkereskedelem vérkeringésébe, és ne hagyják, hogy Magyarország az európai fejlődés perifériájára szoruljon. Kenessey Albert eleget tett Kossuth felhívásának. Fiume városában működött a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia. A gerjeni fiatalember ide iratkozott be. Már nem paragrafusokat tanult, hanem térképészetet, hullámtant és navigációt. 1847-ben sikeresen lediplomázott, és kereskedelmi tisztként útra kelhetett, hogy megismerje a nagyvilágot. A Giovannino R. vitorláson bejárta a Földközi-tenger tájait és eljutott a Fekete-tengerre is. 

Széchenyi István is felfigyelt a tehetséges ifjú hajósra, akit pártfogásába vett, és elérte, hogy Albert harmadkapitányként átkerüljön egy osztrák hajóra. Minden jel arra utalt, hogy a tehetséges ifjúra szép pályafutás vár. Körbehajózhatja az egész világot és távoli egzotikus szigeteken élhet át izgalmas kalandokat. 

A történelem azonban választás elé állította. 1848 tavaszán kitört a magyar forradalom és a hazának megbízható tisztekre volt szüksége. Albert úgy döntött, a nagyvilág csábítása, az egzotikus tájak helyett Magyarországot választja, és hazatért.

 

Tűz a víz fölött

A szabadságharc csatáiról sokat tanultunk a középiskolában. Filmek és regények szólnak a legfontosabb eseményekről, ám arról kevesen tudnak, hogy a magyar nemzetet védő fegyveres erőknek megvolt a maguk kicsiny, de ütőképes hadiflottája is.

Kenessey Albert ennek az egyik hajóján, a Mészáros hadigőzösön szolgált. Nagy szükség volt rá, mivel az ország déli részein fellázadtak a szerbek, akik veszélyt jelentettek a Dráva és a Duna vidékén. Az itt küzdő honvédek számára komoly segítséget jelentett, hogy a Mészáros elindult a megsegítésükre. Tizenkét ágyút helyeztek el a fedélzetén, és 113-an szolgáltak rajta, közöttük egy tábori lelkész és több orvos is. Érdekes, hogy a hajó gépészét ekkor még erőművésznek hívták. 

A fiatalember húszévesen a hazai fegyveres erők legkorszerűbb és legütőképesebb egységét irányította. Palánka térségében összecsapott a szerbekkel, a Dráva-közben pedig vereséget mért a horvátokra is. Sikerült megakadályoznia, hogy Jellasics serege átkeljen a Dunán és megtámadja Pestet. Az utolsó fontos bevetése egy titkos küldetés volt: Kossuth Lajost vitték el Győrbe.

 

Fáradhatatlan szorgalommal 

A szabadságharc után Kenessey hadifogságba került, és három évvel később szállhatott újra hajóra. A Balatonon irányította a Kisfaludy gőzöst. Nemcsak hajósként tevékenykedett, de komoly tudományos munkába is kezdett. Hamarosan a folyami közlekedés, valamint a Kárpát-medence vízrajzának legjobb szakértőjének számított. A kiegyezéskor megnyílt előtte az államigazgatás addig bezárt kapuja. 1868-ban már ő volt Magyarország hajózási felügyelője, öt évvel később pedig főfelügyelővé léptették elő.

Iskolát alapított kormányosok és kapitányok képzésére, és feldolgozta a magyarországi hajózás történetét is. 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Óriási lelkesedéssel dolgozott, élete utolsó napjaiban is a hajózást akarta fejleszteni. 1879-ben akkor hunyt el, amikor az új Száva-híd építését készítette elő. Kerületünkben, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a honvédtisztből lett tudóst.