A népmese bűvöletében – Jankovics Marcell, kerületünk díszpolgára

A híres rendező 1941-ben született. Nehéz, megpróbáltatásokkal teli gyermekkor várt rá. Tisztes polgári családból származott, emiatt hamarosan szembekerült az államhatalommal. Nem elég, hogy élete első éveire rányomta a bélyegét a világháború, de öt évvel azt követően, hogy elhallgattak a fegyverek, banktisztviselő édesapját letartóztatták és bíróság elé állították. 

A kommunista hatóságok koholt vádak alapján életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Az ország új urai a családot sem kímélték: Marcellt, édesanyját és Eszter nővérét kitelepítették.

Könyörtelenül nehéz évek vártak rájuk. Zord körülmények között a semmiből kellett új életet teremteniük maguknak, miközben arra kellett számítaniuk, hogy a gyermekek atyját soha többé nem láthatják. Ebből a belső száműzetésből csak 1953-ban, Sztálin halálának évében térhettek vissza.

 

Töretlen elszántsággal

A családfő 1956-ban szabadult ki. A forradalmat leverő erők azonban továbbra sem bíztak benne, és csak felügyelettel engedték meg neki, hogy szabadlábon maradhasson. A bizalmatlanság rányomta bélyegét Marcell serdülőéveire és fiatalkorára is. A származása miatt bezárultak előtte a tanulás kapui.

A tehetséges tizenéves Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban talált menedéket. Itt egyáltalán nem számított hátránynak, hogy egy művelt polgári családból származik, és az ősei között tisztviselők, írók, ügyvédek, politikusok is akadtak. Sikeresen leérettségizett, és el kellett döntenie, hogy milyen életutat választ. A rajzfilmrajongók milliói ma már tudják, hogy szerencsére a művészeteket, a rajzolást választotta.

 

Úton a világhír felé

Az 50-es évek végén cseppet sem volt könnyű dolga a bencéseknél végzett, „gyanús származású” fiatalembernek. Hosszú ideig segédmunkásként dolgozott, mielőtt bekerült az 1957-ben megalapított legnagyobb magyar filmstúdióba, a Pannónia Filmvállalathoz. Öt év kemény munka kellett ahhoz, hogy egyszerű fázisrajzolóból rendező lehessen. Olyan nagyszerű munkatársakat ismert meg, mint Dargay Attila és Nepp József. Velük együttműködve jutott el a világhír küszöbére. 1964-től ugyanis a magyar tévénézők megnézhették a nagyon sikeres Gusztáv című rajzfilmsorozatot.

A történet külföldön is gyorsan népszerűvé vált, így a három rendező nevét megismerte az egész világ. Közben lassan Magyarországon is komoly változások történtek. A neves, de még mindig fiatal rendező 1971-től kezdve már taníthatott is a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban.

1973-ban bebizonyította, hogy méltó a belé vetett bizalomra. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára ugyanis elkészítette az első egész estés magyar rajzfilmet, a János vitézt. A történet megalkotásában számos magyar művész vett részt. A dalokat Delhusa Gjon énekelte, a szövegüket pedig Romhányi József írta. János vitéz hangja Cserhalmi György, Iluskáé pedig Nagy Anikó volt. Az óriáskirály megjelenítését Bessenyei Ferencre bízták.

 

A nemzeti hagyományok őrzője

A sikersorozat a következő évben is folytatódott. 1974-ben a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában Oscar-díjra jelölték a Sisyphus című munkáját. 1977 egyformán tartogatott sikereket és megpróbáltatásokat. A magyar rajzfilmgyártás komoly diadalának számított, hogy Jankovics Marcell Cannes-ban elnyerte az Arany Pálma-díjat. Üröm vegyült az örömbe, hogy a kulturális életet ellenőrző politikusok nem engedték ki külföldre a rendezőt. A Küzdők című filmjének díját így nem ő vehette át, valaki mást küldtek helyette a fesztiválra.

Ugyanakkor ekkortájt kezdődött a magyar rajzfilmgyártás aranykorának egyik legnagyobb vállalkozása. A 70-es évek közepén egyre többen fordultak érdeklődve a magyar hagyományokat, népünk ősi legendáit megőrző bölcs és tanulságos népmesék felé. Népszerűvé váltak a néprajzi témák is, és a korszellem lehetővé tette, hogy egy egész sorozatot szenteljenek a magyar népmeséknek.

Az alkotók közül nem sokan gondolták volna, hogy a sorozat ennyire sikeres lesz, és még harminc évvel később is készülnek új epizódok. A mesélők között olyan nagyszerű színészeket találunk, mint Szabó Gyula, Tolnay Klári és Bánffy György. Amikor az egyes részek adásba kerültek, tévénézők milliói ültek a készülékek elé, és nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is élvezték a rövid történeteket. Az immár világhírű rendező a 80-as években a kerületünkben működő Iparművészeti Főiskolán tanított.

 

A Hegyvidék barátja

A rendszerváltás Jankovics Marcell életében is komoly fordulatot hozott. 1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. Komoly tudományos és kulturális ismeretterjesztő munkát végzett, és közreműködött a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Magyar Művelődési Társaság munkájában is. 2002-ben megtekinthettük az Ének a csodaszarvasról, majd Az ember tragédiája című animációs filmjét is.

2008-ban meghitt hangulatú ünnepségre került sor kerületünkben, a Barabás Villában. Ott avatták a Hegyvidék díszpolgárává a nagyszerű művészt. Bár Jankovics Marcell számos komoly díjban és elismerésben részesült, mégis nagyon fontosnak tartja ezt a címet, mert érzi benne a XII. kerületi emberek szeretetét és barátságát.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy alkotásaival nem csak a moziban vagy a televízió képernyőjén találkozhatunk, mivel lebilincselő ismeretterjesztő könyveket is írt, és a gyermekek nagy örömére mesekönyveket is illusztrált. A művész visszatérő vendége a Hegyvidéknek, számos alkalommal nyitott meg kiállításokat a nálunk működő kulturális intézményekben.