Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2017-11-09

A Hegyvidék - hetvenhét évvel ezelőtt még Mátyás király városként

A Hegyvidék - hetvenhét évvel ezelőtt még Mátyás király városként

Hunyadi Mátyás a magyar történelem egyik legnépszerűbb alakja. Jó oka van annak, hogy személyéhez számtalan legenda, mese kapcsolódik. Szobrai, emlékhelyei megtalálhatók az ország számos pontján, sőt határainkon túl is. Éppen ezért nem nehéz elképzelni, hogy a múlt század harmincas éveinek vége felé mi járhatott a budapesti honatyák fejében, amikor úgy döntöttek, hogy kerületünket a nagy uralkodóról nevezik el.

Nehéz napokat élt át Magyarország, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy hazánk nem nyerheti meg az első világháborút. A következő évek sem hoztak sok jót, a háborús vereséget összeomlás, zűrzavar követte. Megváltozott az ország, és gyökeresen átalakult a főváros, Budapest is. A kezdeti nehézségekkel azonban sikerült megbirkózni, és hazánk lassan, de biztosan talpra állt. Felértékelődött a történelmi múlt, és egyre többen fordultak a letűnt évszázadok felé, hogy ott keressenek követendő példaképeket, olyan alakokat, akik utat mutathatnak a magyar nemzetnek a nehézségekkel teli húszas és harmincas években. Mátyás király nagyon is alkalmas volt arra, hogy reményt adó például szolgáljon az első világháború után nemzedékek számára.

Ősi, mégis fiatal

Különös ellentmondás, hogy a Hegyvidék a magyar főváros egyik legnagyobb történelmi múltra visszatekintő, ám ugyanakkor mégis a viszonylag fiatal kerületei közé tartozik. Közvetlen lakókörnyezetünkben otthonra találtak már a legősibb idők emberei is. A világhírű vértesszőlősi ősember kortársai itt bányásztak kovakövet nálunk, a Denevér-völgyben. Az ókorban sem volt sokáig lakatlan ez a szép vidék. Mielőtt a Budai-hegyekben megjelent a római civilizáció fénye, éltek itt harcos szkíták, és Európa ősi törzsei, a titokzatos kelták is.

A magyar honfoglalást követően békeidőben mindig laktak itt emberek. A Hegyvidék átmenetileg csak akkor néptelenedett el, ha könyörtelen ellenség csapatai, tatárok, törökök perzselték fel a vidéket. A Magyarországot felvirágoztató Mátyás király kedvelte környékünket. Előszeretettel vadászott kerületünk erdeiben, így nem kell csodálkoznunk azon, hogy emlékével ma is számos helyen találkozhatunk a környezetünkben. A nagy király folytatta apja, Hunyadi János elszánt küzdelmét. Nem csupán felszámolta a magyarok széthúzását, de erős országgá kovácsolta össze nemzetünket. Sikerült megállítania még a félelmetes oszmán hódítókat is. A két Hunyadi öröksége olyan erősnek bizonyult, hogy a török csak egy jó nemzedéknyi idővel Mátyás király halála után mert újra ellenünk fordulni. A 17. század végén felszabadult Buda környéke a török uralom alól.

Kisvárosból nagyváros

Ahogy visszatért a béke, mind többen éltek az itteni falvakban, és a környék egyre erősebben kötődött a közeli nagyvároshoz. 1873-ban a honatyák úgy döntöttek, Magyarországnak is olyan fényes fővárosra van szüksége, mint amilyen az Osztrák–Magyar Monarchia másik központja, Bécs. Addig közvetlen szomszédságunkban három város is létezett; Buda és Pest, valamint Óbuda. Ezekből hozták létre az új fővárost, Budapestet. Érdekes volt az akkori szóhasználat. Az egyesítés előtt a Margitsziget Pest vármegye része volt. Budapest ezt a népszerű kirándulóhelyet nem bekebelezte, hanem „kikebeleztette“ a nagyvárost körülölelő megyéből.

Ekkor hozták létre a legelső kerületeket. Pesten hetet jelöltek ki, Budán pedig hármat. Ezek még nem teljesen úgy néztek ki, mint mai utódaik. A Vár, a Tabán és Krisztinaváros az első kerület része volt. A második kerületet Országút és Víziváros alkotta, míg a harmadikat Óbuda és Újlak. A tizenkettedik kerület ekkor még nem létezett. A születésére közel fél évszázadot kellett várni.

77 éve történt

A 20. század hajnalán Budapesten a lakosság száma elérte a háromszázezret, majd az első világháborút követően meghaladta az egymilliót. Az itt kialakuló metropolisz túl nagy volt a régi kerületi beosztás számára, éppen ezért napirendre került egy átfogó közigazgatási reform.
Ebben az időben tombolt a nagy gazdasági válság, amelynek hullámverései hazánkat sem kímélték. A honatyák ennek dacára is elszántan véghezvitték elképzeléseiket. Az addig hatalmas kiterjedésű I. kerületből elkülönítették a XI. és a XII. kerületet. A Hegyvidék ekkor kapta meg Budakeszierdőt.

Az államigazgatás malmai azonban akkoriban meglehetősen lassan őröltek. Tíz éven keresztül nem sok dolog történt azért, hogy közvetlen környezetünk tényleg az önállósodás útjára lépjen. Erre végül hetvenhét hosszú esztendővel ezelőtt, 1940-ben kerülhetett sor. Hivatalosan attól kezdve működik a XII. kerület. Nem a Hegyvidék nevet kapta, hanem Mátyás király városnak hívták.

