Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2019-02-27

Aki dacolt Rákosival – Tersánszky Józsi Jenő

Aki dacolt Rákosival – Tersánszky Józsi Jenő

A Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja nemcsak itt élt köztünk a kerületünkben, de a hegyvidéki utcák jellegzetes, közszeretetnek örvendő alakja is volt. Naponta találkozhattak vele a Hegyvidék lakói, és utcai zenészként is elbűvölte a „hegylakókat”. 

A 30-as évek irodalombarátai számos izgalmas könyvben olvashattak a 20. századi magyar irodalom egyik népszerű figurájának, Kakuk Marcinak a kalandjairól. Ha valaki ismerte a történetek íróját, akkor az gyorsan megállapíthatta, hogy Marci egyénisége sokban hasonlít annak a férfinak – Tersánszky Józsi Jenőnek – a karakterére, aki megalkotta. Jellegzetes jókedvét annak dacára is sikeresen megőrizte, hogy az életútja során számos megpróbáltatás várt rá. A magyar próza kiemelkedő képviselője nyolcvanéves korában itt, a Hegyvidéken hunyt el. 
 
A mulatós kedvű segédmunkás

Tersánszky Józsi Jenő szülei gyakran panaszkodtak fiuk magaviseletére. A meglehetősen zabolátlan gyerek merész ábrándképeket kergetett, és nem sok kedve volt ahhoz, hogy atyja szigorú útmutatását követve hivatalnokként dolgozzon. 1906-ban sikeresen leérettségizett, ám ekkor azzal lepte meg ismerőseit, hogy ő bizony festőművész lesz. Az apjának ez cseppet sem tetszett, és arra kényszerítette a fiatalembert, hogy jegyzőgyakornok legyen, majd jogot tanuljon Eperjesen. A leendő írónak nem fűlött a foga a száraz paragrafusokhoz. Pestre került, ahol nem tudott ellenállni a nagyvárosi élet csábításának. Ami pénze volt, azt elitta, elmulatta. Így történt meg, hogy nem elegáns jogász lett belőle, hanem segédmunkás. 

A szerencsének és a tehetségének köszönhette, hogy a pályafutása nem került vakvágányra. Pénzt akart keresni, amikor papírra vetette első novelláját. A csendes emberek 1910-ben jelent meg a Nyugat című irodalmi folyóiratban.

Az első világháború kirobbanásakor szeretett volna részt venni a nagy küzdelemben, hogy próbára tehesse bátorságát és elszántságát. Önként jelentkezett, hamarosan pedig kint találta magát a lövészárkok poklában. Tisztjei nem igazán tudták hová tenni a fiatalembert. Jenő egyfelől megbízhatatlan pesti bohém volt, másfelől mégiscsak önkéntes, aki számtalanszor bizonyította be vakmerőségét és bátorságát. Ráadásul mindenkit lenyűgözött elképesztő fizikai erejével. Józanul sem kottyant meg neki, hogy székestől a magasba emelje az egyik bajtársát, részegen pedig ennél is cifrább dolgokat művelt. Társai körében igen népszerűvé tette, hogy bárkit az asztal alá tudott inni, rengeteg mulatságos történetet ismert, és ügyesen muzsikált szinte bármilyen hangszeren. 

Megrázó élményeiről a Viszontlátásra, drága című regényében számolt be. Az ifjú író a saját bőrén tapasztalhatta meg a háborús összeomlás következményeit. Olasz hadifogságba esett, és csupán számos viszontagság után térhetett vissza fiatalkora léha városába, Budapestre. A hazatérését követően csak nehezen tudott beilleszkedni a háború utáni új világba. Három rendkívül nehéz esztendő várt rá.
 
A mélypontról a csúcsra

Az 1921-es év egy drámai mélypontot és egy nagyon kedvező fordulatot is tartogatott a számára. A tavasz és a nyár eleje annyira megviselte, hogy teljesen elveszítette az életkedvét. Ez az amúgy életerős, jókedvű férfi depresszióssá vált, és úgy döntött, hogy öngyilkosságot követ el. Az Erzsébet hídról a Dunába ugrott.

