Menü
Hegyvidéki történetek

 2018-11-19

Szerelem a Svábhegyen – miért veszett össze Petőfi Sándor és Jókai Mór? Második rész

Szerelem a Svábhegyen – miért veszett össze Petőfi Sándor és Jókai Mór? Második rész

1848. március 15-én kitört a magyarok forradalma. Jókai Mór azonban nem csak a szabadságharc tüzében égett: ezen a történelmi napon pillantotta meg álmai asszonyát, és azonnal bele is szeretett. A gyönyörű Laborfalvi Róza viszonozta az érzelmeit, és az életét a majdani nagy íróéhoz kötötte. Számos megpróbáltatás várt kettőjükre, mire kimondhatták a boldogító igent. Szerelmük a Hegyvidék romantikus, titkos zugaiban bontakozott ki. 

Cikkünk első részében elmeséltük, hogyan találkozott Róza és Mór a színpadon. Jókai a heves érzelmektől megrészegülve beszámolt legjobb barátjának, Petőfi Sándornak arról, hogy beleszeretett a szép színésznőbe. A költőnek azonban cseppet sem tetszett ez a váratlan kapcsolat!
 
Úgy vélte, hogy naiv barátját egyszerűen elcsábította egy idősebb, rafinált asszony. Azt gondolta, Mórnak elment az esze, hogy egy nála jóval idősebb nő iránt vágyódik. A szerelmes férfi azonban tántoríthatatlannak bizonyult. Petőfi hiába figyelmeztette, hogy mellesleg milyen veszélyes vetélytársa van. Rózának ugyanis korábban viszonya volt a korszak ünnepelt színészével, az ellenállhatatlannak tartott Lendvay Mártonnal. Gyermeket is szült neki, a kis Benke Rózát. Jókai Mór azonban nem ijedt meg, elengedte a füle mellett Petőfi figyelmeztetését. 
 
Botrány és szakítás

Petőfi a feleségével a Dohány utcában bérelt lakást. Az egyik szobát kiadta albérletbe Jókainak, aki 1848 nyaráig velük együtt lakott. Kevesen tudják, de sem Petőfi, sem Jókai nem kedvelte túlságosan az alkoholt. Esténként tea mellett beszélgettek irodalomról és a függetlenség elnyerésének lehetőségéről. A forradalom erejét jól mutatja, hogy Jókai megváltoztatta a neve helyesírását: a nemesi y helyett már i betűvel írta. Így lett Ásvai Jókay Móricból a halhatatlan emlékű Jókai Mór.

A forradalmat követő hónapok során a két egykori jó barát egyre távolabb került egymástól. Petőfi határozottan ellenezte, hogy Jókai augusztus 29-én feleségül vegye a szép színésznőt. Jókai ekkor már több mint két hónapja elköltözött a Dohány utcából. A költő úgy vélte, barátja érdekében cselekszik, amikor levelet írt Mór anyjának, Pulay Máriának, és figyelmeztette, hogy mire készül a fia. Az író rokonságát felháborította a rangon aluli házasság gondolata, és komoly szemrehányásokat tettek Mórnak. Jókai anyja azonnal Pestre sietett, miután megkapta Petőfi levelét, azonban nem sikerült találkoznia a fiával. 

Komoly nyomozómunkával viszont kiderítette, azért keresi hiába az írót a belvárosban, mert az kedvese társaságában fent éli világát a Svábhegyen. Laborfalvi Róza ugyanis e festői környezetben bérelt nyaralót, ahol zavartalanul fogadhatta ifjú rajongóját. Számtalan szerelmes órát tölthettek a Hegyvidék rejtekében. Pulay Mária kocsiba ült, és elindult fel a Svábhegyre, ám a szerelmespár valahogy értesült a közeledéséről, és sietve elszöktek, így a dühös anya csupán egy üres szerelmi fészket talált. 

Petőfi és Jókai barátsága aztán augusztusban ért véget. A költő jóval radikálisabb forradalmat szeretett volna, amin csúnyán összevesztek közös munkahelyükön, az Életképek folyóiratnál. Petőfi hálátlansággal vádolta meg egykori barátját, és mindörökre szakított vele.

A sors úgy akarta, hogy egy alkalommal még találkozzanak. A honvédseregeknek sikerült felszabadítaniuk Budát, és ezt nagyszabású vacsorával ünnepelték meg. Jókait is felkérték, hogy mondjon beszédet. Az író azokat köszöntötte, akik majd csak ezt követően fognak meghalni a magyar hazáért. Később váratlanul régi jó barátja, Petőfi lépett oda hozzá. Komor tekintettel köszönetet mondott, és e szavakkal búcsúzott el Jókaitól: „Köszönöm, hogy én érettem is ittál”, vagyis Petőfi Sándor ekkor már érezte, hogy meg fog halni a szabadságharc során.

Nehéz idők és szép napok

Sokan meglepődtek, amikor az ünnepelt színésznő hajlandó volt hozzámenni a szinte alig ismert íróhoz. Mind a ketten megmámorosodtak a forradalomtól. Róza őszintén szerette Jókait, és kitartott mellette a forradalom bukását követően is.

Valószínűleg neki köszönhető, hogy az író életben maradt. 1849 karácsonyán sikerült szereznie egy olyan menlevelet, amelyet felmutatva Jókainak nem kellett tartania az osztrák katonáktól. 

A forradalom leverése után a hatóságok 34 magyar irodalmár kivégzését is felvetették. A lelkiismeretes és fáradhatatlan Kossalkó János államügyész azonban megvédte a megvádoltakat, közöttük Jókait is. Az ötvenes évek elején annyira elszegényedtek, hogy zálogházba kellett adni Róza ékszereit és bútorait. 

Az író álnéven egyre többet publikálhatott, és mind fontosabb művekkel örvendeztette meg a hazai olvasókat. Keményen dolgozva alig néhány év leforgása alatt kifizette adósságaikat, és elkezdte ontani magából a sikerkönyveket. Neje pályafutása nem bicsaklott meg a szabadságharcot követően. Egy évtizeddel később már mind a ketten elismert kulturális személyek voltak. Ez nagy segítséget jelentett, amikor ellenfelei többször is támadást indítottak ellene, ám mind befolyásosabb férje segített megvédeni.

Jókai gyönyörű regényeivel meghódította a hazai közönséget. Hamarosan a legnépszerűbb író lett. Ráadásul első magyar íróként elegendő pénzt keresett ahhoz, hogy abból tisztességesen megéljen. 1863-ban azonban a helytartó egy év börtönre ítélte, és megfosztotta nemesi rangjától. Föld alatti börtönének őre, egy osztrák kapitány azonban igen nagyra becsülte, ezért nem tartotta megbilincselve, hanem még azt is megengedte neki, hogy a börtönből kijárjon kirándulni egykori titkos légyottjai helyszínére, a Svábhegyre.

Jókainak ekkor már szép kis birtoka volt a Hegyvidéken. Az írás mellett a kertészkedés volt a szenvedélye. Otthona az irodalom valóságos szentélyévé vált a Svábhegyen, és Jókai később is gyakran emlékezett vissza a környékhez kapcsolódó gyönyörű fiatalkori élményeire. 

Ajánló