A Hollós Mátyás Társaság

Az első világháborút követő zűrzavaros időkben komoly erőfeszítések történtek a megújulás, a szellemi újjászületés érdekében. Országszerte számos hazafias és kulturális egyesület, egylet jött létre.

1920-ban budai lokálpatrióták alapították meg a Hollós Mátyás Társaságot. Ennek tagjai elsősorban a főváros budai oldalán élő gondolkodók, tanárok, művészek, tudósok és írók voltak. Sikerült jó kapcsolatot kialakítaniuk az államapparátussal, a minisztériumokkal, de a fővárosi hatóságokkal is. Fontos feladatuknak tekintették a magyar hagyományok ápolását. Hasznos dolgokat javasoltak, bár némelyik elképzelésüket ma már nehéz volna komolyan venni, inkább mosolyt fakasztanának velük.

Ilyen volt az, hogy Magyarország fővárosát ne Budapestnek, hanem történelmi okok miatt Budának hívják. A felvetés nagy vihart kavart, és a Társaság tagjai a gúny céltáblájává váltak a pesti oldalon. Erőfeszítéseik középpontjában Mátyás király emlékezetének megőrzése és megerősítése állt. Felvetették, hogy a Budai Várból el kellene távolítani a Habsburg-házhoz kötődő Savoyai Jenő szobrát, hogy a helyére egy Hunyadi Mátyás dicsőségét megörökítő emlékmű kerüljön.

Az egyesület tagjai nagyon is tisztában voltak azzal, hogy 1930-ban döntés született az új kerületek kialakításáról. Úgy gondolták, hogy a valódi önállóság felé csak megfontolt lassúsággal haladó Hegyvidéknek egy markánsabb, történelmi névre volna szükség. Hazánkban 1938-ban emlékeztek meg Mátyás király megkoronázásának négyszáznyolcvanadik évfordulójára. A Hollós Mátyás Társaság tagjai ezt az évfordulót ragadták meg arra, hogy Budapest székesfőváros közgyűléséhez forduljon. Javaslatuk megértő fülekre talált.

Miért éppen Mátyás király?

A fővárosi honatyák nem sokat haboztak, amikor igent mondtak az előterjesztésre. Mindezt a következőképpen indokolták meg: „Budapest székesfőváros közönsége ezzel a határozattal Hunyadi Mátyás, a legnépszerűbb király, a kiváló katona, államférfi és diplomata emlékét kívánta megörökíteni. Az olasz renaissance műveltségének európai vonatkozásban is kimagasló alakja, korát mindenben megelőzte, többek között abban is, hogy Buda természeti szépségeire is felfigyelt: az ország kormányzásában elfáradt lelkét sokszor pihentette meg a budai hegyekben, ahol nyárilakot is építtetett magának. A székesfőváros közgyűlése hálás kegyelettel őrzi Mátyás király Budához fűződő kapcsolatainak emlékét s a budai hegyeket felölelő XII. közigazgatási kerületet nevével jelöli meg.”

Kezdődik a nagy munka

Magyarország ekkoriban ugyanolyan nehéz helyzetben találta magát, mint amikor ötszáz évvel korábban a nagy király születését megelőző évtizedben volt. Európa lángba borult, és kitört a II. világháború. A fővárosi közgyűlés határozatát lassan, de biztosan sikerült valóra váltani.

A szabályok értelmében egy kerület csakis akkor kezdhette meg hivatalos működését, ha felépül az elöljáróság épülete. A kivitelezéssel járó nagy munkára a neves építész, Henny Ferenc kapott megbízatást. A munkálatok még 1938 őszén vették kezdetüket, ám a sok jó szándék ellenére is csak igen lassan haladtak. Gondot jelentett, hogy a legjobb szakembereket behívták katonának, máskor pedig egészen egyszerűen nem sikerült fuvarosokat szerezni. A háború miatt megdrágultak az építőanyagok. Ez is hátráltatta az elöljáróság székházának befejezését. Hogy Henny Ferenc és munkatársai milyen jó munkát végeztek, arról személyesen is meggyőződhetünk, ha odasétálunk a Böszörményi út 23-25. elé. A Hegyvidéki Polgármesteri Hivatal ugyanis mind a mai napig az egykori elöljáróság épületében működik. 

Bár a kerület ma már nem az ő nevét viseli, emléke ma is elevenen él, és a mai „hegylakók” büszkén és örömmel gondolnak vissza a magyar történelem egyik legnagyobb alakjára, az igazságos Mátyás királyra.

Ajánló
Ajánló
A lefejezett szobor – a magyar tábori vadászok emlékműve a Városmajorban

A lefejezett szobor – a magyar tábori vadászok emlékműve a Városmajorban

Nyolcvan esztendővel ezelőtt megtisztelő feladatot kapott a két világháború közötti...

Főhajtás és emlékezet – elhunyt Szőnyi Erzsébet, kerületünk díszpolgára

Főhajtás és emlékezet – elhunyt Szőnyi Erzsébet, kerületünk díszpolgára

December végén szomorúan értesültünk arról, hogy elhunyt egy nagyszerű magyar...

A Fehér Sas-rend lovagja – Piłsudski marsall és a Hegyvidék

A Fehér Sas-rend lovagja – Piłsudski marsall és a Hegyvidék

A Fehér Sas-rend Lengyelország legmagasabb és legtekintélyesebb kitüntetése. Csakis azok...