Tiszta ég, gyógyító levegő a Normafán és a Budakeszi-erdőben

A Budakeszi-erdő nem csupán a főváros, de talán az egész Budai Tájvédelmi Körzet egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Ősi fái bölcs szerzetesekről, egy kegyes fejedelmi asszonyról, az embertársaikért aggódó arisztokratákról, tudós polihisztorokról és bőkezű királyainkról mesélnek. A terület egész évben várja a látogatóit, akiket őshonos tölgyek és bükkfák fogadnak az 547 hektáros erdőségben. Nem csoda, hogy annak idején Erzsébet királyné, vagyis a szép Sisi is szívesen eljött ide. Télen különösen szépek a mélyzöld színű, varázslatos illatú fenyvesek is. Sudár fáik nem őshonosak a környéken, hanem az ember telepítette ide őket. Szép időben hosszabb útra is indulhatunk. A Gyermekvasútról leszállva rövid idő múlva már a Budakeszi és a Normafa között húzódó Virágvölgyben járhatunk. Meseszép látvány tárul elénk a Diófás-tető vagy a Magaskő csúcsáról. Az erdő könnyen megközelíthető Csillebérc, a Normafa és a János-hegy felől is.

 

A környék spiritualitása már egész korán felkeltette az erre érzékeny emberek figyelmét. A környéken több kegyhely, kápolna és kisebb templom is található. A legszebbek és a legmeghittebbek közé tartozik az Anna-réten a Szent Anna kápolna, az Erzsébet-térdeplő, ahol a magyarokat annyira szerető királyné is imádkozott, és a Mária-kegyhely Makkosmáriánál. Hazánkon keresztül halad a fontos európai zarándokút, a Mária-út egyik szakasza, melynek népszerű állomása Makkosmária, Máriaremete és Csíksomlyó. A közép-európai ökumenikus zarándokútvonal gondolata bő tíz esztendeje merült fel. Az erre járó hívők megismerhetik térségünk értékeit, szépségeit, és sokak szerint ahhoz hasonló spirituális élményben lehet részük, mintha végigmennének a híres El Caminon. A zarándokok Mariazellből útra kelve hatvan napon át gyalogolva eljuthatnak Csíksomlyóba. 

Kerületünkön halad keresztül egy másik fontos, különleges, szent helyekre vezető útvonal is. A spanyolországi El Camino mintájára alakították ki az esztergomi bazilikától Máriagyűdig tartó Magyar Zarándokutat. Az út során megfáradt zarándokok pedig immár hét esztendeje a Mátyás király úti Hegyvidéki Zarándokházban pihenhetnek meg. E jeles helyről és a Magyar Zarándokútról egy külön cikkben fogunk beszámolni.

 

A kolostor árnyékában

Már a középkorban is jártak erre zarándokok. Az erdőn túlról két jelentős útvonalon lehetett eljutni Budára. A helybeliek, a termékeiket a nagyváros piacaira vivő gazdák, de külföldi kalmárok, katonák és királyi futárok is használták az utakat. Egy 1290-es okirat már beszámolt arról, hogy a közelben működik a Szent Lőrincnek felajánlott kápolna. Mivel nem sokan éltek a rengetegben, éppen ezért az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjai, a pálos testvérek a 14. században úgy döntöttek, hogy itt kolostort építenek maguknak.

A budaszentlőrinci központban zavartalanul elmélkedhettek, miközben nem kellett messzire menniük, ha a kötelesség Budára szólította őket. Olyankor azt az utat használták, amelyik a török hódoltság idején a „barátok útja” nevet viseli később, és egészen Fehérvárig el lehet jutni rajta. Hamarosan megkezdődött az építkezés, 1308-tól kezdve pedig itt, a budai erdőkben működött a rend főkolostora. Károly Róbert és Nagy Lajos is bőkezűen támogatta a pálosokat. A közeli erdők a szerzetesek tulajdonába kerültek. Budaszentlőrinc gyorsan híres és népszerű búcsújáró hellyé vált, amiben szerepet játszott az is, hogy itt temették el a híres Remete Szent Pál testét.

A 16. században azonban leáldozott a kolostor szerencséje, a törökök felgyújtották és kirabolták. Szent Pál ereklyéit hiába menekítették át Trencsénbe, ugyanis ott elpusztult egy tűzvészben. Miután hazánk felszabadult a százötven esztendős török uralom alól, nem építették újjá, ám a történészeknek és a régészeknek hála, így is elég sokat tudunk rólamivel ezen szakemberek több nemzedéke dolgozott itt, mégpedig már 1847-től kezdve.

A 19. század végén az erdő a korona uradalomhoz tartozott. Irányítói úgy döntöttek, hogy kivágják a fák egy részét. A Fővárosi Közmunkák Tanácsában ülő városatyák azonban pontosan tudták, milyen nagy értéket jelentenek a közeli természeti kincsek. Megakadályozták a fák elpusztítását, sőt lezárták az utak egy részét, hogy csak gyalog lehessen az erdőbe lépni. Ez a szép táj 1930 óta része a fővárosnak. Korábban Budapest csupán a mai Jánoshegyi útig tartott. 

 

Tiszta ég – jó levegő

1871-ben Konkoly-Thege Miklós (1842-1916), ez a rendkívül széleskörű érdeklődésű, művelt nemes ember a családja birtokán, az észak-magyarországi Ógyallán hozta létre az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfontosabb magán-csillagvizsgálóját. Az igényes tudományos kutatás már a következő esztendőben kezdetét vette. Az obszervatórium legfontosabb műszerét, a 26 cm-es átmérőjű Browning-reflektort is a saját pénzéből vásárolta meg.

1890-ben aztán hivatalosan is elismerték tudományos érdemeit, a Tudományos Akadémia javaslatára kinevezték Konkolyt a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatójává. Az első világháborút követően az értékes műszereket kimentették a megszálló csehszlovák csapatok elől, és az intézmény 1922-től kezdve már nálunk, a Hegyvidéken működött. Az erdő tiszta levegője kiválóan alkalmas az égitestek megfigyelésére. Napjainkban a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézete működik itt.

 

A jó levegőre persze nemcsak az asztronómusok, hanem az orvosok is felfigyeltek. A századforduló kiemelkedő jelentőségű tudósa, Korányi Frigyes tett javaslatot arra, hogy az erdőben kezeljék az akkoriban népbetegségnek számító TBC áldozatait. Batthyányi Lajos gróf elnökletével 1898 tavaszán alakult meg a Budapesti Szegénysorú Tüdőbetegek Szanatóriumi Egyesülete. Tagjai szerették volna megakadályozni a tuberkulózis elterjedését. Tervbe vették egy szanatórium építését a Budakeszi-erdőben.

Az uralkodót, Ferenc Józsefet nem volt nehéz meggyőzni a vállalkozás fontosságáról. Őfelsége adományozta hozzá az építési területet, és azt is megengedte, hogy az új szanatóriumot elhunyt feleségéről nevezzék el. A hazánkban rendkívül népszerű fejedelmi személy, Erzsébet királyné nevét viselő szanatórium 1901-ben nyitotta meg kapuit. A két világháború és számos egyéb megpróbáltatás dacára a létesítmény ma is működik. Napjainkban Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet néven várja a gyógyulásra vágyókat.