Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2021-04-01

A remény gyermeke – Rudolf trónörökös és a magyarok

A remény gyermeke – Rudolf trónörökös és a magyarok

Ferenc József császár fia, Rudolf főherceg a Habsburg Birodalom legsúlyosabb órájában Magyarországon, mégpedig a Hegyvidéken talált menedékre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalember, édesanyjához hasonlóan, kedvelje a magyarokat, és fontos szerepet szánjon nekik, amikor a birodalom jövőjén gondolkozott. Honfitársaink abban reménykedtek, hogy sokkal jobb király lesz belőle, mint a forradalmunkat eltipró apjából. 


Százötven évvel ezelőtt Magyarországról egy titokzatos vendég érkezett Bécsbe. Az 1848-as forradalom harcosaival vállvetve küzdő elszánt hazafi egykor részt vett a komáromi vár védelmében, ott volt a schwechati csatában, Budán pedig tanúja volt a vár ostromának.

A szabadságharc bukását követően üldözték, évekig bujkált, majd kénytelen volt külföldre menekülni. Sokáig a Habsburgok engesztelhetetlen ellenfelének tartották Rónay Jácintot. Nem sokkal később keresztülment a császári palota kapuján, és Erzsébet királyné lakosztálya felé tartott. Megfelelő papírok voltak nála, ezért az őrök beengedték.
 
Az egykori emigráns nem azért ment, hogy bosszút álljon vagy merényletet kövessen el az uralkodó család gyermekei ellen. Nem akarta bántani Rudolf herceget, az a szándék vezérelte, hogy a leendő magyar király erősebb, elszántabb legyen és jobban megismerhesse a magyarokat.

A bencés szerzetest Andrássy Gyula gróf ajánlotta Erzsébet királynőnek. Úgy vélte, hogy az egykori szabadságharcos lesz a legmegfelelőbb tanár és útmutató a trónörökösnek.
 
Nehéz gyermekkor

Rudolf hercegnek nagy szüksége volt egy megbízható tanárra. Ferenc József egyetlen fiának már kisgyermekként sem volt könnyű az élete. Születését nagy remények övezték. Magyarországon sokan bíztak abban, hogy ez a gyermek elhozza a változást, és véget ér az osztrák zsarnokság.

Ezt jelképezte a Rudolf név betűiből összerakott „fordul” szó. Kezdetben azonban úgy tűnt, erre semmi esély, mert a kisfiút Zsófia főhercegné, vagyis a nagyanyja vette magához. Keményen bánt a fiúval, mert azt akarta, hogy olyan legyen, mint Ferenc József, ne pedig annyira érzékeny, mint az anyja, akit Zsófia szívből utált.

A gyenge gyermeket úgy próbálták meg kiképezni, mint egy katonát. Szerető anyja kétségbeesve látta, hogy tönkreteszik a fiát. A nehéz helyzetből a poroszok támadása jelentette a kiútat. 1866-ban a királynő gyermekeivel együtt Magyarországra menekült, mert az osztrák hadsereg vereséget szenvedett, így Bécsben nem tudták volna megvédeni. A váratlan „hegyvidéki nyaralás” jót tett Rudolf hercegnek. Kiszabadult a bécsi bezártságból, sokat játszhatott a jó levegőjű hegyek között, így visszatért az életkedve, megerősödött és helyreállt a lelki nyugalma. Mivel a magyarok nagyon barátságosan bántak vele, ezért a kiskamasz megkedvelte őket.
 
Koronás lázadó

Édesanyja fontosnak tartotta, hogy legyen magyar tanára is. 1871-ben így osztották be mellé az egykori 1848-as szabadságharcost, Rónay Jácint püspököt. Rudolf nemcsak a tananyagot sajátította el tőle, de megismerte Rónay haladó nézeteit is. A püspök mélységesen tisztelt egy korábbi Habsburg uralkodót, a felvilágosult II. Józsefet. Úgy vélte, a birodalom akkor lehet erős, ha a nép császára vezeti, az uralkodó elutasítja az arisztokraták tétlenségét és a művelt polgárságra támaszkodik.

