Leszámolás a sportpályán – a BBTE sportegyesület felszámolása

„Erő, egység, egyetértés.” Ez a három szó díszítette 1863-ban a Nemzeti Torna Egylet emlékérméjét. Igazi újdonságnak számított, hogy az új egyesület hazánkban elsőként a magyar nyelv használatára törekedett, és az alapszabályát is így, mindenki számára érthető módon fogalmazta meg.
 

Egyre több felelősen gondolkodó honfitársunk ismerte fel, mennyire fontos a hazai testnevelés fejlesztése. Két forrásból merítettek. Sokat tanultak a Németországban rohamosan elterjedő tornamozgalom eredményeiből, és az alapítókra nagy hatást gyakorolt az angol úriemberek mind divatosabbá váló sportkultúrája. Bakody Tivadar egyetemi tanár pedig már azt is felvetette, hogy a testnevelést kötelező tantárgyként be kellene vezetni az iskolákban.

Az egyesület hosszú és gyakran viharos történetére azonban rányomta a bélyegét az, hogy a hatóságok időről időre gyanakodva figyelték a magyar hazafiak önszerveződését. Az alapításkor a helytartótanács ferde szemmel nézett a szervezkedőkre, és az osztrák hivatalnokok úgy vélték, hogy a szabadságharcuk bukása után két évtizeddel a magyarok már megint valami „rosszban sántikálnak”.

Sántikálásról azonban szó sem volt. Éppen ellenkezőleg! Dédapáink futottak, tornáztak, ugrottak, elsajátították a gimnasztika és a szertorna alapjait. Egyre nevesebb személyiségek sorakoztak fel, hogy a hazai sportkultúrát támogassák. Az egyesület első elnöke Széchenyi Ödön gróf, a magyar tűzoltóság megszervezője lett. A BBTE 1869-től kezdett el Budapesti Budai Torna Egylet néven működni. A kiegyezést követően az államapparátus elfogadta az egyesület célkitűzéseit.

Megkezdődött a tornatanárok kiképzése, és a népiskolákban is elrendelték a kötelező testnevelést. 1870-ben felépült Európa második legnagyobb tornacsarnoka. Az egyesület szakosztályai itt nálunk, a majdani XII. kerületben is működtek. 

 

Férfias vetélkedés

1881-ben sor került Magyarország első szertornaversenyére. Az egyesület egyengette a hazai olimpiai mozgalom útját is, a Magyar Olimpiai Bizottság alakuló ülését az egylet tornacsarnokában tartották. Bár az iskolákban a kislányok számára is bevezették a testedzést, a sportolást 100 évvel ezelőtt nagyon sokan elsősorban a férfiak dolgának tartották. Ebben szerepet játszott az is, hogy mind többen felfigyeltek a küszöbönálló I. világháború fenyegető előjeleire. 1914-ben számos sportos hegyvidéki úriember vonult be, hogy tartalékos tisztként fegyverrel a kézben védje meg a hazát.

1919 után szinte mindent újra kellett kezdeni. Az igazságtalan békeszerződések miatt nagy volt az ellenállás, és a közvélemény egy része úgy vélte, a győztes hatalmak szigorú előírásait mindenképpen ki kell játszani. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter közbenjárására törvény született arról, hogy 21 éves koráig minden fiatalembernek kötelező sportolnia, akkor is, ha már nem iskolai tanuló.

Egyre erősebbé vált a hajdani fegyveres szolgálatra felkészítő leventemozgalom. A testnevelés mindinkább összefonódott a honvédelmi oktatással és a következő háborúra való felkészüléssel.

 

Feketelistán

Nem csoda, hogy az illegális kommunista mozgalom tagjai reakciós szervezetnek, Horthy Miklós kormányzó elkötelezett támogatójának tartották a BBTE-t. 1945 után az egyesület is bekerült azon hazafias szervezetek listájára, amelyekkel le akartak számolni az ország új urai. A legnagyobb múltú budai sportegyesület néhány éven keresztül elszántan védelmezte a régi világ hagyományait.

Rákosiék azzal próbálták meg ellensúlyozni a régi sportegyesületek befolyását, hogy „haladó szellemű” sportklubokat hoztak létre. Keményen bírálták a BBTE vezetését és a sportolók hazafias, keresztény szellemiségét. Rajk László belügyminiszter közben elszánt hadjáratot indított „a régi világ csökevényei” ellen.

Rengeteg hazafias vagy vallásos közösséget számoltak fel, többnyire rendeleti úton.

A politikai leszámolásoknak hamarosan a sportpálya lett a színtere. A budai polgárok ezt azzal próbálták meg elhárítani, hogy felkérték az egyesület díszelnökének Nagy Ferenc miniszterelnököt. A Független Kisgazdapárt politikusának a nevét a harmincas években ismerte meg az ország. Parlamenti képviselőként elítélte a háborút, és támadta a németeket. 1944-ben a Gestapo letartóztatta. Bár kiszabadult, a nyilas hatalomátvétel után újabb üldöztetés várt rá.

Arra törekedett, hogy Magyarországon egy polgári demokratikus állam alakuljon ki. A háború utáni átmeneti időszakban kinevezték miniszterelnöknek, és a Magyarok Világszövetségét is irányította. Rákosiék azonban nem sokáig tűrték el. 1947-ben összeesküvéssel és árulással vádolták, így kénytelen volt lemondani.

Ezek után már nem volt senki, aki megvédhette volna a nagy múltú budai sportegyesületet, amelyet Rajk László egy rendelettel feloszlatott. Az egyesület pályáit, csónakházát, létesítményeit szétosztották a megbízható új egyesületek között.

A hegyvidéki tornászok, teniszezők és a téli sportok szerelmesei évekig bizonytalanságban éltek. Amikor végül rendeződött a budapesti sportegyesületek helyzete, a BBTE már nem volt közöttük. Hasonlóan a világháború előtti korszak emlékét őrző más hazafias szervezetekhez, felszámolták, és azt remélték, hogy az utókor már hírből sem ismeri a nevét.

Ez azonban nem történt meg, a legjobb sportolók és sportszakemberek elkötelezetten tovább folytatták a munkájukat, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar himnusz oly sokszor felhangozhatott jelentős a nemzetközi sporteseményeken a 20. század második felében.