Kilencven év a haza szolgálatában – dr. Báthory Katalin

A két világháború között Kárpátalja a csehszlovák állam uralma alá került, és attól kezdve igencsak nehézzé vált az itt élő magyarok sora. Az ősi nemzetségek leszármazottjai közül sokan igyekeztek példát mutatni, és megőrizni a nemzeti hagyományainkat. Báthory Katalin, a Hegyvidék díszpolgára, gyémántdiplomás vegyészmérnök 1927-ben azon a vidéken, egy kis községben, Eszenyben született. Még tíz év sem telt el az első világháború vége és a történelmi Magyarország szétzúzása óta. Nem lehetett tudni, mit hoz a jövő. A csehszlovák hatóságok keményen felléptek a régi világ veszélyesnek tartott képviselői ellen. Közéjük tartozott Katalin édesapja, a falu közszeretetnek örvendő polgármestere is. 

 

A műveltség a kiút

A család patinás neve nagy súlyt rakott a tehetséges fiatal lány vállára. E nehéz történelmi helyzetben a tanulás jelentette az egyik kiutat a határon túlra került magyarok számára. Katalin a beregszászi gimnáziumban tanult.

Tizenéves korára rányomta bélyegét a második világháború kitörése. Bár Kárpátalja fölött rövid időre újra magyar zászlót lobogtatott a szél, a sors igencsak megnehezítette az érettségire készülő fiatal nő életét. Bombázók zúgtak a magasban, idegen seregek közeledtek, és lassacskán sejteni lehetett, hogy a magyar vereség után Kárpátaljára még nehezebb napok köszöntenek. 

Végül nem Beregszászon, hanem Sátoraljaújhelyen sikerült érettségi vizsgát tennie. 1945-ben őt is elsodorták a történelmi tragédia hullámai. Kitelepítették otthonából, és gyakorlatilag fogolyként kellett Diberecben élnie. Ekkor hozta meg élete egyik legfontosabb döntését. A zöldhatáron át vakmerően átmenekült Magyarországra.

 

Tanulás és elszántság

Az első pillanattól kezdve pontosan tudta, hogy tanulni, művelődni akar. Debrecenben beiratkozott az egyetemre, de két év után kénytelen volt abbahagyni felsőfokú tanulmányait. Hiába volt patinás ősi neve, 1948-ban a hatóságok ferde szemmel néztek a nemesi családok leszármazottjaira. Katalin nagy elszántságról tanúbizonyságot téve Budapestre ment, és beiratkozott a Műszaki Egyetemre. Dacolva az ötvenes évek minden szörnyűségével, talpon maradt, nem adta fel elveit, és 1955-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett.

Nyilvánvaló volt, hogy a tehetsége fényes szakmai pályafutással kecsegteti. Valóra váltotta szakmai elképzeléseit, és a Műszaki Egyetem kutatócsoportjában a fémek elemzésével és a hallgatói laborok előkészítésével foglalkozott. 1964-ben gazdaságmérnöki diplomát is kapott.

A tanulás mellett folyamatosan dolgozott, és egyre fontosabb kutatásokat, felelősségteljes területeket bíztak rá. A Telefongyárban ő vezette a vegyi labort, majd főmérnökként dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztériumban.

Érdeklődése már ekkoriban is a környezetvédelem felé fordult. A környezetvédelmi szakszolgálat vezetőjeként a fémből készült dolgok korrózióvédelmével foglalkozott. 1976-ban a különféle hulladékok ártalmatlanításának lehetőségeit kutatta. Hazánkban az elsők között tett fel kérdéseket a bioszféra szabályzásával kapcsolatban. Elszántan küzdött a természet megóvásáért.

Hosszú és sikeres pályafutása során 180 szabványjavaslatot dolgozott ki, és húsz fejlesztési tanulmányt írt. Nagyon fontosnak tartotta, hogy az új technológiák alkalmazása figyelembe vegye a természet védelmét. Több mint hetven tudományos cikke jelent meg a legnevesebb hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Számos közéleti és tudományos társaság választotta tagjául vagy vezetőjévé. Munkásságát elismerték, több kitüntetéssel, plakettel és érdeméremmel jutalmazták. Kilencvenedik születésnapja alkalmából Magyarország miniszterelnöke írta alá a dr. Báthory Katalinnak küldött díszoklevelet. 

 

Ősi földünk emlékezete

1982-ben ment nyugdíjba. Tele volt erővel, energiával, és nagy tudását, élettapasztalatát meg akarta osztania nemzetével, a magyar társadalom hasznára. Sokáig csak titokban találkozhatott más, egykori beregszászi diákokkal, hiszen az első világháborút követően Magyarországtól elszakított város akkor már a Szovjetunió része volt. A hatóságok nem nézték jó szemmel az ilyen találkozókat.

Dacolva a hivatalok nemtetszésével, dr. Báthory Katalin komoly kutatómunkába kezdett Bereg vármegyében. Oroszlánrészt vállalt a Kárpátaljáról származó honfitársai közösségi életének megszervezésében. 1993-ban megválasztották a Kárpátaljai Szövetség főtitkárává. 1996-ban odaadása elismeréseként a Honfoglalási Emlékérem aranyfokozatát kapta meg.

Nemcsak kerületünknek, de Beregszásznak is díszpolgára. Óriási erőfeszítéssel vetette magát a munkába, 2006-ig aktívan képviselte szülőföldjének érdekeit a Magyarok Világszövetségében. Elszántan harcolt a legmostohább körülmények között élő, külföldön rekedt magyarok ügyéért.

1998-ban megkapta a Rendületlenül a Nemzetért kitüntetést, majd 2013-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Kerületünkben a Németvölgyi úton gyakran lehet találkozni vele. A jókedvű, idős hölgy derűs nyugalommal szokott beszélgetni a „hegylakókkal”. Szívesen mesél szülőföldjéről, Kárpátaljáról, ősi családja hat nemzedékéről, gyermekkoráról, viharos ifjúságáról, de a modern világ fontos kérdéseiről, a környezetvédelemről, a haza szolgálatáról és a vallásos hitről is.