2019-05-20
Az Óra-villában ütött az óra – Görgey az Istenhegyen
A magyar csapatok 170 évvel ezelőtt hősies küzdelem után visszafoglalták a budai várat. Görgey Artúr fővezér a kerületünkből irányította a hadműveleteket. A több mint kéthetes ostrom magyar győzelemmel ért véget, és honvédjeink végre újra kitűzhették a piros-fehér-zöld lobogót a budai vár ormára.
1848 telére nagy veszélybe került a magyar forradalom, és hazánk éppen csak elnyert függetlensége. A támadó császári csapatok elől a magyar kormány kénytelen volt kelet felé visszavonulni. Így történhetett meg, hogy a márciusi forradalom városába, Pestre is visszatértek az osztrák katonák. A hazafias erők azonban nem törődtek bele a vereségbe, hanem felkészültek arra, hogy visszafoglalják az elveszített területeket. Megkezdődött a híres tavaszi hadjárat előkészítése.
Közben azonban az osztrákok sem tétlenkedtek. A budai vár élére Heinrich Hentzi vezérőrnagyot állították, aki az osztrák hadsereg egyik legképzettebb tisztje volt, és azonnal nagyszabású építkezésekbe kezdve korszerűsítette a budai várat. Így, amikor a honvédseregek május elején visszatértek, már egy sokkal erősebb vár fogadta őket, mint amilyet az előző évben feladtak. Hentzi ráadásul sokat javított az osztrák tüzérségen is. Kilencven ágyúja okádta a tüzet a magyar honvédekre és Pest védtelen civil lakosságára. Az osztrákok jól felkészültek az ostromra, a megbízható német anyanyelvű katonákon kívül csak a magyarokkal nem igazán rokonszenvező olaszok szolgáltak az állományban. A felszabadító ostrom május 4-én kezdődött.
Honvédek a Hegyvidéken
A magyar politikai és katonai vezetés sorain belül komoly vita robbant ki a budai vár ostroma miatt. Kossuth Lajos és Görgey Arthur (ő ekkoriban, a forradalom hevének engedve i-vel, Görgeinek írta a nevét) fővezér között gyakran volt feszült a viszony. A tavaszi hadjárat győzelemsorozata után a vezetés egy része a támadások folytatását követelte, míg mások ragaszkodtak ahhoz, hogy először Budát szabadítsák fel. Ennek mindenekelőtt politikai jelentősége volt, és egy ilyen jelképes győzelem újra lelkesedéssel tölthette volna el a korábbi vereségek miatt elbizonytalanodott lakosságot is.
Az ostromra készülő honvédseregek jelentős állásokat építettek ki a majdani XII. kerület területén is. A Kálvária-hegy és a Kis-Sváb-hegy között Knezich Károly hadteste helyezkedett el, míg a Sváb-hegy túloldalán Nagysándor József csapatai állomásoztak. Az osztrákok nem voltak hajlandók megadni magukat, hanem a tárgyalást elutasítva tüzet nyitottak a városra. Számos gyönyörű történelmi épület elpusztult, többek között a Duna partján is.
Görgey igyekezett a várfalhoz legközelebb kialakítani a főhadiszállását. Olyan helyet keresett, ahonnan jól láthatja a várat, hogy szükség esetén gyorsan közbe tudjon avatkozni.
Az ostrom kezdetén nem volt jó a kedve. Korábban Debrecenben kemény összetűzésbe került Kossuthtal. Másként látták a katonai helyzetet, és cseppet sem bíztak egymásban.
Halál a magasból
A bizalmatlanság légköre jól érződött a Városmajorban is. Görgey itt, a Remete fogadóban alakította ki a főparancsnokságot. Hentzi azonban gyorsan értesült arról, hogy hol van legveszélyesebb ellenfele, és ágyúival lövetni kezdte a fogadót. A halálos tűzcsapások az egyszerű hegyvidéki polgárokat sem kímélték. Görgey kénytelen volt hátrébb vonulni. Úgy tűnt, sikerült kikerülnie a közvetlen életveszélyből, amikor tiszttársaival beköltözött a Laszlovszky-majorba.
