Nemesek a sasok hegyén, ahol a legjobb bort érlelték

1686-ban ágyúdörgéstől volt hangos a budai hegyvidék. A keresztény seregek komoly erőfeszítést tettek arra, hogy a budai Várból kiűzzék a törököket. Magyarország nagy része fölött ekkor már jó másfél évszázada, Nagy Szulejmán kora óta a szultánok lófarkas hadijelvényét lobogtatta a szél. A hódítás kora azonban véget ért, harcosok ezrei sorakoztak a hegyvidéki erdők árnyékában, hogy megostromolják a várat, és felszámolják a hódoltságot.

 

A remény orma

A törökök azonban komoly ellenfélnek bizonyultak. Elszántan ellenálltak a keresztény seregeknek. A felszabadítók tábori kórházaiban egyre több sebesült vitézt ápoltak. A katonák egy része elbizonytalanodott. Lehet, hogy nem tudják legyőzni a törököket? Szükség lett volna valamilyen égi jelre, bíztatásra, amire aztán nem kellett sokáig várniuk.

A mai Sas-hegy felől ugyanis hatalmas szárnyak suhogása hallatszott. Felséges madarak emelkedtek a magasba. A katonák megéljenezték a királyi madarakat. Amikor a sasok átrepültek a lángban álló vár fölött, a felszabadítók már tudták, hogy a sors bíztató jelét kapták. Megújult erővel lendültek rohamra, és a legfontosabb magyar nagyváros hamarosan felszabadult, így lett a Sas-hegy a remény orma. 

 

Ősi idők krónikái

A fenti szép történet mellett a krónikaírók még számos más módon is próbálták megmagyarázni, hogy e népszerű városrész honnan nyerte el a nevét. Van, aki úgy véli, hogy a Sváb-hegy lakói nevezték el a gyönyörű ragadozó madárról a közeli magaslatot. Onnan nézve ugyanis ez a hegy leginkább egy kiterjesztett szárnyú sasmadárra hasonlít.

Ezen a környéken már régóta éltek emberek. Több szerzetesrend is otthonra talált a szomszédságunkban. Az itt élő földművesek és a vadállományra vigyázó erdészek az utakon járva gyakran találkozhattak egyházi személyekkel, barátokkal, papokkal. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy a mai városrész elődjét annakidején Pap-hegy, vagy éppen Barát-hegy néven emlegették az oklevelek készítői.

Egy szép legenda szerint a magaslat oldalában tisztavizű forrás fakadt. Egészséges, jéghideg vize enyhülést adott a nyári forróságban az itt élőknek. Sokan isteni adománynak tekintették az új patakocskát, ezért elnevezték Isten-forrásnak, amely annyira híressé vált, hogy jó darabig kölcsönadta a nevét a magaslatnak is. Akkoriban terjedt el az Isten-hegy név.

 

Nagyszerű tüzes borok

Hunyadi Mátyás királyunk uralkodása a magyar történelem egyik dicsőséges korszaka volt. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, Mátyás és az apja, a törökverő Hunyadi János is nagyon kedvelte a Hegyvidéket. Akkoriban errefele virágzott a szőlőgazdaság. Az egész országban híres volt a tüzes és zamatos sashegyi bor. Előszeretettel itták ezt a királyi udvar vendégei is. A jó bor miatt fellelkesülve egyre több előkelő uraság döntött úgy, hogy földet vesz a Hegyvidéken. A saját birtokaikon megtermelt bor azután bekerülhetett váruk pincéibe.

Olyan sok magyar előkelőség vásárolt szőlőskertet a mai Sas-hegyen, hogy a környéket a budai polgárok már csak Nemesek-hegyeként emlegették. A polgárok egy része német nyelvű volt, így köztük elterjedt az Adelsberg elnevezés is. A török uralom felszámolása után visszatért a régi név. A német Adel, vagyis nemes szó meglehetősen hasonlít az Adler, vagyis sas szóra. Ahogy elhalványult az egykori magyar nemes urak emléke, mind több budai polgár hívta a hegyet Adlersbergnek, vagyis Sas-hegynek.

 

A természet kincsei

Ha az egykori nemes urak szelleme visszatért volna 1880 körül régi birtokaikra, akkor nem is ismert volna rá a környékre. Bizonyára elszörnyedve bámulta volna a pusztítás nyomait. Nem a tatár, nem a török csapott le a Sas-hegyre. Az itteni keményen dolgozó gazdáknak egy sokkal alattomosabb ellenséggel gyűlt meg a bajuk. Egy betegség, a filoxéra emésztette el a gyönyörű szőlőbirtokaikat. Odalett minden, vége szakadt az évszázados hagyományoknak.

A természet ereje azonban csodákra képes. Alig néhány évvel a nagy pusztítás után megjelent a lucerna és a lóhere. Meglepő módon a látszólag kopár hegyoldalon rendkívül sokszínű élővilág alakult ki. Találunk itt olyan növényeket és állatokat, amelyek ősei a mediterrán tájakról költöztek hozzánk. Mások viszont a sztyeppei szél hátán jutottak el ide keletről.

A hegyvidéki polgárok ma is nagy örömmel sétálnak a hegyeken kialakított természetvédelmi területen. Ritka növényeket és érdekes állatokat figyelhetnek meg testközelből. Ha viszont valaki iszonyodik a pókoktól, az nem árt, ha résen van, mert a Sas-hegy különleges élővilágában százhetvennél is több pókfaj talált otthonra.