Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2019-06-18

Öt hónap teljes magány – Glatz Oszkár festőművész

Öt hónap teljes magány – Glatz Oszkár festőművész

A nagybányai festőiskola egyik kiemelkedő alkotója, Glatz Oszkár közel harminc éven keresztül itt élt és alkotott köztünk a Hegyvidéken, a Városmajor utcában. Nagyszerű műveket hagyott maga után, a hazai tájakat bejárva megörökítette a vidéki földművesek népviseletét, az egyszerű emberek és a táj bensőséges kapcsolatát. 

A 19. század végétől a második világháborúig Magyarországot joggal tarthatták a modern európai festőművészet egyik fellegvárának. 1896-ban Máramaros megyében, Nagybányán bontogatta szárnyait a modern magyar festőművészet egyik jelentős iskolája. A művésztelepen a hazai festők új nemzedékének szinte valamennyi tagja tanulhatott, olyan nagy nevek, mint Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János és Glatz Oszkár. A nagybányai stílus hatása később is erős maradt. Tetten érhető a Szinyei Merse Pál Társaság, az alföldi festők, a miskolci művésztelep, a szentendrei iskola, de az avantgárd Nyolcak festőinek munkásságában is. 

A posztimpresszionista stílusban alkotó, naturalista Glatz Oszkár 1896-ban csatlakozott a nagybányaiakhoz. Ekkor már magasan képzett, de itthon még viszonylag ismeretlen művész volt. 1872-ben született Pesten. A tehetséges fiatalember a magyar nagyvárosban, majd Németországban, a végén pedig Párizsban tanult. A 20. század hajnalán a magyar naturalizmus és realizmus egyik meghatározó alakja Hollósy Simon volt, aki igen nagy hatást gyakorolt a fiatal Glatzra. A nagybányai festőiskola megalapítása után az idősebb, tapasztalt művészek rendkívül sikeresen szerepeltek itthon, a nagyszabású millenniumi kiállításokon. Hazánkban pezsgett a kulturális élet. Glatz sokat tanult példaképeiből, és óriási lelkesedéssel kapcsolódott be a nagybányai művésztelep kialakításába.
 
Tanulás felsőfokon

Tehetségével és lelkesedésével kivívta mesterei elismerését. Napkeltétől napnyugtáig a festővászon előtt ült, és lázas boldogsággal alkotott. Szerette a természetet, és gyakran indult hosszú sétákra. Éles szemét, kiváló megfigyelőképességét mutatják nagyszerű tájképei. Sikerült megragadnia az egyszerű emberek, a vidéki gazdák, földművesek meghitt kapcsolatát a magyar tájjal. Sokat fejlődött, hiszen a korszak elismert művészeitől tanulhatott.

Korai alkotásai közül kiemelkedik az Imádkozó bányászok című képe. Glatz elment a veresvízi bányához, ahol kora hajnalban megörökítette a bányászok egyik fontos szertartását. Mielőtt elnyelte volna őket a föld mélye, ezek a keménykötésű munkásemberek a felkelő nap fényében imádkoztak, hogy a gondviselés ügyeljen rájuk veszélyes munkájuk során.

A festő sokat túrázott a Szatmári-síkságon, a Szamos és a Túr folyó partján, ahol a közeli lankás dombok gyönyörű látványt nyújtottak a felkelő nap fényében.

Az ifjú festő valósággal beleszeretett ebbe a vidékbe, úgy döntött, hogy odaköltözik a hegyek közé. Az elképzelését valóra váltotta, és öt hónapon keresztül magányosan élt a hegyek között, egy erdészházban.

Ugyanolyan hatalmas lelkesedéssel festett, mint korábban Nagybányán. Az erdők ölelése a múzsa csókját jelentette számára. Úgy élt, mint egy remete, teljesen az alkotásnak szentelte magát. Ekkor született meg egyik leghíresebb festménye, a plein air Est a havason. Az irányzat Angliából indulva hódította meg a francia festőket, és az ő közvetítésükkel jutott el Magyarországra. A stílus tökéletesen illet Glatz Oszkár személyiségéhez. 

Amikor felment az erdészházba, még hó borította a hegyeket, ahol csak a környék egyszerű embereivel tartotta a kapcsolatot. Megbarátkozott a pásztorokkal, az erdőjárókkal és az erdőkincstári tisztviselőkkel. 

Egyéni stílusú alkotásaival valósággal berobbant a magyar művészeti életbe. A fővárosban tartott kiállítás után nemcsak a kritikusok, de a műértő közönség kedvence is lett. Elhalmozták megrendelésekkel. A következő évben azonban hátat fordított a nyüzsgő nagyvárosnak, és visszatért a Szilágyságba. Hosszú útra indult a dombok között, az erdőkben.
 
A sikeres művész

Az itt készült képein harmonikus egységekben mutatja meg az embert és a tájat. Őszinte érdeklődéssel fordult hazánk többi részének hegyei, dombjai és vizei felé. Bejárta az északi hegyeket, a Felvidék lélegzetelállítóan szép várromjait, de otthon érezte magát a Cserháton és a Balaton partján is. A magyar tenger legalább olyan nagy hatással volt rá, mint a Partium és Erdély fenséges havasai.

Festői pályafutása mellett volt ideje arra, hogy a magyar népművészettel foglalkozzon. Nagyon fontosnak tartotta hagyományaink megőrzését, számos gyönyörű életképet festett a parasztok világáról. Ekkor még nem tudhatta, de ez a tevékenysége később sok kellemetlenségtől óvta meg, mivel 1945 után az ország új urai, a kulturális élet irányítói nem tartották reakciós ellenségnek. Látták a vidéki dolgozókat ábrázoló, rokonszenvet sugárzó festményeit, és úgy döntöttek, hogy nem üldözik el őt.

A 20. század hajnalán persze még csak a távoli jövőben rejtőztek az I. és a II. világháború szörnyűségei. Glatz Oszkárra hosszú, boldog évek vártak. A csehországi Liberecben feleségül vette Wieldner Mária Karolinát, aki maga is jól képzett festőművész volt. 1910-ben a Nemzeti Szalonban közösen állították ki műveiket. 1912-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Számos díjat kapott: méltónak találták az Állami Nagy Aranyéremre, a Társulati Díjra, az Állami alakrajz díjra és 1930-ban a Corvin-koszorúra. Képeivel a Helikon Művészeti Szalonban és a Műcsarnokban találkozhattak az érdeklődők. Átvészelte a II. világháború megpróbáltatásait, és 1945 után is tovább alkotott. 1952-ben Kossuth-díjat, majd a következő évben Magyarország Kiváló Művésze címet kapott. Öt évvel később hunyt el, és kerületünkben a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 

Ajánló
Ajánló
Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna, a magyar operett világának egyik legfényesebb csillaga. Eredeti nevén Hügel...

Az értékek és a hagyományok őre – kerületünk új díszpolgára, Skardelli György

Az értékek és a hagyományok őre – kerületünk új díszpolgára, Skardelli György

Egy izgalmas és meghitt hangulatú ünnepségre került sor a MOM Kulturális Központban szeptember...

Színészkirály a szomszédunk – Rózsahegyi Kálmán a Hegyvidéken

Színészkirály a szomszédunk – Rózsahegyi Kálmán a Hegyvidéken

A múlt században majdnem egy emberöltőn át élt a kerületünkben egy tehetséges színész, a Nemzeti...