Menü
High-tech világ

 2018-06-01

Indulnak a kincskeresők? – Bányászat a világűrben

Indulnak a kincskeresők? – Bányászat a világűrben

Pár éve még csak álomnak tűnt, ha valaki arról beszélt, hogy bányászati vállalkozást akar indítani a világűrben. Ma már más a helyzet. Megvan hozzá a megfelelő technológia, és az elszántság sem hiányzik. Több magánvállalat fordult a hatóságokhoz, hogy engedélyt kapjon a Föld körüli térség ásványkincseinek kitermelésére. Mennyire kell komolyan venni őket? Milyen változásokat hozhat, ha beindul a kitermelés a légkörön kívül, a Holdon, vagy éppen a kisbolygók övezetében? 

A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben a fél világ az űrkutatás lázában égett. A korszak két nagyhatalma, a Szovjetunió és az USA embereket küldött fel az űrbe, miközben a többi ország vezetői álmélkodva, és kicsit talán irigykedve figyelték az elért eredményeket. Százmilliók ültek a tévék előtt, amikor először lépett ember a Holdra, vagy abban a pillanatban, amikor föld körüli pályán összekapcsolódott az amerikaiak és a szovjetek űrhajója.

Mi, magyarok sem tudtunk ellenállni az űrkutatás varázsának. Elbűvölve bámultuk a képernyőt, amikor a hazai televízió megszakította az adását, és a lelkes bemondó bejelentette, hogy Farkas Bertalan személyében egy honfitársunk is feljutott a kozmoszba.

A nagy lelkesedés azonban nem tartott túl sokáig. A nyolcvanas-kilencvenes évekre megritkultak a nagyszabású vállalkozások. Már rég nem járt újra ember a Holdon, a Föld körül keringő űrállomások személyzete pedig inkább csak unalmas rutinfeladatokat végzett el ahelyett, hogy látványos felfedezésekkel, hátborzongató kalandokkal nyűgözték volna le a közvéleményt. Úgy tűnt, hogy az emberiséget sokkal inkább érdeklik a lenti világ dolgai, mint a légkörön túli csodák.
 
Pénz beszél

Korábban szinte kizárólag államok foglalkoztak űrkutatással. Igazi ritkaságnak számított, ha egy-egy magánvállalat is megpróbált elcsípni magának néhány apró morzsát. A kozmosz meghódítása iszonyatos költségekkel járt. Sok millió dollárba vagy rubelbe került akár csak egyetlen óriásrakéta megépítése és fellövése is. A különféle államkincstárak ellenőrei mind gyakrabban morogtak amiatt, hogy az így elköltött pénzt más területeken sokkal hatékonyabban be lehetett volna fektetni.

A változás pillanata akkor köszöntött be, amikor magáncégek is bekapcsolódtak az űrkutatásba. Mind több dörzsölt üzletember ismerte fel, hogy a kozmosz meghódítása nem valamilyen feneketlen kút, amibe talicskaszám kell önteni a pénzt. Éppen ellenkezőleg: az Armadillo Aerospace, a Blue Origin, a Space Adventures, a SpaceX, a Virgin Galactic vagy a Boeing vezetői megszimatolták a hatalmas üzlet lehetőségét. Ma már teljesen hétköznapi dolognak számít, hogy magáncégek űrhajói juttatják el az utánpótlást és a felszerelést a Nemzetközi Űrállomásra.

Lassacskán előkészítik az űrturizmust is, lehetővé téve ezzel, hogy az igazán gazdag érdeklődők rövid időre kilépjenek a légkörből, és a világűrben élvezzék a súlytalanság állapotát. A legnagyobb üzletet azonban valószínűleg nem a bolygóközi idegenforgalom jelenti majd, hanem a bányászat. Ebben ugyanis sokkal több pénz rejlik.
 
Ipari alapok

Az űr meghódítása elképzelhetetlen erős ipari alapok nélkül. Rakétával egy vagyonba kerül bármit is feljuttatni bolygó körüli pályára. Embertömegek csak akkor élhetnek űrállomásokon, a Hold bázisain, vagy éppenséggel a Marson, ha sikerül megoldani az olcsó ellátásukat. Ehhez elképesztő mennyiségű fémre, építőanyagra, ezenkívül pedig oxigénre és vízre van szükség.

Ugyanakkor persze nem elengedhetetlen, hogy például termőföldet, vagy vasat és acélt szállítsunk a földi ipari központokból a távoli bázisokra. Az élethez elengedhetetlen dolgok ugyanis ott vannak a leendő űrvárosokhoz sokkal közelebb, a Holdon és a kisbolygókon. Ha a kutatók megtalálják a fent rejtőző ásványokat, nyersanyagokat, akkor ezekre támaszkodva sokkal olcsóbban lehet tudományos állomásokat és lakóbázisokat építeni, mintha a Földről lőnénk fel méregdrágán minden ezekhez szükséges alapanyagot.

Ebben a pillanatban még egyetlen cég sincs, aminek lennének konkrét munkatapasztalatai az űrbányászat területén. Ez azonban gyorsan megváltozhat, mert több vállalat, például az amerikai Moon Express vagy a luxemburgi  Planetary Resources is javában készül a nagy áttörésre. Első lépésként a kisbolygókat akarják alaposabban megvizsgálni. Arra számítanak, hogy nemesfémeket, platinát, nikkelt, vagy éppen kobaltot találhatnak odafent, mégpedig elképesztő mennyiségben, akár több millió tonnás telepekben. Az eddigi vizsgálatok alátámasztják a derűlátó jóslatokat, a Föld erőforrásai eltörpülnek a kozmosz kincsei mellett.
 
A fiúk a bányában…

 
Nagy kérdés, hogy kik lesznek a következő évtized űrbányászai. Kezdetben egész biztosan szó sem lehet arról, hogy hagyományos, keménykötésű vájárokat küldjenek fel az űrbe. Az első bányákat valószínűleg robotok fogják kiaknázni. Ezek megépítése ugyan egy kisebb vagyonba kerül, de jóval hatékonyabban üzemeltethetőek annál, mintha embereket szállító űrhajókkal közelítenék meg a kisbolygók övezetét. Nincs szükségük oxigénre, élelmiszerre és vízre. A kitermelt ásványokat automatikus űrjárművek juttatnák el a Hold bázisaira, vagy a Föld körül keringő ipari űrállomásokra. Ezeken az űrben összegyűjtött nyersanyagokból gyártanák le az új járműveket, a robotokat, vagy éppenséggel az első telepesek lakóegységeit.

Természetesen még számos technikai kérdésre kell választ adni, mielőtt beindulhatna a termelés. A magáncégek lelkesedése valamennyire átragadt a nagyhatalmak űrkutatási ügynökségeire is. Közös erővel akár tíz év alatt elháríthatják a még meglévő nehézségeket, így 2030 táján már be is indulhat a termelés.

Vajon mi jut el mindebből elsőként a lenti világba? A válasz meglepő. A magas szállítási költségek miatt csakis értékes dolgokat éri meg lehozni. Az első, űrben készült dolgok így valószínűleg űrplatinából vagy a kisbolygókon összegyűjtött aranyból készült ékszerek lesznek. Elképzelhető az is, hogy húsz év múlva a jegygyűrűkön is holdgyémántok vagy marsi drágakövek fognak csillogni.

Ajánló