Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2018-07-10

Irodalmunk nagyasszonya - Kaffka Margitra emlékezünk 2. rész

Irodalmunk nagyasszonya - Kaffka Margitra emlékezünk 2. rész

A magyar irodalom egyik legnagyobb hatású, modern kérdéseket felvető, és lélektani alapossággal megvizsgáló írónője a fővárosban teljesedhetett ki. Kaffka Margit barátokra és rajongókra tett szert, majd az első világháború előestéjére végre a magánélete is révbe jutott. Úgy tűnt, része lehet végre a megérdemelt boldogságnak. 

Cikkünk első részében áttekintettük Kaffka Margit gyermek- és ifjúkorát, első megpróbáltatásait és korai sikereit. Csatlakozzunk most újra hozzá, amikor elvált asszonyként megpróbálta megvetni a lábát Budapesten. A rendkívül éles szemű írónő figyelmét közben nem kerülte el, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek hazánk vezető rétegei. A vidéki nemesség csak sodródott, nem voltak értékek, amiben megkapaszkodhatott volna. 
 
A nők ábrázolása

Az írónőt egyre jobban érdekelte a körülötte élő nők sorsa. A háború előtti világot gyönyörűen jelenítette meg első nagy regényében. A Színek és éveket, amely 1912-ben jutott el az olvasók kezébe, sokan mind a mai napig Kaffka Margit legfontosabb alkotásának tartják.A regényben sok önéletrajzi elemet találhatunk. Hősnője csak vergődik, és nehéz körülményei miatt gyakran kényszerül kompromisszumokra.  A történetből érződik, hogy Kaffka Margit számára egyaránt fontosak a lassan elhalványuló nemesi hagyományok, valamint az ábrándos, de megható polgári eszmények is.
 
Rendkívül modern témákat is feldolgozott. Nagyon fontosnak tartotta a nők sorsát, és kifejezte igényét az őket megillető méltóság elnyerésére. Lenyűgöző szépséggel, nagy átéléssel ábrázolta az anyákra háruló terheket:

„Mióta csak megszülettem, elfoglaltam és lefogtam egy másik embernek, az anyámnak az egész életét. Mikor még kicsiny voltam, maga öltöztetett, ő fürdetett meg este, és míg el nem aludtam, ruhástul mellém dőlve a kis ágyamba suttogott, mesélt és dalolt nekem. (...) Azt hittem, hogy ő egészen és csupán ennyi, - nincs rajtam kívül más élete, vagy vágya, vagy joga. Énnekem nem maradt adósom soha egy jó szóval, egy karácsonyi aranydióval sem; azt hittem, követelhetem, hogy az én kedvemért ne élje az önmaga életét.”
 
A békeidők szomorú alkonya

Az érzékeny és intelligens asszony figyelmét nem kerülte el, hogy mi történik körülötte. Európa fuldokolni kezdett a háborús uszítás áradatában. Az újságok és a politikusok fennhangon hirdették, hogy elkerülhetetlen a nemzetek közötti nagy leszámolás. Ebben a nehéz időszakban az egyetlen fénysugarat az jelentette, hogy megismerkedett Bauer Ervin biológussal.  
Egy hónappal azt követően, hogy Szarajevóban eldördültek a merénylők végzetes lövései és meghalt Ferenc Ferdinánd trónörökös, Margit kimondta Szegeden a boldogító igent, hiszen megtalálta az igazit:

„Hittel és emberséggel
Első te, kit vállallak,
Kit szívvel, szóval vallak,
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék,
Te édes-kedves társam.”
 
Véget ér a régi világ

Második férje rendkívül művelt, az irodalom iránt rajongó férfi volt. Testvére, Balázs Béla révén pedig megnyíltak az akkoriban elinduló híres irodalmi folyóirat, a Nyugat kapui is. A legkiválóbb hazai költők közössége nagy hatást gyakorolt rá.

Érett asszonyként pontosan tudta, mi a boldog házasság titka:
„A házasságban egy kis ravaszság a fő tudomány, elsiklani a dolgokon, kicsit nyájaskodni, aztán tehetsz, amit akarsz. Nem az a fő, hogy felül maradjunk a szóvitákban, hanem, hogy belsőleg szabadok maradjunk, és simán éljünk". 

