Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2021-02-09

Egy élet a magyar irodalom szolgálatában – Lengyel Balázs hegyvidéki író

Egy élet a magyar irodalom szolgálatában – Lengyel Balázs hegyvidéki író

A Királyhágó utcában sétálva az 5/b ház falán két nagyon érdekes mondatot olvashatunk: „Ki kell mondani a szót, még ha veszélyes, kényelmetlen és pillanatnyilag hatástalan is. Aki küldött, nem tehet mást.” E gondolatot a kerületünkben élő Széchenyi-díjas író, kritikus és esszéista hagyta ránk útmutatásul. Az élete jól mutatja, hogy saját maga is megpróbált eleget tenni e célkitűzésnek.


Lengyel Balázs hegyvidéki író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja 2007. február 22-én hunyt el. Életének jelentős részét itt töltötte a szomszédságunkban, a Királyhágó utcában. Számos fontos műve is az ottani lakásában született meg.

Nem volt könnyű élete. Egy olyan korszakban született, amikor széthullott a régi világ, és a szüleinek számtalan honfitársunkkal együtt a semmiből kellett mindent újrateremtenie azt. A második világháborúban katonaként szolgált, szovjet hadifogságba került, majd hazatérése után sem számíthatott sok jóra. Szembekerült az ország új vezetésével és az 1956-os forradalmat követően politikai fogolyként börtönbe zárták. 

Mindezen megpróbáltatások ellenére sem tette le a fegyvert. Talpon maradt, és elszántan küzdött, hogy művei eljuthassanak a magyar fiatalokhoz. Nemzedékek nőttek fel az olyan, számtalanszor kiadott klasszikus könyvein, mint A szebeni fiúk, az Ezüstgaras vagy A török világ Magyarországon
 
Viharos fiatalság 

Lengyel Balázs 1918-ban született Budapesten. Szinte az egész életét a magyar fővárosban töltötte el. 1936-ban érettségizett a Református Gimnáziumban. A tehetséges fiatalember egyetemre ment és jogot tanult. Bár sikerült diplomát szereznie, az élet egészen más pályára sodorta. A második világháború előestéjén pezsgett az irodalmi élet a fővárosi egyetemeken. Lengyel Balázs személyesen is megismerhette a korszak számos kimagasló személyiségét.

Megbarátkozott Szabó Zoltán falukutatóval, és jó barátja lett Bibó Istvánnak is. A népi írók közül sokan úgy vélték, hogy a nácizmus előretörése komolyan veszélyezteti a magyarság érdekeit. Debreceni és budapesti egyetemisták, gondolkodók is csatlakoztak hozzájuk. A hatóságok persze nem nézték jó szemmel az értelmiségiek mozgolódását, rájuk szállt a rendőrség, és a Márciusi Front sok vezetőjét, valamint a hozzájuk csatlakozó gondolkodókat bíróság elé állították. Lengyel Balázst azonban nem rémítette meg az, ami Illyés Gyulával, Erdei Ferenccel és Veres Péterrel történt. A tehetséges fiatalember keze nyomát viselte magán a Márciusi Front kiáltványa.

Az életében 1942 jelentette a fordulópontot. Magyarország ekkora már belesodródott a világháborúba. Az addigi pezsgő szellemi élet helyét egyre inkább átvette a csüggedés és az elkeseredettség. A hadszíntéren egyre több katonára volt szükség. Rengeteg diplomást is behívtak. Hamarosan megérkezett Lengyel Balázs behívója is.
 
Vihar és szerelem

A katonai szolgálat nehézségeit csak az enyhítette, hogy megismerkedett egy lenyűgöző fiatal lánnyal. Két éven át udvarolt Nemes Nagy Ágnes költő, műfordítónak, akinek a munkásságát később Kossuth-díjjal ismerték el. Az egykori belvárosi értelmiségiből viharvert katonaember lett.

