Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2019-06-18

Öt hónap teljes magány – Glatz Oszkár festőművész

Öt hónap teljes magány – Glatz Oszkár festőművész

A nagybányai festőiskola egyik kiemelkedő alkotója, Glatz Oszkár közel harminc éven keresztül itt élt és alkotott köztünk a Hegyvidéken, a Városmajor utcában. Nagyszerű műveket hagyott maga után, a hazai tájakat bejárva megörökítette a vidéki földművesek népviseletét, az egyszerű emberek és a táj bensőséges kapcsolatát. 

A 19. század végétől a második világháborúig Magyarországot joggal tarthatták a modern európai festőművészet egyik fellegvárának. 1896-ban Máramaros megyében, Nagybányán bontogatta szárnyait a modern magyar festőművészet egyik jelentős iskolája. A művésztelepen a hazai festők új nemzedékének szinte valamennyi tagja tanulhatott, olyan nagy nevek, mint Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János és Glatz Oszkár. A nagybányai stílus hatása később is erős maradt. Tetten érhető a Szinyei Merse Pál Társaság, az alföldi festők, a miskolci művésztelep, a szentendrei iskola, de az avantgárd Nyolcak festőinek munkásságában is. 

A posztimpresszionista stílusban alkotó, naturalista Glatz Oszkár 1896-ban csatlakozott a nagybányaiakhoz. Ekkor már magasan képzett, de itthon még viszonylag ismeretlen művész volt. 1872-ben született Pesten. A tehetséges fiatalember a magyar nagyvárosban, majd Németországban, a végén pedig Párizsban tanult. A 20. század hajnalán a magyar naturalizmus és realizmus egyik meghatározó alakja Hollósy Simon volt, aki igen nagy hatást gyakorolt a fiatal Glatzra. A nagybányai festőiskola megalapítása után az idősebb, tapasztalt művészek rendkívül sikeresen szerepeltek itthon, a nagyszabású millenniumi kiállításokon. Hazánkban pezsgett a kulturális élet. Glatz sokat tanult példaképeiből, és óriási lelkesedéssel kapcsolódott be a nagybányai művésztelep kialakításába.
 
Tanulás felsőfokon

Tehetségével és lelkesedésével kivívta mesterei elismerését. Napkeltétől napnyugtáig a festővászon előtt ült, és lázas boldogsággal alkotott. Szerette a természetet, és gyakran indult hosszú sétákra. Éles szemét, kiváló megfigyelőképességét mutatják nagyszerű tájképei. Sikerült megragadnia az egyszerű emberek, a vidéki gazdák, földművesek meghitt kapcsolatát a magyar tájjal. Sokat fejlődött, hiszen a korszak elismert művészeitől tanulhatott.

Korai alkotásai közül kiemelkedik az Imádkozó bányászok című képe. Glatz elment a veresvízi bányához, ahol kora hajnalban megörökítette a bányászok egyik fontos szertartását. Mielőtt elnyelte volna őket a föld mélye, ezek a keménykötésű munkásemberek a felkelő nap fényében imádkoztak, hogy a gondviselés ügyeljen rájuk veszélyes munkájuk során.

A festő sokat túrázott a Szatmári-síkságon, a Szamos és a Túr folyó partján, ahol a közeli lankás dombok gyönyörű látványt nyújtottak a felkelő nap fényében.

Az ifjú festő valósággal beleszeretett ebbe a vidékbe, úgy döntött, hogy odaköltözik a hegyek közé. Az elképzelését valóra váltotta, és öt hónapon keresztül magányosan élt a hegyek között, egy erdészházban.

Ugyanolyan hatalmas lelkesedéssel festett, mint korábban Nagybányán. Az erdők ölelése a múzsa csókját jelentette számára. Úgy élt, mint egy remete, teljesen az alkotásnak szentelte magát. Ekkor született meg egyik leghíresebb festménye, a plein air Est a havason. Az irányzat Angliából indulva hódította meg a francia festőket, és az ő közvetítésükkel jutott el Magyarországra. A stílus tökéletesen illet Glatz Oszkár személyiségéhez. 

Amikor felment az erdészházba, még hó borította a hegyeket, ahol csak a környék egyszerű embereivel tartotta a kapcsolatot. Megbarátkozott a pásztorokkal, az erdőjárókkal és az erdőkincstári tisztviselőkkel. 

Egyéni stílusú alkotásaival valósággal berobbant a magyar művészeti életbe. A fővárosban tartott kiállítás után nemcsak a kritikusok, de a műértő közönség kedvence is lett. Elhalmozták megrendelésekkel. A következő évben azonban hátat fordított a nyüzsgő nagyvárosnak, és visszatért a Szilágyságba. Hosszú útra indult a dombok között, az erdőkben.
 
A sikeres művész

Az itt készült képein harmonikus egységekben mutatja meg az embert és a tájat. Őszinte érdeklődéssel fordult hazánk többi részének hegyei, dombjai és vizei felé. Bejárta az északi hegyeket, a Felvidék lélegzetelállítóan szép várromjait, de otthon érezte magát a Cserháton és a Balaton partján is. A magyar tenger legalább olyan nagy hatással volt rá, mint a Partium és Erdély fenséges havasai.

Festői pályafutása mellett volt ideje arra, hogy a magyar népművészettel foglalkozzon. Nagyon fontosnak tartotta hagyományaink megőrzését, számos gyönyörű életképet festett a parasztok világáról. Ekkor még nem tudhatta, de ez a tevékenysége később sok kellemetlenségtől óvta meg, mivel 1945 után az ország új urai, a kulturális élet irányítói nem tartották reakciós ellenségnek. Látták a vidéki dolgozókat ábrázoló, rokonszenvet sugárzó festményeit, és úgy döntöttek, hogy nem üldözik el őt.

A 20. század hajnalán persze még csak a távoli jövőben rejtőztek az I. és a II. világháború szörnyűségei. Glatz Oszkárra hosszú, boldog évek vártak. A csehországi Liberecben feleségül vette Wieldner Mária Karolinát, aki maga is jól képzett festőművész volt. 1910-ben a Nemzeti Szalonban közösen állították ki műveiket. 1912-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Számos díjat kapott: méltónak találták az Állami Nagy Aranyéremre, a Társulati Díjra, az Állami alakrajz díjra és 1930-ban a Corvin-koszorúra. Képeivel a Helikon Művészeti Szalonban és a Műcsarnokban találkozhattak az érdeklődők. Átvészelte a II. világháború megpróbáltatásait, és 1945 után is tovább alkotott. 1952-ben Kossuth-díjat, majd a következő évben Magyarország Kiváló Művésze címet kapott. Öt évvel később hunyt el, és kerületünkben a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 

Ajánló
Ajánló
Méray, az első magyar motorkerékpárgyár

Méray, az első magyar motorkerékpárgyár

Kevesen tudják, hogy az első hazai motorkerékpárgyár meghonosodása szorosan kapcsolódik a...

Fél évszázad szolgálat – Lambert Zoltán atya a Városmajorból

Fél évszázad szolgálat – Lambert Zoltán atya a Városmajorból

Ötven év nagyon hosszú idő egy ember, de még egy közösség életében is. A Városmajori...

Elveszett csontok nyomában 2 – Mi történt Hentzi holttestével?

Elveszett csontok nyomában 2 – Mi történt Hentzi holttestével?

Ferenc József császár engedélyével 1899-ben sírásók mentek a budai katonai temetőbe,...