A sors azonban nem akarta, hogy a magyar irodalom kiemelkedő alakja a legjobb művei megírása nélkül haljon meg, ezért a folyó kivetette magából. Az újságok természetesen lecsaptak a váratlan megmenekülés hírére. A különös kalandról szóló egyik beszámoló egy Molnár Sári nevű fiatal hölgy kezébe került. Levélben megkereste Tersánszkyt.

Az első levelet számos másik követte, majd az író szeptemberben feleségül vette legodaadóbb rajongóját. Még ebben az évben került sor a nagy irodalmi áttörésre. Megjelent a Kakuk Marci sorozat első része, a Kakuk Marci ifjúsága, 1922-ben pedig Tersánszkyt beválasztották a Nyugat főmunkatársai közé. Most már igazi befutott írónak tarthatta magát.

Az élete továbbra sem folyt csendes mederben. Elkezdett színdarabokat írni, majd az egyik kisregényét annyira erkölcstelennek találták a hatóságok, hogy börtönbe kellett mennie. 
1939-ben egy újabb világháború csapott le Európára.

Ötvenévesen nem kellett bevonulnia katonának, hanem riporterként dolgozott. Ahol tudott, segített a szerencsétleneknek, a háború és az üldöztetések áldozatainak. 1944-ben nagy kockázatot vállalva katonaszökevényeket és zsidókat rejtegetett. Néhány üldözött kommunistát is megmentett, ám ezzel sosem kérkedett. Nagyon sokban hasonlított legnépszerűbb sorozatának főszereplőjére, Kakuk Marcira. 
 
Rákosi Mátyás árnyékában

Mivel az előző rendszer ellenségének számított, ezért a háború után egy darabig élvezhette az új rend rokonszenvét. Állami évjáradékot kapott, és külföldre is utazhatott. Ahogy azonban Magyarországot is egyre inkább a sztálini Szovjetunió mintájára alakították át, az írónak is mind gyakrabban gyűlt meg a baja a hatóságokkal. Egyszerűen képtelen volt befogni a száját, és hangosan szóvá tette az igazságtalanságokat. Jó darabig egyetlen írása sem jelenhetett meg. 1952-ben az irodalmi élet urai egy ünnepi kötettel akarták felköszönteni Rákosi Mátyást.

Tersánszkyt is megkérték, hogy írjon bele egy hízelgő történetet. Eleget tett a kérésnek, ám ebben nem volt köszönet. A nadrágtartógyáros című művében kigúnyolta a rettegett diktátort. A hatóságok megnehezteltek rá emiatt, így csupán 1955-ben térhetett vissza az irodalmi életbe.

Harminc éven át lakott a Hegyvidéken, az Avar utcában. Népszerű, bohém figurának számított. Újdonsült ismerősei gyakran meghívták egy pohár borra Krisztinaváros és Németvölgy valamelyik kocsmájában. Bár a munkásságát számos díjjal jutalmazták, a fizikai erejére sokkal büszkébb volt, mint a Kossuth-díjára. Emlékét nem csupán az Avar utcai ház falán őrzi tábla, de egyik kedvenc kocsmájában, a Márvány utcában is.

Ajánló
Ajánló
Csoda Kútvölgyben – a Boldogasszony-kápolna krónikája

Csoda Kútvölgyben – a Boldogasszony-kápolna krónikája

Budapest egyik legszebb városrészében, a kerületünkben található Kútvölgyben gyönyörű...

Csillogás, kacagás, elegáns hölgyek – az első budai jégpálya

Csillogás, kacagás, elegáns hölgyek – az első budai jégpálya

A korcsolyázás mind a mai napig népszerű sport és vidám perceket ígérő szabadidős...

Az aranyszívű katona – egy tábornok árvaháza

Az aranyszívű katona – egy tábornok árvaháza

A 19. század utolsó évtizedeiben, itt, a XII. kerületben működött Magyarország egyik...