Menü
Hegyvidéki történetek

 2017-07-26

Velünk élő történelem – A páratlan zenész

Velünk élő történelem – A páratlan zenész

Sorozatunk előző részében végigsétáltunk a nagy múltú Maros utcán. Képzeletben menjünk most tovább a 29-es számú ház elé. Az épület falát Rácz Edit műve díszíti. Nem egyszerű emléktábla, hanem egy igazi féldombormű. Az erre sétálók tudtára adja, hogy ebben a házban született 1912-ben a világhírű karmester, zongoraművész és zeneigazgató, Sir Georg Solti, vagyis a nagyszerű Solti György.

A majdani világhírű zeneszerző Stern Móricz és Rosenbaum Teréz második gyermekeként látta meg a napvilágot. Rokonai közé tartozott többek között Moholy-Nagy László. Édesapja a Stern helyett a Solti nevet adta a gyermekeinek. Az édesanya fedezte fel, hogy a kis Gyurinak milyen szép hangja és jó hallása van. A gyermeket azonban a foci érdekelte, így csak Teréz erős rábeszélésére volt hajlandó zongoraórákra járni. Fél évig bírta, aztán a kották gyakorlása helyett visszatért a labdarúgó pályára. 
 
Csodálatos tanítók

Az önérzete hatására fordult újra a muzsika felé. Az iskolában rájött, hogy sokkal szebben tud zongorázni, mint az énekórákon kísérő diáktársa. Sikeresen felvételizett Magyarország egyik legjelentősebb zenei intézetébe, a Fodor Zeneiskolába. Utána hat évig tanult a Zeneakadémián. Itt ismerte meg Fischer Annie-t.
Az osztályukat hamarosan Bartók Bélára bízták. Solti diplomamunkaként írt egy vonósnégyest, viszont a későbbiekben már nem foglalkozott zeneszerzéssel. Az Akadémián Weiner Leó mellett Dohnányi Ernő is tanította. Mivel szeretett volna kiváló karmester lenni, ezért az államvizsgái után az Operaházban vállalt munkát. 
 
A nácizmus árnyékában

Pályája 1932 októberében vett nagy fordulatot, amikor Karlsruhéban egy német nyelvű operával, Wagner Lohengrinjével kellett dolgoznia. A helyi nácik már Hitler hatalomra jutása előtt támadták Soltit, és elérték, hogy visszatérjen Magyarországra. 
Solti 1936-ban Salzburgban meghallgathatta Arturo Toscaninit. A világháború árnyékából azonban nem tudott kikerülni. Nehéz idők következtek, egyre keserűbb évek. 1939-ben elbocsájtották az Operaházból. Stockholmban, majd Svájcban próbált menedéket találni. Ez utóbbi helyen újra találkozott Toscaninivel. Úgy döntött, hogy nem tér vissza Budapestre, hanem külföldön marad. A svájci emigráció 1946-ig tartott. 
 
Az újrakezdés

Egykori osztálytársa, Kilényi Eduárd amerikai katonatisztként szolgált Münchenben. Maga mellé hívta a tehetséges zenészt, akinek sikerült újjászerveznie a Bajor Állami Operaházat. A német nagyvárosban sikeres évek vártak Soltira. 1951-ben már a salzburgi Ünnepi Játékokon is vezényelhetett.
Pályafutása következő állomása a frankfurti opera volt. Itt ismerte meg Thomas Mannt, Herman Hessét és Adornót. Eljutott az Egyesült Államokba is. Számos helyen, például a napfényes és békés Kaliforniában tartott hangversenyeket. Chicagóban ugyanúgy páratlan sikereket aratott, mint Párizsban.
 
Hazatérés a szülőföldre

A következő évtizedek során számos nagyszerű sikert ért el. Összesen 31 Grammy-díjas lemezfelvételen működött közre a legnagyszerűbb művészek társaságában. Angliában hosszú éveken át a Royal Opera főzeneigazgatója volt. Tiszteletbeli lovaggá ütötték, és 1972-ben megkapta a brit állampolgárságot is. Ettől kezdve már nem „csupán” tiszteletbeli lovag, hanem igazi Sir George volt!
A későbbiekben Németországban, az USA-ban és Angliában dolgozott. 1991-ben vonult vissza, ám ezt követően is számos alkalommal lépett fel karmesterként. A következő évben vacsorát adott a tiszteletére Károly walesi herceg. 
 
Élete utolsó felvétele Bartók Cantata Profanája, Weiner Leó 3. szerenádja és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa volt. 1997-ben hunyt el. Az volt a kívánsága, hogy magyar földben helyezzék végső nyugalomra. Örök álmát kerületünkben, a Farkasréti temetőben alussza. 
A Solti Alapítvány pedig azzal őrzi a páratlan mester emlékét, hogy tehetséges fiatal zenészeket támogat.
 
A nagyszerű karmester ráadásul mind a mai napig jelen van kerületünk zenei életében. A Hegyvidéken 1968-ban megalapított, országszerte nagy elismertségnek örvendő zeneiskola 1998 óta az ő nevét viseli. Az itt tanuló diákok napjainkban már tizennyolc különféle zenei képzés közül választhatnak. A közeli jövő ifjú tehetségei elsajátíthatják a zongora, az orgona, a gitár, a hegedű, a furulya, a cselló, a nagybőgő, de a harsona, a szaxofon, a klarinét, a fagott, a trombita, az oboa, a kürt és a tuba mesterfogásait. Ezen felül tanulhatnak kamarazenét, szolfézst és zeneirodalmat is. A Hegyvidéki Solti György Zenekar fellépései nélkül szinte elképzelhetetlen volna kerületünk kulturális élete. Visszatérő, nagyok kedves fellépők a MOM Kulturális Központban. Évről-évre nagy várakozás előzi meg a nagy sikert arató Hegyvidéki Újévi Hangversenyt, de a Zenei Világnapi koncertet, mint ahogy a Végzős növendékek koncertjét.

Ajánló