Már nem olyan irodalmi nagyságokkal folytatott eszmecserét, mint Kassák Lajos, hanem a honvédség tisztjeivel és katonatársaival. Dacára annak, hogy diplomás ember volt, nem tisztként vonultatták be. A Mura-közben szolgálva azonban így is előléptették: előbb szakaszvezető, majd hadapród őrmester lett belőle. E hónapok során csak az jelentett vigaszt számára, hogy szerelme végre igent mondott, Nemes Nagy Ágnes hozzáment feleségül. Lenyűgözte e fiatal nő bátorsága.

Későbbi visszaemlékezései során elmesélte, hogy Ágnes nélkül valószínűleg nem maradhatott volna életben. A háború utolsó éve ugyanis Lengyel Balázs számára is pokoli megpróbáltatásokat tartogatott.

1944 őszén elszökött a katonaságtól. Nem sokkal a szovjet csapatok érkezése előtt sikerült eljutnia Budapestre. Döbbenten látta, hogy a nyilas hatalomátvétel után mi történik a magyar fővárosban. Úgy döntött, hogy segíteni fog a barátainak. Nemes Nagy Ágnes csodálatos harcostársnak és vakmerő segítőnek bizonyult. Közös erővel rengeteg üldözöttet mentettek meg a haláltól.
 
Az új világ érkezése

Nem feledkezett meg régi barátairól, irodalmártársairól. Annak dacára, hogy katonaszökevényként azonnal agyonlövik, ha a nyilasok kezére kerül, megpróbálta megmenteni Szerb Antalt és Sárközi Györgyöt is. 1945-ben sem csökkentek a nehézségei.

A főváros nagyrésze már kikerült a nyilasok uralma alól, ám a katonakorú fiatalkorú férfiakra most már a szovjetek vadásztak. Az író egy ideig sikeresen elkerülte a letartóztatást, ám az utcán orosz fegyveresek fogták közre, és elhurcolták Gödöllőre. Szerencséje volt, megúszta, hogy hadifogolyként a Szovjetunióba szállítsák.

Viszonylag rövid vonatozás után Debrecenben szállhatott le a szerelvényről, majd újra katonai egyenruhát húzott magára. Az új magyar hadseregben szolgált, a leszerelését követően pedig visszatért a fővárosba.

Különös, zűrzavaros évek következtek. Egyértelmű volt, hogy a régi világ már nem létezik, de még nem dőlt el, hogy mi lép a helyébe. Sokan azt gondolták, hogy demokratikus változások jönnek. Lengyel Balázs is közéjük tartozott.

Különféle minisztériumokban dolgozott, majd 1946-ban a feleségével és számos tehetséges fiatal irodalmárral létrehozta az Újhold folyóiratot.

Az új rendszer azonban nem tűrte meg az önálló gondolkodását. Kénytelen volt alkalmi munkákból és ifjúsági regények megírásából eltartani magát. 1957-ben börtönbe került, majd egy évvel később elvált Nemes Nagy Ágnestől. A szerelmük elmúlt, de a barátságuk megmaradt. A 70-es évek végétől megkapta azt az elismertséget, amire évtizedeken át hiába várt: József Attila-díjjal tüntették ki.

A rendszerváltást követően Széchenyi-díjat kapott az életművéért, többek között az irodalomszervezői munkásságáért. 1997-ben bekerült a Világ Igazai közé. Ezzel ismerték el, hogy 1944 végén ártatlanok életét mentette meg, 2003-ban pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2007. február 22-én hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra a Hegyvidék nagy íróját. 

Ajánló
Ajánló
Régi farsangok hangulata és a Hegyvidék

Régi farsangok hangulata és a Hegyvidék

A farsang az álarcosbálok, ünnepségek, táncok, valamint a télbúcsúztatás és a...

Folyóra magyar! – Kenessey Albert hajóskapitány

Folyóra magyar! – Kenessey Albert hajóskapitány

Nem sokkal az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc előtt rengetegen hallották meg...

Síugrás az egykori Normafán

Síugrás az egykori Normafán

Habár a síugrás nem tartozik a tipikus magyar sportok közé, ma már szinte hihetetlennek...