Közben azonban a világháború alatt lassan megváltozott a főváros és az ország is. 
Új életkörülményei lehetővé tették, hogy minden figyelmét az irodalomnak szentelje. 1916-ban a Nyugat folyóirat könyvei között adták ki novelláit, majd 1917-ben két regénye is megjelent. Az irodalmat szerető közösség ekkor már pontosan tudta, hogy kicsoda Kaffka Margit. Írásai nagy népszerűségnek örvendtek. Nemcsak szépirodalommal foglalkozott, hanem tankönyveket is írt. Bár költőként is figyelemreméltó műveket hagyott maga után, az utókor elsősorban prózai alkotásait méltatja. Regényei sok ezer olvasónak jelentettek menedéket a világháború szörnyűségei elől. Rajongói meghatódva olvasták a Hangyaboly fejezeteit, amelyekben leírta, hogy milyenek voltak a zárdában eltöltött évei. 

Tisztában volt azzal, milyen sokat fejlődött, változott az évek során: „Én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak."
 
Közelgő tragédia

Ekkor még senki sem sejthette, hogy milyen tragédiát tartogat számára a sors. Nem volt elég, hogy az első világháború feldúlta és szétzilálta a boldog békeévek Európáját, 1918-ban egy új, halálos járvány söpört végig a Földön. Nem volt a csatatereknek egyetlen olyan félelmetes találmánya - géppuska, mérges gáz, harckocsi stb. -, amelyik olyan sok embert ölt volna meg, mint az iszonyatos spanyolnátha. A háborúban megfáradt, kivérzett országokban sok millió új sírhelyet kellett ásni. A fertőzés nem törődött az országhatárokkal, és eljutott Magyarországra is.

Kaffka Margit szerette a Hegyvidék csendes utcáit, a fák ágain daloló madarak énekét, a Budai-hegyek felől fújó friss, jó illatú szellőt. Miközben szorgalmasan dolgozott azon, hogy ifjúkori írásai, és régi, valamint legújabb műveinek válogatott gyűjteménye is megjelenhessen, Budapesten is aratni kezdett a halál.

A járvány a Hegyvidékre is feljutott, és a tehetséges asszony ugyanúgy áldozatául esett, mint a kisfia. A fiatal nőt, akit Ady Endre a magyar irodalom egyik legjelentősebb női alkotójának tartott, 1918-ban a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírján a fehér női alak - Kövesházi Kalmár Elza alkotása - ma is mutatja az idelátogatóknak, hogy itt nyugszik annyi csodálatos regény, vers és novella alkotója. A budapestiek nem felejtették el, Kaffka Margit sírján mindig van friss virág.
 
Kaffka Margit életében kiadott regényei:
Levelek a zárdából (naplóregény, 1905)
Színek és évek (regény, 1912)
Mária évei (regény, 1913)
Állomások (regény, 1917)
Hangyaboly (regény, 1917)
 
Kiadott elbeszéléskötetei:
A gondolkodók és egyéb elbeszélések (elbeszéléskötet, 1906)
Csendes válságok (elbeszéléskötet, 1910)
Csonka regény és novellák (elbeszéléskötet, 1911)
Süppedő talajon (elbeszéléskötet, 1912)
Szent Ildefonso bálja (elbeszéléskötet, 1914)
A révnél (elbeszéléskötet, 1918)
 
Kiadott verskötetei:
Versek (1904)
Tallózó évek (verskötet, 1911)
Utólszor lyrán. Új versek. Anthologia a régebbi versekből (1913)

A fenti kiadványokat, illetve ezekhez hasonló antikvár könyveket talál a Németvölgyi antikvárium kínálatában is.

Ajánló
Ajánló
Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna, a magyar operett világának egyik legfényesebb csillaga. Eredeti nevén Hügel...

Az értékek és a hagyományok őre – kerületünk új díszpolgára, Skardelli György

Az értékek és a hagyományok őre – kerületünk új díszpolgára, Skardelli György

Egy izgalmas és meghitt hangulatú ünnepségre került sor a MOM Kulturális Központban szeptember...

Színészkirály a szomszédunk – Rózsahegyi Kálmán a Hegyvidéken

Színészkirály a szomszédunk – Rózsahegyi Kálmán a Hegyvidéken

A múlt században majdnem egy emberöltőn át élt a kerületünkben egy tehetséges színész, a Nemzeti...