A honvédek többször is rohamot indítottak a falak ellen. Az osztrákok olyan keményen ellenálltak, hogy még a harcedzett délvidéki honvédzászlóaljakat is vissza tudták verni. Nagyon érződött, hogy több és erősebb ágyújuk van, mint a magyaroknak. Görgey éppen ezért Guyon Richárdtól kért nehéz ostromágyúkat. Közben kiderült, hogy a magyar főparancsnokság a Laszlovszky-majorban sincs biztonságban. Az osztrákok ismét kiderítették, hol van Görgey, és megint ágyútűz alá vették. Elengedhetetlenné vált egy újabb parancsnoki központ kialakítása.
Üt az óra az Óra-villában
Bár az Istenhegy messzebb volt a budai vártól, mint Görgey korábbi parancsnokságai, ám innen remekül nyomon lehetett követni az ostrom menetét. Heidrich Ferenc gazdag budai polgár, csokoládégyáros itt, a mai Diana utcában építetett magának gyönyörű otthont. Az épületet a homlokzatára szerelt időmérő készülék tette messze földön híressé, így az emberek hamarosan már csak Óra-villa néven emlegették. Az ingatlan kiváló fekvése alkalmassá tette arra, hogy innen vezényeljék le a döntő támadást. A teraszán a törzstisztek erős távcsöveket állítottak fel.
Május 21-én hajnali háromkor valamennyi magyar ágyú tüzet nyitott a várra. Azt a látszatott keltették, mintha csak ágyúzásról lenne szó, így a honvédek rohama meglepte az ellenséget. A Pesti Hírlap tudósítójának köszönhetően pontosan tudhatjuk, mi történt az Óra-villában, mivel az újságíró a sorsdöntő napot Görgey mellett töltötte.
A fővezér kint állt a tornácon, mégpedig egyszerű őrnagyi egyenruhában. Folyamatosan figyelemmel kísérte az eseményeket. Azt tartották róla, annyira hozzászokott a zord időjáráshoz, hogy csak a legritkább esetben szokott sapkát viselni. Elképesztő munkabírásával példát mutatott az alárendeltjeinek. Nem volt különösebben bizakodó, és lehűtötte társai lelkesedését, amikor a fehérvári rondellán megjelent egy fehér zászló. Azt mondta, hogy éljenzéssel még egyetlen várat sem sikerült elfoglalni. Az olaszok ugyan megadták magukat – ők tűzték ki a fehér zászlót –, ám az osztrákok keményen ellenálltak.
Végül a fehérvári rondellán megjelent az első magyar lobogó is. A zászlót Püspöky Grácián hadnagy tűzte ki a falra. Az, hogy az ostrom jól halad a pest felőli oldalon is, elárulta a felhangzó egetverő éljenzés. Görgey csak akkor nyugodott meg, amikor futárok jelezték, hogy már több mint tíz zászlóalj jutott be a várba. Amikor elhallgatott a lövöldözés, lóra ült, és tiszttársai élén felügetett megszemlélni a felszabadított erődítményt.
A múltba visszatekintve már tudjuk, hogy baljós árnyék borult erre a napra. Ferenc József császár ugyanis éppen ekkor állapodott meg I. Miklóssal arról, hogy az oroszok kétszázezer katonát küldenek a magyarok ellen.
Hentzi elesett a küzdelem során. A magyarok közül háromszázhatvannyolcan haltak hősi halált, és a sebesültek száma hétszázra volt tehető. A sikeres ostrom azzal az eredménnyel járt, hogy honvédjeink jelentős mennyiségű fegyverhez, lőszerhez és felszereléshez jutottak. Egyszerűbbé vált a Duna mentén előrenyomuló seregeink ellátása is.
A győzelmet követően fellélegezhettek a hegyvidéki polgárok. Előjöhettek a pincékből, mert az osztrákok többé már nem zúdítottak gyilkos ágyútüzet a környező utcákra.