Erzsébet királyné annyira elégedett volt a munkájával, hogy rábízta Mária Valéria főhercegnő oktatását. Bár ennyire közel került az uralkodói családhoz, továbbra is hűségesen kitartott a magyar hazafiak mellett. 1876-ban ápolta a haldokló Deák Ferencet, és ő adta fel neki az utolsó kenetet. 

Közben Rudolf betöltötte a tizennyolcadik életévét, ám csalódottan tapasztalta, hogy a császári udvarban nem veszik komolyan. Nem kapott jelentős feladatokat, ezért a maga módján megpróbált szembefordulni a környezetével. Nézeteit álnéven meg is írta. Jól látta, milyen veszélyt jelentett hazájára, ha elkötelezik magukat a németek mellett. 

Nem felejtette el, hogy milyen jól érezte magát Magyarországon. Rokonszenvesnek tartotta az ottani Szabadelvű Pártot. Nem támogatta azonban hazánk függetlenségét, mert szerette volna az országot bent tartani a birodalomban, viszont igyekezett védeni a magyarokat például az ellenünk fellépő más nemzetiségekkel szemben. Már korán felismerte, hogy a magyarok nincsenek többségben a saját országukban, ezért a veszély fenyegeti őket, hogy a Monarchiából kiválva a szomszédos népek szétszaggatják hazánkat. Nagyra tartotta Tisza Kálmán politikáját. Úgy vélte, ő a birodalom egyik legtehetségesebb politikusa. Az érdekében hajlandó volt szembeszállni az osztrák miniszterekkel is.
 
A bukás árnyékában

Harmincéves korára Rudolf eltávolodott az apjától és Ferenc József politikájától. Ellenszenvesnek találta a német szövetséget, és erősen nyomasztotta, hogy a birodalom belekeveredhet egy nagy európai háborúba. Az apja még azt sem engedte meg neki, hogy egyetemre járjon, így a tudására a magántanáraitól és az újságokból tett szert.

Imádott vadászni, és megbarátkozott a híres Afrika-kutató Teleki Sámuel gróffal, aki a trónörökösről nevezte el a Rudolf-tavat. Az osztrákok helyett inkább magyar főurakkal szerette az erdőt járni, és még Jókai Mórral is beszélgetett a vadászat fortélyairól. Erdélyben egy alkalommal életveszélybe került, mert megtámadta egy megsebzett medve. 

Élete utolsó éveire egyre inkább elkeseredetté vált. Gyakran indultak gyűlöletkampányok ellene. A feleségétől és az apjától egyaránt eltávolodva csinos szeretők karjában keresett menedéket. Az utolsó ilyen kapcsolata tragédiával végződött. 1889-ben már csak a holttestét találták meg Maria von Vetsera bárónő mellett. Valószínűleg mindketten öngyilkosságot követtek el.

Rudolf halála megrázta az egész birodalmat. A magyarok meggyászolták és elkeseredve látták, hogy trónörökösként a hazánkban népszerűtlen Ferenc Ferdinánd került a helyére. Elképzelhető, hogy ha Rudolf erősebb, és örökli apjától a trónt, akkor békésebb jövő és kevesebb megpróbáltatás várt volna Ausztriára és Magyarországra. Így azonban a birodalom és benne a történelmi Magyarország megállíthatatlanul sodródni kezdett az első világháború, majd Trianon felé.

Ajánló
Ajánló
Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna, a magyar operett világának egyik legfényesebb csillaga. Eredeti nevén Hügel...

Az értékek és a hagyományok őre – kerületünk új díszpolgára, Skardelli György

Az értékek és a hagyományok őre – kerületünk új díszpolgára, Skardelli György

Egy izgalmas és meghitt hangulatú ünnepségre került sor a MOM Kulturális Központban szeptember...

Színészkirály a szomszédunk – Rózsahegyi Kálmán a Hegyvidéken

Színészkirály a szomszédunk – Rózsahegyi Kálmán a Hegyvidéken

A múlt században majdnem egy emberöltőn át élt a kerületünkben egy tehetséges színész, a Nemzeti...