Vidám csókok, nagy rémület – az első hegyvidéki villamosbaleset

A 19. század utolsó évtizedeiben Budapest rohamos fejlődésnek indult. Gyönyörű épületei, közterei, kellemes parkjai miatt bármelyik európai főváros méltó vetélytársa lehetett. Szépen gyarapodott a lakosság lélekszáma is, így elengedhetetlenné vált a korszerű tömegközlekedési hálózat kialakítása. A fejlődés a majdani XII. kerületet sem kerülte el. Egyre többen vásároltak itt telket, és gomba módra szaporodtak a szebbnél szebb villák. Az előkelő emberek persze a saját hintójukkal közlekedtek, és szép forgalmat bonyolítottak le a bérkocsisok konflisai is.

Közben a környék rendkívül népszerű kirándulóhellyé is vált. A Budai-hegység árnyas erdői lenyűgözték a fővárosiakat, akik, ha tehették, ezrével jöttek ki a zöldbe. Ennyi embert lovas kocsival már nem lehetett szállítani, így a megoldást a lóvasút pályájának kiépítése jelentette.

 

Veszélyes figyelmetlenség

Ükanyáink és ükapáink 1868-tól kezdve már kötött pályán gördülhettek fel a Lánchídtól Zugligetbe. Közel harminc éven át nem akadt komoly vetélytársa a Budai Közúti Vaspálya Társaság megbízható lovainak. Szép idő esetén naponta több ezren ültek fel a szerelvényekre.

Budapest azonban eközben töretlenül növekedett, fejlődött, így elengedhetetlenné vált a hegyvidéki tömegközlekedés további korszerűsítése. A legmodernebb eljárásokat alkalmazták, és 1896-tól kezdve már villamos járt fel Zugligetbe. Az új technológia nagy előnye volt, hogy télen és rossz időben is lehetett használni. A síelni készülő hölgyek és urak előszeretettel döcögtek végig az egykori lóvasút nyomvonalán.

Senki sem gondolta, hogy a munkálatok során a tervezők figyelmét elkerülte egy apróság. A villamosított hálózat végállomását ugyanis leejtős terepszakaszon alakították ki. Ez korábban, a lóval húzott szerelvények esetén nem jelentett gondot, 1900-ban viszont szerencsétlenséghez vezetett.

 

Kellemes nap, szörnyű este

Június 4-én, Pünkösd hétfőn rengeteg kiránduló jött fel Zugligetbe. A budapestiek előszeretettel ültek be a kellemes kirándulás után pár pohár sörre a környékbeli neves fogadókba, például a Szarvas vendéglőbe, a Disznófő fogadóba, a Fácánba vagy a Sipos vendéglőbe. A korabeli újságok másnap beszéltek a szemtanúkkal, így pontos képünk van arról, hogy mi történt. A Pesti Hírlap a baleset egyik túlélőjét, Singer Bertát szólaltatta meg: Berta jókedvű társaságával napnyugta után villamossal akart visszatérni a belvárosba.

A zugligeti végállomásnál rengetegen nyüzsögtek a szerelvény körül. Jóval többen zsúfolódtak össze benne, mint ahány utasnak szabad lett volna. Jókedvű kacagás harsant fel, amikor a szerelvény egyszer csak mozgásba lendült.

Sok utas enyhén ittas volt, ezért vidám énekszó csendült fel. Talán az ital lehetett az oka annak, hogy senki nem vette észre: nincsen vezető a szerelvényen! A villamos valószínűleg azért indult el, mert az utasok véletlenül kiengedték a féket. Hetvenen voltak rajta.

A kocsi egyre gyorsabban haladt, ami ekkor még nagyon tetszett az utasoknak. Berta és barátnői a nagy döccenők miatt jóképű fiatalemberek ölébe zuhantak. Az utasok harsány ujjongással fogadták, hogy kialudt a világítás. Azt kiabálták, hogy „Szabad a csók!”

A szörnyűségre azonban már csak egy percet kellett várni.

 

Pánik és döbbenet

A jókedv azonnal semmivé foszlott, amikor egy elöl álló kétségbeesetten felkiáltott: Senki sem vezeti a szerelvényt! Az emberek többsége halálra rémült, csak egy elszánt férfiú őrizte meg a lélekjelenlétét. Megpróbált a tömegben előrefurakodni, hogy meghúzza a vészféket, de nem sikerült célba érnie. A következő döccenőnél kitört a pánik. Volt, aki kiugrott a száguldó szerelvényből. A kocsi a Virányos útnál kisiklott a kanyarban. Berta az ütődéstől elvesztette az eszméletét, de szerencséje volt, mert kisebb zúzódásokkal megúszta.

A szerelvény harminc métert tett meg a sínek mellett, és akkor borult fel, amikor nekiütközött egy villanyoszlopnak. Ekkor halálos csönd támadt, majd hangosan jajgatni kezdtek a sebesültek. A zaj riasztotta a környékbelieket, akik azonnal a szerencsétlenek segítségére siettek, a sérülteket pedig elvitték a Szent János Kórházba.

 

Szigorú vizsgálat

Budapest székesfőváros elrendelte az eset kivizsgálását. Az első hegyvidéki villamos szerencsétlenség felkavarta a közvéleményt. Rengeteg együtt érző polgártársunk ment el a négy halálos áldozat temetésére. A budapesti rendőrfőkapitány olyan dühös lett a baleset miatt, hogy be akarta tiltatni a fővárosban az összes villamost. Az elöljáróságon keményhangú bírálatok hangzottak el, és Halmos János polgármester megígérte, hogy minden részletre kiterjedően kivizsgáltatja az ügyet. Jelezte, a székesfőváros gondoskodik arról is, hogy a baleset ne ismétlődhessen meg. A károk helyreállítása után az a döntés született, hogy új helyre kell helyezni a végállomást. 1903-ban már a Tündér-szikla tövéig járt a villamos.




Napjainkban is érdemes ellátogatni Zugligetbe. A Zugligeti út 64.-ben működött egykor a lóvasút végállomása. A Hegyvidéki Önkormányzat által a közelmúltban gyönyörűen felújított ingatlanon ma a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont várja az érdeklődőket, akik itt megismerkedhetnek a XII. kerület helytörténeti gyűjteményével is.